Ahogy minden évben, ezúttal is igyekszem összefoglalni az idei év eseményeit itt a FREESTATE.hu Facebook-oldalán és a Depeche Mode blogon.
Igen eseménydús év áll mögöttünk, ráadásul az idei események mellett kifejezetten sok kiadványnak ünnepelhettük meg a kerek évfordulóját, ami ilyenkor részletekbe menőbb, alaposabb elemzését jelenti az adott lemeznek. Szerencsére a Depeche Mode igen aktív volt idén! Megjelent egy új nagylemez (Memento Mori), digitális formátumban megjelent három kislemez, mixekkel (Ghosts Again, Wagging Tongue, My Favourite Stranger), szintén digitálisan két mix (My Cosmos Is Mine - ANNA Remix, Speak To Me - Hi-Lo Remix), sőt, év végére két fizikai kiadvány is érkezett, vinylen (Ghosts Again, Wagging Tongue). Emellett a Depeche Mode március 23 óta turnézik: a Sacramentoban induló menetelés - a várakozásoknak megfelelően - nem ért véget augusztusban Osloban, sőt, még a los angelesi évzáró sem jelent végleges lezárást, hiszen január végén indul az európai turné, ami áprilisig tart - és nem titok, hogy a pletykák a turné további folytatásáról szólnak. Az sem titok, hogy a vinylkiadások folytatódnak januárban (My Cosmos Is Mine/Speak To Me, My Favourite Stranger), valamint a Spirit és az esetleges Memento Mori 12'' vinyl boxok is elvileg kiadásra várnak. És akkor még nem beszéltünk arról a rejtélyes 4 dalról, amit rebesgetnek, sőt, amelyeknél már számcímeink is vannak (Other Side, Image And Likeliness), sőt, elvileg egy EP munkacímünk is (Life 2.0).
Visszatérve még az idei év eseményeire, a turné minden egyes állomásáról beszámoltam - szerencsére a DM kifejezetten hosszú koncerteket játszik és a turnén is legjobb formájukat idézik. Természetesen Andy halála is rányomta a bélyegét az idei interjúkra, a turnén pedig a billentyűs kedvenc DM dalával, a World In My Eyes-szal, az ő arcképével a kivetítőn tisztelegnek egykori társuk előtt. Emellett idén volt még két kollaborációja Dave-nek (a The Raveonettes-szel közös Chains és a The Gun Club feldolgozás, a Mother Of Earth), megjelent két vinyl box (a Sounds Of The Universe és a Delta Machine 12'' Singles boxot is dalonként vettem végig). Megjelent a régóta rebesgetett Strange és Strange Too DVD/Blu-Ray kiadvány is.
A kerek évfordulók is sok munkát adtak: részletesen megemlékeztem az 5 éves Global Spirit Tour 2018-as szakaszáról, kiemelten a februári Budapest Sportarénás koncertről, a soproni VOLT Fesztiválos fellépésről és a Waldbühnében zajlott turnézáróról. A 10 éves Delta Machine-emléksorozat pont a Memento Mori megjelenésével esett egybe, és külön végigvettem a szintén tízéves Heaven, Soothe My Soul és Should Be Higher mixeket is. A 15 éves Saw Something/Deeper And Deeper kiadvány sem maradhatott ki a részletes elemzésből, ahogy a 20 éves szólóalbumok is: Martin és Dave is 2003-ban adta ki a Counterfeit 2 és a Paper Monsters lemezeket, amelyeknek az évfordulója mellett a kiadványokhoz tartozó kislemezekről is megemlékeztem (Stardust, Loverman, Dirty Sticky Floors, I Need You, Bottle Living), és nem maradhattak ki a szintén húszéves szólóturnék eseményei sem (A Night With Martin L. Gore, Paper Monsters Tour). A 25 éves For The Masses tribute album mellett részletesen foglalkoztam a szintén 25 éves Only When I Lose Myself kislemezzel és a The Singles 86-98 albummal, és jónéhány bejegyzéssel felidéztem az 1998 év végi The Singles Tourt is.
A legnagyobb érdeklődésre számot adott bejegyzéseim természetesen a 30 éves Songs Of Faith And Devotion lemezhez kötődtek: a kiadvány alapos elemzése mellett megemlékeztem a kapcsolódó kiadványokról (Songs Of Faith And Devotion Live, Devotional VHS), és az 1993-ban megjelent kislemezekről is (I Feel You, Walking In My Shoes, Condemnation). Részletesen beszéltem a 30 éves Devotional Tour eseményeiről is, különösen a július végi budapesti fellépésről. A 35 éves Alan szólólemez, a Hydrology is górcső alá került, ahogy a szintén 1988-ban megjelent Little 15 kislemez is: júniusban pedig a 101 lemezzel foglalkoztam beható részletességgel, hiszen a legendás pasadenai fellépésnek volt a 35. évfordulója. És persze nem maradhatott ki a 40 éves Construction Time Again-időszak sem: a lemez részletes elemzése mellett jutott idő az 1983-as kislemezeket is végigvenni (Get The Balance Right, Everything Counts, Love In Itself), és a Construction Time Again Tour jónéhány koncertjét is felelevenítettem.
2024 is dolgos évnek ígérkezik. Egyrészt nagyon bízom benne, hogy a DM aktualitásai még legalább nyárig adnak munkát, másrészről idén lesz 40 éves a Some Great Reward album, 35 éves az Everything Counts (Live) és a Personal Jesus kislemez; 30 éves évfordulójához érkezik az In Your Room kislemez és az igencsak eseménydús, csaknem a zenekar végét jelentő Exotic és US Summer Tour. 20 éves lesz a DM első hivatalos remixalbuma, a Remixes 81-04, 15 éves lesz a Sounds Of The Universe album; és a 10 évvel ezelőtti Delta Machine Tour utolsó téli koncertjeit is fel fogom idézni.
Személyesen az év legfontosabb eseménye a lemez megjelenése volt, amelynek kapcsán a 101-es klubban zenélhettem (volna, ha nem betegedtem volna le az esemény napján). Korábban még a Recorder magazinba volt szerencsém írni egy cikket a Memento Mori lemezről, aztán "ide" megírtam a nagy port kavart lemezkritikámat is. Nagyon jó emlék maradt a július végi budapesti koncert, amelyet a kifutó mellől volt szerencsém élvezni, és az itt készített Condemnation videóm az egyik legnépszerűbb bejegyzés volt a cikkben. Személyesen nagy öröm és büszkeség az újonnan indult Radio Kaleiden készíteni az Insight (és a magyar elektronikus alternatív zenékkel foglalkozó 0112) műsorokat, amelyben szóban is beszélhetek kedvenc zenekaromról.
Nagyon köszönöm az egész éves kitartó figyelmeteket, 2024-ben újra találkozunk! Ma este pedig a Lelkifröccs Garden presszóban leszek, ha valaki személyesen akarna felelősségre vonni az oldal tartalmáért :D