Kerek jubileumhoz érkeztünk: ma 20 éve került a boltokba a Depeche Mode első hivatalos remixlemeze, a REMIXES 81-04! A kiadvány 1, 2, és 3 CD-s verzióban is napvilágot látott, sőt, útjára indítottak a rajongók számára egy speciális "titkos internetes oldalt" is, amelyhez csak a CD-kben fellelhető kulccsal lehet hozzáférni, és amelyen sample-k, háttérképek, és egyéb grafikai elemek mellett egy „Rare Tracks” válogatás is megtalálható volt, ahol Depeche Mode-ritkaságok voltak digitálisan letölthetőek.
A Remixes 81-04 - szemben például a 7 évvel későbbi Remixes 2: 81-11 válogatással - egyértelműen a „nagy nevekre” lőtt: a Depeche Mode népszerű mixei mellett olyan nevek átdolgozásai kaptak helyet, mint az Underworld, az Air, a Portishead (Johnny Dollar), a Renegade Soundwave, a Meat Beat Manifesto (Jack Dangers), a Cypress Hill (DJ Muggs), DJ Shadow, Dave Clarke, a The Beloved (Jon Marsh), a Beatmasters, a Kruder+Dorfmeister, Alan Moulder, vagy éppen Adrian Sherwood (neki két remixe is szerepel a kiadványon). A Depeche Mode által készített mixek közül is sok olyan került ide, amely népszerűnek számított a rajongók körébe nkorábban is (pl. a Never Let Me Down Again grandiózus Split mixe, a Get The Balance Right táncos Combination mixe, valamint a Just Can’t Get Enough bohókás Schizo Mixe).
A kiadvány harmadik CD-jén félig új mixek szerepeltek (nagy részük az Enjoy The Silence ’04 kiadványról lett idemásolva), félig pedig olyan átdolgozások, amelyekért korábban gyűjtők vagyonokat áldoztak. Elérhetővé vált hosszú évek után például az A Question of Lust Flood mixe, valamint a World In My Eyes Daniel Miller mixe is.
A gazdag kiadvány félig-meddig feledtette, hogy éppen súlyos válságban volt a Depeche Mode. Dave éppen nem igazán volt biztos abban, hogy együtt akar-e még dolgozni a zenekarral, illetve Martin sem volt biztos abban, hogy a néhány szerencsétlenebb nyilatkozatot elejtő Dave-vel szeretne még együttműködni a jövőben). Szerencsére ez az időszak aztán csak múló rosszullétnek bizonyult a zenekar életében.
Martin véleménye a Remixes 81-04 válogatásról: „Elképesztő mennyiségű remix állt már a rendelkezésünkre. Daniel mindenképpen szerette volna ismét megjelentetni az 'Enjoy The Silence' kislemezt, amihez végül klip is készült. Hogy szeretem-e mondjuk a Timo Maas féle remixet? Véleményem szerint, elég nehéz egy ilyen jól ismert dalt sikeresen remixelni, de neki volt bátorsága megváltoztatni az akkordokat és a dolog működik. Ewan Pearson remixe szintén jó, viszont az Air Doors-os 'Home' változatát egyenesen imádom... "Elképesztő érzés hátradőlni és meghallgatni azt az érdekes egyveleget, amelyben különböző zenészek megragadják a Depeche Mode szellemiségét, és más dimenzióba helyezik azt."(Martin szavainak a fordítását a HDMFC honlapjáról másoltam).
Merüljünk el tehát ma jónéhány poszt erejéig a REMIXES 81-04 izgalmas világában! Mindjárt kezdésnek itt a teljes lemez: csaknem 4 órányi vegytiszta Depeche Mode!
