A People Are People-napot lezárva máris 10 évvel közelebb ugrunk napjainkhoz, ugyanis 30 évvel ezelőtt Sydney-ben lépett fel a zenekar. Az 1984-es hamvas People Are People-t éneklő fiatalokból 1994-re, az Exotic Tour-ra már súlyos problémákkal küzdő zenekartagok lettek, és a hangzás is igencsak megváltozott, ami ez ebből a teljes koncertfelvételből hallható.
Hogy felvegyük újra az Exotic Tour ritmusát, fordítottam néhányat Daryl Bamonte ekkortájt írt turnénaplójából. Azóta nem említettem meg őt, mióta leléptek Dél-Afrikából, hogy a világ még egzotikusabb tájai felé kalandozzanak.
Február 27., Utazás:
"Végre búcsút intünk Dél-Afrikának. Kellemes volt az itt tartózkodás, de négy hét kemény munka után már alig várjuk, hogy egy érdekes távol-keleti látogatásra induljunk."
Február 28, Szingapúr:
"Nem tudom, bárki is hallja-e, de valójában fizikailag lehetetlen 1 embernek egyik helyről a másikra mozgatni 7 telerakott poggyászkocsit, ráadásul egyszerre. Különösen, amikor reggel 7 óra van, 11 órája repültünk és úgy érezzük magunkat, mintha forró fóliába lennénk csomagolva. Köszönet az Úrnak azokért az önzetlen vándorszínész-társulatárt, akiket más néven "The Crew" néven ismernek (különösen Jeremy Scott Webb-nek!)
Március 2, Szingapúr: "Három napja vagyunk itt. Nagyon jó biztonságban sétálni az utcán, de amikor valami egy kicsit biztonságosabb, az egyben egy kicsit veszít az izgiségéből. Elég bizarr volt látni Martin Gore-t DJ-zni egy reggae bárban ma este - na, ez az esemény egyszerre volt biztonságos és "izgi".
Március 5., Perth:
"Valami furcsa dolog történik. Az emberek kezdenek furcsán viselkedni. Azt hiszem, túl sok időt töltöttek a repülőtereken."
Március 8., Melbourne:
"Sikerült ma egy farmert, egy rövidnadrágot, két pólót és egy napszemüveget elcsípnem a Stussytól és a Massimótól, így egy pillanat alatt megdupláztam a ruhatáramat. A ma esti koncert a "Batman Avenue"-n lesz. Jó látni, hogy az ausztráloknak van humorérzékük."
Március 13., Sydney:
"Ma Terri nénikémmel ebédeltem, és azt mondta, hogy pont úgy nézek ki, mint az apám, amikor Angliából kivándorolt. Na most, nem tudom, hogy apám mit csinált Dagenhamben az ötvenes években, de azért elég messzire kellett mennie, hogy úgy nézzen ki, mint én...".
Szingapúrhoz különös módon más és más társul utólag a zenekar tagjainak, de senki sem úgy emlékszik vissza erre az időszakra, mint élete legjobb időszakára.
Andy (2011):
"Emlékszem, hogy nem voltam valami jól Szingapúrban, és az is megvan, hogy a többiek egy nagyon brutális estét csináltak! Emlékszem, hogy egész nap mindenki az ágyban volt, kivéve engem. Egyfajta tanulás volt ez. Szörnyű időszak volt ez számomra, és azt gondolom hogy tényleg tanultam mik a gyengeségeim és hogy hogy küzdjek meg velük. De azt hiszem, ez mindenkivel előfordul az élete egy bizonyos pontján".
Andy (2005):
"Az az igazság, hogy valószínűleg ez volt a legszörnyűbb időszaka a bandának. Én depressziós volt végig a turné ideje alatt, Dave drogfüggő volt és a banda nem volt beszélő viszonyban egymással. Elég vicces módon az egyetlen dolog, amire emlékszem a turnéból, az a szingapúri koncert volt 1994-ben, amikor a helyi stadionban játszottunk. Nagyon jó este volt, annak ellenére, hogy az időnk teljes részét külön töltöttünk, mivel ez egy nagyon nehéz időszak volt számunkra."
Martin (2016):
"Az 1993-1994-es turné, ami a Songs Of Faith And Devotion-hoz kötődött, egy 18 hónapos turné volt, és körbejártuk a világot és emlékszem, hogy egyszer Szingapúrban voltunk, és akkor már úton voltunk, mittudomén, 14 hónapja. És ilyenkor az emberben előjönnek a gondolatok: "Mi a fenéért vagyunk mi Szingapúrban? Egyetlen lemezt nem adtunk el még itt! Hát, azonnal újra leiszom magam!" Mindannyian ügyesen túléltük ezt a turnét haláleset nélkül, de azt gondolom, hogy éppen csak hogy..."
Itt pedig a pont ma 30 éves fellépés Sydneyből:
