Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Malőr Stuttgartban, bő 35 éve

2025. október 20. - Szigi.
Néhány napja 35 éve járt Stuttgartban a Depeche Mode: és az 1990 október 15-ei fellépés meghozta az egyik leghíresebb malőrt a Depeche Mode koncerthistóriájában. Történt ugyanis, hogy a koncert harmadik számánál, a Shake The Disease-nél még az első versszak előtt teljesen elment a hang. Néha mintha visszatérne, néha mintha a színpad monitorládáiból szólna valami távoli hang, de amúgy teljes lett a csend. Dave acapella végigénekli a dalt - ezért is elképzelhető, hogy a színpadon a monitorládákból szólt még valami - de a dal után félbe kellett szakítani a koncertet. A közönség reakciója elsőre felemelő: végig tapsolva éneklik végig Dave-vel a dalt, de aztán a dal vége felé, majd a dal után egyre hangosabb füttykoncertben törnek ki, és egyre gyakoribb a "Geld zurück!" (Pénzt vissza!) felkiáltás is. Végül kijön egy németül beszélő illető, aki bemondja, hogy technikai problémáik vannak, kis türelmet kérnek. Végül pár perc szünet után folytatódott a koncert, az időközben levonult zenekar is visszatért a színpadra, és az Everything Counts-szal folytatódott a koncert.
 
Mike Steinbach, a koncert résztvevője így emlékszik vissza a DM Live Wikin található írásban:
 
„Az intro 21:07-kor kezdődött [...] Leereszkedett a függöny, és meghallottuk a „World In My Eyes” dallamait. [...] Ezután következett a „Halo”, majd a „Shake The Disease”. Aztán szó szerint lecsapott ránk a végzet. Az est harmadik dala közben meghibásodott a hangosító rendszer. A közönség nem táncolt tovább, de a zenekar tovább énekelt a színpadon. A közönség ezután még hangosabban kezdett énekelni. Csak a zene töredékei jutottak el a közönséghez. A dal után a zenekar szó nélkül elhagyta a színpadot. Miután egy örökkévalóságnak tűnő idő eltelt, a szervező, azt hiszem, Marek Lieberberg, feljött a színpadra, és bejelentette nekünk: „Hölgyeim és uraim, technikai problémánk adódott”, és ennyi. Úgy tűnt, hogy újabb örökkévalóság telt el, majd a „búúú” és „vissza a pénzt!” kiáltások után végre hallatszottak az „Everything Counts” első hangjai. [...] Emlékszem, hogy valaki egy darab rágógumit dobott Martin gitárjára, amit ő visszadobott a közönségnek.
 

Volt pénteken egy új Martin dal is

Ahogy említettem, "minden " október 17-én történt a DM univerzumában: most pénteken volt 20 éves a Playing The Angel, 15 éves a Recoil-féle Want Architect Mixes remixcsomagja; 10 éve indult Dave második szólóturnéja az Angels&Ghosts Tour, 35 éve volt a müncheni World Violation koncert, ráadásul aznap megjelent meg új Dave kollaboráció is. Ezek után talán megbocsátható :D ha egy szintén új dalról elfelejtettem hírt adni. Ez Martin új szólódala, a KINO, amely egy válogatáslemezen jelent meg. A SOUL OF THE MACHINE egy 36 zeneszámot tartalmazó gyűjtemény, amely régi és új dalokat egyaránt tartalmaz, az innovatív elektronikus, dance és space zenétől a jazz, funk és latin popig, mindegyikben a klasszikus ARP hangszerek jellegzetes hangzásával. A gyűjtemény az ARP első szintetizátorától – a rendkívül nagy teljesítményű ARP 2500 moduláris rendszertől – egészen azokig a hangszerekig terjed, amelyek új szabályokat írtak az elektronika és a zene összefonódásának területén. A 2600, Odyssey, Pro Soloist, Omni és még sok más ARP hangszer énekel, sír, sikít és szárnyal a legendás és új tehetségek kezében.
 
A KINO olyan, mintha a 10 évvel ezelőtti MG lemezről maradt volna le: hangulatos, bánatos, atmoszférikus instrumentális alkotás.
 

A Playing The Angel nem kislemezes dalainak koncertváltozatait vesszük sorra

Szokás szerint megnézzük, hogy a nem kislemezes Playing The Angel dalokat mikor játszották a Depeche Mode koncerttörténelmében. Könnyű dolgunk van, mert mindegyik kislemezen meg nem jelenő albumszám (The Sinner In Me, Macro, I Want It All, Nothing's Impossible, Damaged People) kizárólag a Touring The Angel koncertsorozatán került a setlistbe. Ugyanakkor ez volt az utolsó turné, amikor derekasan játszottak az aktuális lemezbemutató turnén a nagylemezről: a 12 dalból 9 (!) belekerült a repertoárba, mindössze a Lilian, a The Darkest Star és az instrumentális egyperces Introspectre nem csendült fel sohasem Depeche Mode koncerteken. A streaming szolgáltatókon hozzá is férhető egy Touring The Angel - Live In Milan című válogatás, amely a milánói dupla koncert Playing The Angel dalait veszi sorra - apró szépséghiba, hogy ezen a két koncerten a Nothing's Impossible még nem volt a dallista tagja, így azon csak 8 dal szerepel. 

Nézzük a dalokat az album sorrendjében! A lemez első három száma (A Pain That I'm Used To, John The Revelator, Suffer Well) megjelent kislemezen, így azok koncertváltozatait majd a kislemezek megjelenésekor veszem sorra. A negyedik dal a The Sinner In Me volt, amely az első két turnészakaszban a setlist állandó része volt, mégpedig a háromszámos lassú blokk (a két Martin dal és az I Want It All) után játszották. Még erősebb, még keményebb, még "idegesebb", mint koncerten: a megőrülés a kiállásnál külön óriási (Christian Eigner igazán elemében van), az pedig hatalmas ötlet, hogy visszajön a végén az ideges gitárriff - ebben el is tér az albumverziótól. A The Sinner In Me a setlist állandó tagja volt a Touring The Angel első két turnészakaszán, aztán cseredallá degradálódott - de legalább 3 Live Here Now koncertfelvételre felkerült!

Haladva tovább a tegnap 20 éves Playing The Angel lemezen az ötödik szám a Precious, amely nemcsak hogy megjelent kislemezen, de pont nemrég vettük végig a koncertváltozatait. A hatodik dal a Macro, amely szintén az első két turnészakaszon szerepelt csak a setlistben, mégpedig csak feleannyiszor, mint a Damaged People, azaz ez volt a cseredal - a nyári turnészakaszra kiesett a setlistből, így nem került fel a Live Here Now CD-sorozatra sem. Számomra a turné egyik legmeghatóbb pillanatát hozza a Macro: Dave ugyanis - a "Martin-blokk" ellenére - meglepetésre nem megy le a színpadról, hanem szerényen a háttérben maradva végigduettezi Martinnal a dalt. Csodálatos pillanat, amit azt hiszem, nem gondoltunk volna 1-2 évvel korábban, 2003-2004-ben, amikor Dave és Martin a sajtóban epéskedtek egymásra... Az egyik kedvenc pillanatom a Live In Milan DVD-n!

A következő albumdal az I Want It All, amely a Touring The Angel első turnészakaszának minden egyes fellépésén felcsendült. A videó elején még a Home közönségénekeltetése zajlik, amelybe mint egy hűvös fuvallat, kúszik be Dave elegáns hangszerelésű dala. Intim pillanatok - a dal végi instrumentális betét viszont itt nem szerepel, mivel az a koncert elejére, az intro szerepébe került át. 

A következő albumdal a NOTHING'S IMPOSSIBLE, ami kisebb meglepetésre került a setlistbe a Touring The Angel utolsó harmadára, a szabadtéri stadionkoncertes, "Live Here Now-s" időszakra. Három kivétellel szerepel is mindegyik Live Here Now CD-n - amikor nem, akkor a The Sinner In Me-t játszották helyette. A Nothing's Impossible jóval harapósabb, és tisztábban megszólaló, mint az albumváltozat, nekem jobban is tetszik. Így szólt a dal a Rock Am Ring fellépésen, 2006 nyarán:

Album dalsorrendben az utolsó albumdal a tegnap 20 éves Touring The Angel-ről a szépségesen bánatos szövegű DAMAGED PEOPLE, amelyet Martin intenzív, hadonászásokkal tarkított, majd a végén gitározással kísért prezentálásában. Ez a dal is csak az első két turnészakaszon volt repertoárban, 2006 áprilisa óta nem hallhattuk Depeche Mode koncerteken.
 

Néhány pillanatkép a 20 éves Playing The Angel-korszakból

20 éve még a magyar TV2 csatornán is Depeche Mode volt! Martin és Andy interjú, valamint HDMFC életképek a TV2 Aktív 2005 szeptember 11.-ei műsorában
 

Ma 20 éve jelent meg a Playing The Angel az Egyesült Államokban (tehát 1 nappal később, mint Európában). Ennek örömére az együttes dedikálást szervezett a Tower Recordsban, New York városában. Íme egy felvétel a dedikálásról!
 

Egy hosszabb interjú Hollywood-ból 2005-ből, a tegnap 20 éve megjelent Playing The Angel kapcsán. A fiúkat Adam Weissler faggatja a kiadványról.
 

A 20 évvel ezelőtti Playing The Angel-korszak érdekessége volt, hogy néhány dalt lecsupaszított, akusztikus, "bare" változatban tettek hozzáférhetővé. A Playing The Angel lemezhez tartozó DVD kiadványon volt megtalálható például a CLEAN (BARE), amely a Violator atmoszférikus, félelmetes ám mégis felemelő záródalának egy másfajta, intimebb megközelítése.
 

Egy újabb "lecsupaszított" dal a 20 évvel ezelőtti Playing The Angel-korszakból: ez Martin - saját bevallása szerint - kedvenc DM dala, a SURRENDER!
 



Itt az összes FletchCam 2005-ből

Azt hiszem, 4 éve már összegyűjtöttem őket, és írtam is mindegyikhez egy kis kedvcsinálót. Ezeket gyűjtöm most össze ebben a bejegyzésben. 

Emlékeztek még a FletchCam videókra? A Playing The Angel stúdiómunkálatai közben Andy többek között rövid videók készítésével tette hasznossá magát. A Touring The Angel-koncertsorozatra visszaemlékező időszakban most bő 1 hónapig minden nap ezekkel a rövid videókkal igyekszem visszahozni a korszak hangulatát. Íme a trailer, azaz a "nulladik adás"!
 

Újabb pillanatkép a Playing The Angel készítéséről! Mai Fletchcam videónk ("a legizgalmasabb stúdiópillanatok") főszereplői: Dave McCracken, Martin (a szófán), és Dave, aki a remegő kamerafelvétellel parodizálja Andyt :) És természetesen a főhős maga Fletch! :)
 

Mai FletchCam adásunkban Jonathan Kessler, az elfoglalt üzletember köszön be! A Playing The Angel készítésének első napjaiban vagyunk Santa Barbarán, a hangulat remek, reméljük így is marad - majd egy hamisítatlan Fletch-kacagás zárja a felvételt :D
 

Íme mai FletchCam videónk 2005-ből! Dave McCracken és Ben Hillier is bemutatkozik, és Andy felhívja Hillier figyelmét, hogy azok, akik a DM-mel dolgoztak producerként, később már nem kaptak túl sok munkát :D
 

A mai Fletchcam videóban Martin a vérét adja a zenéért: a Playing The Angel készítése közben a The Sinner In Me gitározása közben megvágja az ujját. Persze ebből is óriási röhögés kerekedik a stúdióban. Dave legendás fehér pólója is feltűnik :D
 

Mai Fletchcam videónkban szintén 2005-ben járunk a Playing The Angel stúdiómunkálatai kellős közepén. Martin éppen akusztikus gitáron próbálgatja az A Pain That I'm Used To refrénjét. Andy mintha kételkedne a próbálkozás sikerességében, de Martin megnyugtat mindenkit: "a furcsa mindig jó!" :)
 

A mai Fletchcam epizódban Martin és Ben Hillier próbálgatja az A Pain That I'm Used To gitárdallamát. Ahogy mondani szokás: miből lesz a cserebogár...
 

Ben Hillier: "Mind közül viszont a legnagyobb kihívást talán a... nézzük csak, mi is lett a címe... 'A Pain That I'm Used To' jelentette. A versszakok helyre tétele nagyon nehéznek bizonyult. A refrén és zenei rész igazán jól működött, de a versszakok... Mindent kipróbáltunk. Legalább 6 vagy 7 különböző változatot készítettünk, mire megszületett a végleges változat. Persze itt nem merőben különböző változatokra kell gondolni."
Mai Fletchcam adásunkban ismét ennek a küzdelemnek a pillanatait láthatjuk. Dave a refrént énekli, még más szövegsorrenddel, ami később a lemezre kerül: Martin pedig a versszakok közti gitárrészt próbálgatja.

Így készült a Depeche Mode mindmáig utolsó nagy slágere: Dave a Precious-t énekli a stúdióban, 2005 nyarán.

Brit sztár a zongoránál! Láttátok már Dave-et zongorázni? A Depeche Mode frontembere a Precious-re zongorázik rá a Fletchcam mai részében. Maradjunk annyiban, hogy nem mindegyik hangot találja el ;)
 

Szintén Playing The Angel-korszak: mai Fletchcam videónkban Andy köszön be a stúdióból, ahol megjegyzi, hogy éppen két hete dolgoznak és a hangulat igazán kiváló; épp egy Dave-dalon dolgoztak és remekül ment minden. Majd a videó vége felé lever valamit :D


Mai Fletchcam kiadásunkban Martin, Dave és Ben Hillier hallgatja vissza a Macro című dalt a Playing The Angel stúdiómunkálatai során

Andy mai videójában Dave épp az A Pain That I'm Used To-t énekli, és hallhatjuk a dal egy "alternatív" változatát is.

Néha Santa Barbarán is rossz idő van! A mai FletchCam videónkban Andy sajnálkozik a borús és szeles kaliforniai időjáráson, majd pedig bemutatja a stúdió nappaliját, majd pedig magát a stúdiót, ahol a munka folyik. Éppen a Macro című dal felvételei folynak: jelen van Martin, Ben Hillier, Dave McCracken programozó, és a videó utolsó másodperceiben a Macro ütemére mozgó Dave is feltűnik a stúdió sarkában.


A mai FletchCam videóban a Macro című dal dobjain dolgoznak a fiúk, 2005-ben, Santa Barbarában:
 


A gép forog, az alkotó pihen! A stúdióban a nagy zajban nem lehet aludni, ugye? Dehogynem! Martinnak sikerült! A banda ezek a rövid FletchCam videón éppen a The Sinner In Me-t próbálgatja a stúdióban, Santa Barbarában, a Playing The Angel munkálatai során, 2005-ben.

A mai Fletchcam videóban szerepelnek virágok, magazinok, és mintegy mellékesen a Depeche Mode két "főnöke", Jonathan Kessler és Daniel Miller. Fletch szerint Daniel lenyűgözőnek tartja, hogy kisebbek a költségek, mint az előző albumnál! A videó végén Fletch utánozhatatlan nevetését élvezhetjük :) Az időpont továbbra is 2005, a Playing The Angel stúdiómunkálatai.

