A Two Minute Warning végén a mikrofon által gerjesztett zajok átvezetnek minket a következő komor alkotásba, melynek már a címe is árulkodó: SHAME! Enyhén A Broken Frame-es basszusok és a Construction Time Again jellegzetes elszórt ütőshangjai viszik előre ezt a megfontoltabb, kevésbé táncos, és számomra kevésbé emlékezetes alkotást. A második versszak plusz szintidallama nagyon jól kiegésziti az eddigi hangzást. Majd jön egy számomra kissé idétlenül ható "minden hülyeség, ezért feladom, de pont ezért nem adom fel" kiszólás, ami meglepően sok Depeche Mode rajongónak jelent meglepően sokat. Nekem jobban tetszik a szintén kétszer ismétlődő "stitch and stitch and stitch..." rész. Ez a dal is a világ csúfságait sorolja fel, és ezt is Martin thaiföldi látogatása ihlette. "Ha odamész, az összes hotel tele van üzletemberekkel, és alapvetően úgy bánnak az emberekkel, mintha semmit sem jelentenének. Csak az üzletük érdekli őket - ezt utálom a nagyvállalatokban, az emberek nem számítanak nekik. Csak a pénz. Látod az összes nőt, akik mind prostituáltak - csak így tudnak pénzt keresni. Persze az üzletemberek imádják. A munka "eltávolítja a foltokat"...
