A következő dal a húszéves Paper Monsters debütalbumon a BITTER APPLE, az album egyik legkedvesebb hangvételű, legkönnyedebb dallama. És egyben a leghosszabb is, 6 perc feletti hosszúságú. Vonósok, finom ütősök, már-már véletlenszerűnek tűnő dalszövegek, gitárok és édesen fájdalmas háttérvokálok... nekem valahogy egy csipetnyi franciás könnyedség is van ebben a dalban. A középrész a Shadows-os gitárokkal már-már nagyon filmszerű... aztán a dal végére ismét visszatérünk az alaphangvételhez.

Dave: "[Ez] egy dal arról szól, hogy szerelmes voltam, és tényleg tudatosítottam magamban, hogy újra szerelmet érzek. Nem kell, hogy arról szóljon, hogy szerelmes vagyok egy másik emberbe, hanem csak arról, hogy újra érezzem a szerelmet és mindennek a szépségét. Azt is akartam, hogy olyan érzése legyen, mintha egy kis bárszéken ülnénk egy kis piszkos, füstös párizsi kávézóban. Ez a dal olyan, mintha nagyon ártatlan és őszinte lenne, nem akartam túl sokat gondolkodni azon, hogy a szavak jól hangozzanak - csak azt akartam, hogy pontosan úgy szóljon, ahogyan éreztem."