Máris haladunk tovább a ma 30 éves Songs Of Faith And Devotion-ön: ez a harmadik dal, a CONDEMNATION, ami sok rajongó legkevésbé kedvelt dalának számít, amit sose értettem. Itt a kislemezverzió mutatja meg a dal igazi erejét, de kiváló az albumváltozat is. Komor, szikár, lassú tempójú dobokkal és csörgőkkel kezdődik, aztán jön Martin hümmögő éneke, és egy igencsak gospeles-soulos zongora. Hamarosan érkezik Dave, aki valóban élete egyik legkáprázatosabb énekteljesét nyújtja, különösen a "lies", "why" szavak kiéneklésekor. A bridge-nél finom, enyhén nyávogóvá torzított további Martin vokál hallható, noha az énekes végig ott "hümmög" Dave mellett a dalban. A második versszaktól kezdve plusz dobok jelennek meg a dalban, és a "why" és "high" szavaknál Martin is kilép a "hümmögő" szerepéből, és kiénekli ezeket a szavakat. Az emelkedett, méltóságteljes hangulatú dalt egy teljesen eszköztelen, mégis elképesztően zseniális, három hangból álló Martin-dallam zárja (a kislemezverzióban ezt gospes-énekesnők éneklik). Egy "egyszerű, de nagyszerű" dal, amelyről szeptemberben, a kislemez kiadásának 30. évfordulóján bőven fogok még beszélni.
