30 éve New Yorkba, közelebbről a Jones Beach-re érkezett a Depeche Mode 1994-es turnéja. Daryl Bamonte turnébejegyzése és a Q magazin újságírója, Andrew Perry sztorija egyszerre mutatja meg a rock'n'roll csillogását és a legsötétebb bugyrait. És közben a háttérben zajlik az amerikai Foci VB...

Kezdjük Daryllel, aki New Yorkban kedves ismerősökkel futott össze: bátyjával, Perry Bamonte-tal aki ekkor a The Cure tagja volt (és azóta újra az), és a Cure legendás énekesével, Robert Smith-szel.

"Újabb este a Jones Beach-en. Ahogy kinéztem az öltözőből, biztos voltam benne, hogy egyből felismertem a Stabbing Westward megváltozott frizuráját - de csak a bátyám és Robert Stmith volt az, akik úgy döntöttek, hogy átugornak egy Concorde-dal, hogy meglepjenek / zaklassanak / gratuláljanak nekem. Oké, valójában csak azért jöttek, mert egy külön páholyt akartak szerezni a Giants Stadionba a holnapi Olaszország - Írország VB-focimeccsre...

Egy rövid kiruccanáste tettünk ma New Jersey-be a Giants Stadionhoz. Azt a pólót viseltük, amit Perry készített ágyneműből és növényi festékből. A mi kis >>külön páholyunkban<< 30 ember volt - ebből 27 Írországnak szurkolt, 3 pedig Olaszországnak: a két Bamonte (természetesen) és Mr. Smith... Az olasz zászló piros, fehér és zöld, az ír zászló pedig narancs, fehér és zöld, és ha távolról nézted a tömeget, mindkettő ugyanolyannak tűnt. Gyanús, hogy az eladók nyomtattak néhány zászlót, amin volt sötét mandarin szín, fehér és zöld, és eladták mindkét szurkolótábornak: >>Igen, igen, Paolo, a piros kicsit megfakult... Na, na, Paddy, a narancs mindig kicsit sötétebb kinyomtatva...

Egy fantasztikus étteremben voltunk tegnap este, Café Tabak a neve. Egy exkluzív asztalt kaptunk az emeleten és körbenéztünk odafent a gyönyörű embereken. Azt gondoltam, hogy "Igen... a világ legjobb bandájában játszom, Manhattanban vagyok egy jegyzett étteremben és biztos vagyok, hogy Naomi Campbell átnéz ránk a másik asztaltól és azt gondolja: "Azta, nézd azt a vagány rocksztárt, a karrierje fénypontján, nézd, ahogy viselkedik" - és ez volt az a pont, amikor Robert bejelentette, hogy elege van abból a sovány nőből, aki ŐT bámulja..."

Itt pedig az említett újságíró, Andrew Perry sztorija a Q magazinból, 1998-ból, ami ijesztő bepillantást enged az eldurvuló turné bugyraiba. A Stripped című könyvből idézünk:

"A Primal Scream mindig egy csomó lemezt hordott magával, lejátszót is vitt az öltözőbe, úgyhogy mindenki táncolt. Dave Gahan meg a szoba közepén ült egy karosszékben és ijesztő mennyiségű kokaint szippantott fel. Hirtelen rádöbbent, hogy újságíró vagyok, rám mutatott, és az egyik nagydarab lakája elkapott. Le kellett térdelnem a karosszéke mellé, hogy beszélni tudjon velem. Elkezdett motyogni, hogy mennyire nem értik meg őt az emberek, majd hirtelen hangulatot váltott, azt mondta, hogy megátkoz, és a következő, amit észrevettem, hogy beleharapott a nyakamba! Ekkor már üvöltött és mindenki őt bámulta. Kiviharzott a szobából és akkor is folyamatosan azt ordította, hogy átkot mond rám. Úgy tűnt, hogy teljesen magánkívül van, de aztán a színpadon abszolút összeszedettnek és profinak tűnt"

Dave reakciója, 2001-ből: "Emlékszem, hogy olvastam az írást, de arra nem, hogy valóban ezt tettem volna. Abban az időben tényleg csodáltam a vámpírokat. Kezdtem elmerülni abban a világban, amit teremtettem és hittem is benne. Talán tényleg vámpírnak képzeltem magam".

Itt a koncert teljes audio felvétele: