A World In My Eyes a Violator negyedik kislemezes dala volt, 1990 szeptember 17-én jelent meg, két Dave által énekelt B-oldalas dallal (Happiest Girl, Sea Of Sin). 

Kemény basszusok, enyhén műanyag, tipikusan Francois Kevorkian hatását mutató, "Kraftwerkes" dobok, gyönyörű harmóniák és mindehhez a "lelketlen" gépzenéhez annyi érzelem és szexualitás, amennyi csak belefér: Martin behízelgő dalszövegét Dave annyi érzékiséggel búgja a fülünkbe, hogy még férfiként is csak elismerően csettinthetünk... A szögegyszerű, szintén enyhén műanyag szintidallam is tovább feszíti a dal érzékisége és az elektronika úgynevezett ridegsége közti ellentétet. Az utolsó versszak a végletekig feszíti az erotikus hangulatot, majd a második versszak után már csak Dave magabiztos éneke ismétlődik a dal végéig: "let me show you the world in my eyes!", miközben Martin "uuu"-zós háttérvokálja szól... Egyetértek Andy Fletcherrel nekem is ez a kedvenc Depeche Mode dalom!

Martin a World In My Eyes-ról: "Emlékszem, hogy az eredeti demó egy kicsit gyorsabb és talán egyszerűbb is volt. Milánóban vettük fel a számot. Emlékszem, hogy Dave elutazott egy pár napra és amíg távol volt, csak ezen a számon dolgoztunk. Ekkor kapta azt a melankólikus hangulatot a dal. Mikor Dave visszajött lehányta a cuccait, meghallgatta a számot majd teljes sokkot kapott...! Az volt a véleménye, hogy teljesen elrontottuk a számot.... fél nap után aztán visszajött és azt mondta: "Végülis elég jó lett!". Hiába, mindig időbe tart mire megszokik az ember valamit!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik).

A kislemez kicsit rövidebb introval bír, ezt leszámítva megegyezik az albumverzióval (állítólag a Remixes 81-04-en megjelenő Daniel Miller Remix lett volna az eredeti kislemezverzió, de ezt megvétózták!). A klipverzió itt kissé csalós, ugyanis nem a rövidebb single verziót, hanem az albumverziót takarja.

Azok után, hogy a Personal Jesus-nak énekelt B-oldala volt, az Enjoy The Silence-nak 2 db instrumentális B-oldala, a Policy Of Truth-nak már csak 1 db instrumentális B-oldala, akár tartani is lehetett attól, hogy a negyedik, World In My Eyes kislemezre már nem marad muníció. Szerencsére alaposan ránkcáfolt a zenekar, hiszen két Dave által énekelt remek dalt is tartogattak az utolsó maxira - és ez az előzetes tervek szerint is így lehetett, hiszen mindkét B-oldalas a felvételi időszakban, még 1989 második felében született. A két dal közül az első a HAPPIEST GIRL, egy fülledt, érzéki, táncolható dal, hideg dobokkal, meleg basszusokkal, és nem túl bonyolult, viszont igencsak testiség-központú szöveggel. A dallamban még valami magyar népdalosat is fel vélek fedezni! :) A Happiest Girl sokáig úgy volt, hogy felkerül a lemezre (érdekes, hogy ugyanez fel sem merült a legalább ilyen remek Dangerous vagy Sea Of Sin esetében), ám aztán lehagyták róla, Alan Wilder szerint azért, mert nem tartották elég erősnek ahhoz, hogy a Violatorön szerepeljen. 

A World In My Eyes másik B-oldalasa egy olyan dal, ami mind hangulatában, mind hangszerelésében, mind szövegvilágában rokon a Happiest Girl-rel, ez pedig a SEA OF SIN! Ugyanazok a kemény dobok, dús basszusok, és ugyanaz a szexualitást sugalló szöveg jellemzi ezt a dalt is, mint a Legboldogabb Lányt. Érdekesség, hogy akárcsak a Happiest Girl (Jack Mix)-nél, itt a Sea Of Sin-nél is külön mixnevet adtak az eredeti verziónak, ez a változat a Tonal Mix névre hallgat. A kedvencem a második versszaktól bejövő, visszatérő, nem tolakodó, mégis meghatározó torzított gitárszerű effekt, ami onnantól végigkíséri a dalt. A Sea Of Sin-nek hosszas, szépséges instrumentális levezetése van - ezzel zárultak tehát a Violator-korszak újdonságai. A következő kislemez 1993-ból már teljesen más stílusú lett...

A World In My Eyes maxi különböző verziói ugyanazt a hangulatot árasztják, mint maguk a dalok: erősen táncos, nagyon Kraftwerkes, mégis nagyon fülledt hangulatú átdolgozásokról van szó. A WORLD IN MY EYES (OIL TANK MIX) mindjárt egy olyan alkotás, ahol nem is tudjuk, hogy melyik Kraftwerk-számra emlékeztet az alap (Numbers, The Man Machine, Home Computer - ez a három a legesélyesebb), ami nem is csoda, hiszen Francois Kevorkian készítette a mixet, aki 4 évvel korábban a Kraftwerk: Electric Café című lemezét mixelte. Alan Wilder el is mondta, hogy ez a dal az élő cáfolata annak, hogy az elektronikus zene lelketlen lenne.