Playlist:
Nézzünk meg néhány ritkaságot, érdekességet a ma 20 éve boltokba kerülő Remixes 81-04 válogatásról! Az első két lemezen talán a leginkább különlegesnek a PAINKILLER (KILL THE PAIN - DJ SHADOW VS DEPECHE MODE) remix számít, ami állítólag még a Barrel Of A Gun kislemezre készült volna el, de lekésett onnan, így végül az Only When I Lose Myself kislemez extra limitált kiadványára került fel - hogy aztán az exkluzívitását elveszítve rákerülön a háromlemezes Remixes 81-04 válogatásra. Ahogy azt ettől a remixlemeztől megszokhattuk, újabb nagy név bukkan fel, a trip-hop/hip-hop/elektronika világából, DJ Shadow, aki ráadásul rá is énekel a remixre, legalábbis nekem az ő hangjának tűnik - azaz tulajdonképpen "énekelt" dalt csinált egy DM instrumentálisból. A remix remek munka, meglepően tiszteletben tartja az eredeti Painkiller-t, és nagyon élvezetesek a hozzáadott részek is.
A ma 20 éve megjelenő Remixes 81-04 kiadvány igazi csemegéi a harmadik CD-n (és a digitálisan letölthető Rare Tracks kiadványon) találhatóak. Az egyik legnagyobb dobás a korábban csak kazettán, horribilis pénzekért hozzáférhető A QUESTION OF LUST (FLOOD MIX) hozzáférhetővé tétele volt, mindjárt a harmadik CD első számaként. A sztorit érdemes újra feleleveníteni: amikor a fiúk meghallgatták Flood remixét, kicsit meglepődtek, mert az általuk felhasznált hangok fele hiányzott a számból. Érthető módon elég bosszúsak voltak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Mute a hunyó, hiszen az ezeket a hangokat tartalmazó szalagokat is elfelejtette elküldeni Floodnak... :) Ez egy nagyon kellemes, az eredeti verziót - érthető okokból - tiszteletben tartó változat.
A következő mix, ami komoly ritkaságnak számított 2004-ig, ám itt mindenki számára könnyen hozzáférhetővé vált, a WALKING IN MY SHOES (RANDOM CARPET MIX (FULL LENGTH)). William Orbit kiváló változata itt bő 2 perccel hosszabban élvezhető.
Egy másik nagyon-nagyon ritka mix is napvilágra került 2004-ben, ami korábban a gyűjtök féltve őrzött kincse volt: ez pedig a WORLD IN MY EYES (DANIEL MILLER MIX)! Állítólag ez lett volna a kislemezverzió, ám aztán végül egy, az albumverzióhoz nagyon hasonló, kicsit rövidebb verzió lett a "befutó". Nem tudni, miért nem erre a mixre esett a választás, mert kitűnő átdolgozás: a szintidallam még elidegenítőbb, a dob viszont sokkal élőbb, szinte szokatlan a Violator-korszak többi szerzeményéhez képest. Érdekesség, hogy a The Complete Depeche Mode iTunes-válogatáson elérhető változata nem lehalkul, hanem - kissé egyébként tufa hatást keltve - "cold-end"-ként, azaz hirtelen félbeszakadva ér véget.
A következő remix a ma 20 éves Remixes 81-04 válogatáson a NOTHING-ból készült zajos, vad átdolgozás, a HEADCLEANR (sic!) alteregó mögé bújó Ray Caroll-tól. (Neki van ebből az időszakból egy Madonna: Love Profusion remixe is). Nem a DM csúcspontja, egy harsány pub-rock feldolgozásról van szó, torzított Dave-énekkel, kásás gitárokkal. Tulajdonképpen ez nem is remix, hanem inkább feldolgozás, aminek inkább egy tribute lemezen lenne a helye, nem egy remixlemezen.
Az Enjoy The Silence '04 kislemezről alig néhány mix nem került fel a REMIXES 81-04 nagylemezre; és az új mixek közül a nagylemezen is kettő volt csak, egyetlen egy volt csak, ami új volt a maxi tartalmához képest. A Nothing HeadClnr remixe mellett a másik a LIE TO ME volt, amelyhez az azóta jobblétre szenderült Mark Bell vezette LFO készített remixet, THE PLEASURE OF THE PRIVATE SHAME néven. Az 1984-es korszak rideg, indusztriális hangulatát jól sikerült megragadni - főleg a 3:42.-től kezdődő résztől. A vége briliáns!
