Máris következik az újabb kétnapos bejegyzésáradat: ma 20 éve jelent meg ugyanis Martin Gore második szólólemeze, a COUNTERFEIT 2! Ezzel a korszakkal fogunk most foglalkozni 2 napig, nem feledve a feldolgozáslemez eredeti alkotásait sem.
Martin elmondása szerint viszonylag hamar elkészült a lemez: "A gondolat, hogy végül mégis folytatni fogom a 'Counterfeit' sorozatot, valamikor az 'Exciter' periódus végén fogalmazódott meg bennem. Tudtam, Dave tervezi, hogy stúdióba vonul és rögzít egy szóló albumot és így lesz egy kis időm nekem is saját magammal foglalkozni, hisz ez azt jelentette, hogy nem sok minden történik majd az együttes körül. A 'Counterfeit' sorozat tulajdonképpen 14 évvel ezelőtt vette kezdetét hasonló okból kifolyólag... Egyszóval elkezdtem gondolkozni a lehetséges számokon és a lehetséges közreműködőkön. A munka tulajdonképpen igazán csak 2003 januárjában vette kezdetét. "
És miért pont feldolgozáslemez újra? Martin: "Szimpatikus ötlet, ha valaki feldolgozás albumot készít. Érdekes kifejezése ez annak, hogy tulajdonképpen milyen zenék, illetve előadók motiváltak személy szerint engem. Hogy kiknek szólt egy ilyen album? Rajongóknak, illetve mindazoknak, akiket érdekel az a zene, amit én készítek. Gyermekkoromban nagyon szerettem azt a Brian Ferry feldolgozás albumot, amely akkoriban jelent meg. Azt hiszem azon túl, hogy inspirált, még a szemem is felnyitotta és ez volt benne az igazán nagyszerű. Egy csomó olyan dalt is meghallgattam, amelynek igazából nem is tudtam, hogy eredetileg ki az előadója. Ezeket az előadókat, illetve a lemezeiket csak ezek után fedeztem fel. Mondhatni formálta a zenei ízlésemet. Akkoriban 14 éves lehettem, azt hiszem."
A felvételi folyamatról ezt árulta el Martin: "Egy feldolgozás album megvalósítása alapvetően egyszerűnek tűnhet. Kiválasztani néhány számot, felvenni saját ízlés szerint és kész. A baj csak az, hogy én nem igazán szeretek egyszerű, vagyis az eredetihez teljesen hasonló feldolgozásokat készíteni. Számomra ez csak úgy működik, ha megpróbálom újra kitalálni/feltalálni a dalt, és elvinni valamilyen tökéletesen más irányba. Ez természetesen sok munkával jár, hiszen közben azt is szeretem, ha a dal igazi értéke/hangulata a feldolgozásban tovább él. Ezt persze nem mindig könnyű megvalósítani. Nem egy esetben sok-sok kísérletezéssel jár. Sőt, néha eredménytelen kísérletezéssel jár. Van, amikor az ember 3-4 hetet is eltölt egyetlen dal, egyetlen lehetséges változatának a kivitelezésével és a végén visszajut oda, ahonnan elindult. A munkafolyamatban Andrew Phillpott és Paul Freegard volt a segítségemre. Andrew volt a legutóbbi két depeche turné programozója, Paul pedig általában a számok előkészítésében segédkezik, mint ahogy azt az 'Exciter'-nál is tette. Andrew általában egyedül dolgozik, míg Paul és én együtt dolgozunk. Néha az is megesik, hogy mindannyian más-más dalon dolgoztunk. A felvételi folyamat úgy zajlik, hogy először megpróbáljuk lemezteleníteni az eredeti dalokat. Kivesézzük őket, majd különböző irányba elkezdjük alakítgatni azokat. A folyamat nem egyszer hosszú és felesleges időt igényel, de a végén valahogy mindig megtaláljuk a számunkra tetsző megoldást. Az előbb említett két ember segédkezett az album elkészítésében, így tulajdonképpen mindhárman játszunk az albumon. A felvételek az otthoni stúdióba készültek. Itt csak egy amolyan picike stúdióra kell gondolni, nem egy hatalmas igazi, vérbeli stúdióra. Épphogy csak egy kis otthoni valami, berendezve az egyik szobában. Szeretek otthon dolgozni, mert így megvan az érzése az embernek, hogy tud családi életet élni. Teljesen más dolog otthon készíteni egy albumot, mint mondjuk bevonulni 7-8 hónapra egy távoli stúdióba és hosszú, idegesítő munkaórákat tölteni valahol. Ha ezt tettem volna, egy jó fél évig megint nem láttam volna a családomat."
Az album hangulatáról ezt mondta Martin: "Általában véve azt kell, mondjam, hogy az albumon szereplő dalok többségének az alaphangulata borongós. De tulajdonképpen ez nem meglepő, hiszen valahogy mindig is borongós, mélabús dalok jönnek ki a kezeim közül. Valahogy számomra ezt az életérzést van értelme ábrázolni... olyan mintha csak ettől működnének számomra a dolgok...soha életemben nem rajongtam a túlzottan örömteli, boldog dalokért.
A dalok kiválasztásáról ezt mondta Martin: "Nos, nyilvánvalóan több ezer olyan dal van, amit szeretek, de meglepett, hogy valójában milyen kevés került fel a listára, amit erre a lemezre szerettem volna feldolgozni. Nem is tudom, azt hiszem, inkább azokat a dalokat szeretem, amelyek nagyon érzelmesek, valahogy érzelmileg megragadnak bennem egy akkordot, és ezt nem igazán tudom megmagyarázni, de azt hiszem, valahogy ez ad nekik egy fonalat, még akkor is, ha nagyon különböző területekről származnak. "
És hogy melyik Martin kedvenc dala a lemezről? "Vicces módon, azt hiszem, a kedvencem a Lost In The Stars, és ez az egyetlen dal az albumon, ami hagyományosabb - csak zongora, vonósok és ének. Egyszerűen azért, mert nem tudtam, hogyan értelmezhetném másképp azt a dalt. Nem hiszem, hogy bármilyen elektronikus módon működött volna, de ez volt az első dal a listámon, és tudtam, hogy valahogy bele kell illesztenem az albumba."
Itt a Counterfeit 2 playlistje: Nektek mi a kedvenc dalotok róla?
