A kifejezetten elektro-bluesosnak beharangozott Delta Machine-on tulajdonképpen csak két igazán bluesos dal volt: a Slow mellett az albumot záró GOODBYE. Martint a The Beatles-re emlékeztette a saját alkotása, noha hozzátette, hogy "veszélyes ilyet mondani". Lépegetős ritmus, fenyegető hangulatú gitárjáték, hangos elektronikus effektek mennek végig a dalban, majd a felemelő refrénben Dave és Martin énekli, hogy "goodbye pain, goodbye again". A dal kicsit monotonnal tűnhet, de a végig jelen lévő enyhén fenyegető hangulat sokat segít rajta. És amikor úgy tűnik, hogy véget ér a dal, hirtelen jön egy új, felemelő zenei rész, egy "elektromos vihar", Dave és Martin közös "goodbye"-jaival. Méltó zárása a ma 10 éves sokszínű, és hibái ellenére számomra kifejezetten szerethető lemeznek, a Delta Machine-nak.

A dalhoz készült koncertkivetítés is, ez jön itt most. Holnap pedig a bónusz dalokat, a stúdió verziókat és a Delta Machine nem kislemezes dalainak koncertváltozatait vesszük sorra. És persze hajnalban meg koncert San Joséban ;)