A mai FletchCam a Suffer Well 2005-ös stúdiómunkálataiba enged betekintést. Bő 10 évvel később Dave meglepőt nyilatkozott a dalról: "A dalt én írtam. (...) És megmondom őszintén, nem igazán kedvelem. (...) A dalt, mint mondtam nem szeretem, de Martin ragaszkodott hozzá. Ez abban az időszakban volt, amikor sok-sok dalt sikerült hozni, és a többségükkel elégedettebb voltam. Martin viszont csak azt hajtogatta, hogy "Ez a Suffer Well elég jó, kedvelem." Lehet a basszus vonal fogta meg." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik). Mindenesetre itt nem látszik sem a feszültség, sem az, hogy nem kedvelnék a dalt:
 

Fletchcam mai kiadás! a helyszín továbbra is Santa Barbara, a 15 éves Playing The Angel munkálatai. A kameraman Fletch, a videón pedig Martin próbálgatja a gitárjátékot a Suffer Well alapjaira.
 

Mai Fletcham adásunkban ismét egy bejelentkezés látszódik a sötét stúdióból Santa Barbarából, a Playing The Angel lemez felvételeinél. A banda a Suffer Well-en dolgozik, Martin gitározik, majd egy nagyot nevetnek a srácok, de ezt már nem tudom kivenni, hogy min - Martin mindenesetre azt kérdezi, hogy "hogy emlékszel erre a szóra?". Valakinek van tippje esetleg? :D
 

Fletchcam: továbbra is Santa Barbarában járunk 2005 első felében, a Playing The Angel album készítésének közben. Gyönyörű zongoradallamot hallunk, amiről aztán kiderül, hogy a Suffer Well háttérvokáljának a dallama.
 

Ez a hét is induljon egy Fletchcammel: szintén Santa Barbara, szintén 2005 első fele, szintén stúdió és szintén a Suffer Well munkálataiba pillanthatunk bele. Az elején láthatjuk Dave-et hosszúujjú ingben és zöld nyakkendőben, ahogy Ben Hillier-rel próbálják a dal egy részletét, majd elektronikus zajok következnek, hogy a videót Martin poénosnak tűnő, számomra érthetetlen kiáltása zárja le :D
 

Martin és Suffer Well éteri szintihangjai: ismét a FlethCam videóit mutatom a 2005-ös stúdiófelvételekről, Santa Barbarából.
 

The Darkest Star, 2005, Santa Barbara, stúdió. Dave mindent belead a vokálozásba!
 

Martin így próbálgatta a The Darkest Star háttérvokálját 2005-ben Santa Barbarában, a Playing The Angel felvételei során. Az operatőr pedig természetesen ezúttal is Fletch volt!

Egy Fletch bejelentkezés 2005-ből, a Playing The Angel készítésének legvégéről: a hangulat természetesen kitűnő, a dalok (ekkor még csak 8-9) fantasztikusak és a csapatszellem is elsőrangú :D


Andy még 2005-ben, a Playing The Angel album készítésének a folyamán kamerázott néhányszor a stúdióban, Santa Barbarában. Ezek akkor a weblapra kerültek ki, de aztán azóta valószínűleg sokaknál feledésbe merültek - ezért csináltam ezt a sorozatot, ahol újra elővettem ezeket a kis "szkeccseket". Számomra nagyon érdekes volt mindig ez a néhány elkapott pillanat a stúdióban! A mai videón például az látható, ahogy Martin egy ősrégi country-dalt, Patsy Cline: Crazy című dalát énekli (GTA San Andreas játékosok jól ismerhetik dalt :D ), miközben a kamerát tartó Andy vokálozik rá. Egész jó Andy hangja is! :)

Még egy country "duett" Martintól és Andytól! Ismét egy Patsy Cline klasszikust énekelnek a stúdióban, 2005-ben, Santa Barbarában; ez az I Fall To Pieces.


És itt az utolsó FletchCam; Dave és a zenekar a The Darkest Star-t próbálja el 2005 első felében, a Santa Barbarában található stúdióban. Érdekes, hogy ez is country-hangulatú kissé, akárcsak a pár nappal ezelőtt mutatott, szintén Andy által forgatott Patsy Cline videók :)

süti beállítások módosítása
Mobil