A STALKER kifejezetten visszafogottan kezdődik, visszafojtott filmes hangulattal, majd váratlan csellójátékkal, telefongomb-nyomkodás hangjaival, és egy teljes percig kell várnunk, hogy megérkezzenek az enyhén Front242-szerű dobok. Visszatér Douglas McCarthy és a következő pszichológiai betegesség a zaklatás, ami ennek a dalnak a témájául szolgál. A szexualitás szinte szétfeszíti ezt a dalt is, bár ez hagyományosabb felépítésű; van például refrénje, mégpedig a világ egyik legütősebb refrénje. Brutális dobok, fémes hangok, torzított, kétszólamú Douglas-ének, és iszonyatosan kegyetlen sorok: "you are nothing without me!". A refrén után Douglas, a zaklató nyögdécselései hallhatóak miközben telefonos operátorok próbálják a női mellékszereplőt nyugtatgatni. A második versszakra apátsági ének is érkezik az elképesztően sokszínű dalba, majd miután Douglas elmondja, hogy teljesen kiszipolyozta őt a gonosz nőszemély, zúdul a nyakunkba újra a fejleszedő refrén. A dal levezetésébe női lihegés keveredik, majd vonósok finomítanak a hangulaton. A szinte hagyományos lezárást ismét apátsági ének színesíti, de aztán már zúdulunk is a következő dalba... A negyedik elképesztően erős dal egymás után, sőt, talán ez a legnagyobb kedvencem az egész Unsound Methods-ról!