Ma 15 éve kezdődött el az Hourglass-éra, azaz boltokba került Dave Gahan második lemezének első kislemezes dala, a KINGDOM!
Take On Me-szerű gyors dob, "lihegő" hang, mintha futnánk valaki elől, basszus, majd Dave lassúnak tűnő éneke, aztán az "open the door" résznél rájövünk, hogy valójában az ének szabja meg a ritmust, azaz feleolyan gyors a dal, mint ahogy indult. Azonnal érződik az Hourglass-időszak "előre elhatározottan elektronikus" hangzása, Dave hangja félelmetes és kiváló, a refrént pedig pazar szintetizátoros háttér emeli ki. A dal maga szerintem nem annyira erős, mint amennyire a hangszerelés figyelemreméltó. A klipváltozat több, mint 1 perccel rövidebb az albumverziónál. Érdekesség, hogy ez a valamiért nem igazán rádióba való dal mégis rádiósláger tudott lenni a "nullás évek" végén.
A Kingdom esetében a Paper Monsters zenei stábját lecserélte Dave, a produceri székbe ezúttal Christian Eigner (dalszerző, zeneszerző, dobok) és Andrew Phillpott (producer, zeneszerző, computer, gitár) ült. A dal - és később az Hourglass album - hangzása meglepően jó utánlövése volt a Playing The Angel-korszak hangzásának.
És hogy miről szól a Kingdom? ""Befészkelte a fejembe magát egy gondolat, mely szerint létezik valahol egy biztonságosabb és jobb hely. Valahol itt, lent a földön és nem a fellegekben. Tulajdonképpen ez az élet elfogadása a részemről. Az élet olyan, amilyen." - nyilatkozza Dave. "Hazudnék, ha azt mondanám, az élet és a világ nincs rám hatással. Gyerekeim vannak, akiket meg akarok védelmezni. Néha ezzel szemben úgy érzem, képtelen vagyok rá."
A dal keletkezéséről a DM Live Wiki oldal szerint az alábbiakat mesélte Dave: "Ez a dal úgy jött létre, hogy Christian és Andrew együtt jammeltek, 10 különböző számon keresztül Andrew basszusgitározott, Christian pedig dobolt, mad pedig néhány atmoszférikus zörejt tettek rá. Azt hiszem, talán egy délutánt töltöttek el ezzel a jameléssel, és ebből elég sok minden kialakult. Igazi szabadság és spontaneitás volt benne, nem volt szó semmiféle dalszerkezetről. Annyira nem volt dalszerű, hogy amikor először hallottam, tudod, nem is igazán értettem. De aztán egy idő után szétválasztottam az egyes darabokat, és elkezdtem megfogalmazni néhány ötletet a létrehozott hangulathoz. A Kingdom abszolút része volt ennek a jammelésnek."
És a dalszöveg? "A dal arról szól, hogy van valami ezen a létezésen túl, amiben szilárdan hiszek, és amire vágyom, hogy többet érezzek belőle. Szóval volt ez az ötletem, hogy létrehozzak egy helyet, ahová el lehet menni, egyfajta fantáziavilágot. (...) Azt hiszem, a dal arról szól - ismét -, hogy megkérdőjelezem a hitemet. Hiszek-e Istenben? Létezik Isten? Ha van, szégyell minket? Hol az én helyem? Mivé változhatok az életemben? Kell félnem tőle? Mi az, amitől félek? Nem tudom, hogy mitől. És így ez a "királyság" olyan, mint egy fantáziavilág. Ez a hely itt van velünk, mindigis itt volt. De gyakran úgy döntök, hogy nem veszem észre. Azt választom, hogy visszaveszem a saját akaratomat, és én vagyok a főnök. Aztán a végén mindig magányosnak és csalódottnak érzem magam, szóval... [nevet] Megtanulom, ahogy öregszem, hogy mindenért, amit az életemben kapok, meg kell dolgoznom. Lépnem kell érte, és nem szabad félnem tőle. És ha lehetőség kínálkozik számomra, meg kell ragadnom. Lehetek az, aki vagyok, és elkezdek nem ítélkezni az életről, és a fordulatokról, amiket az élet hoz. Nem az a lényeg, hogy mit kezdesz a dolgokkal az életben, vagy hogy mit kaphatsz meg, vagy hogy hogy hogyan tudsz ragaszkodni hozzájuk. Hanem az, hogy hogyan viselkedsz, hogyan bánsz az emberekkel. És ez egy tanulási folyamat. Azt hiszem, a feleségem nagyon bátor [nevet], hogy velem van, és sok mindent elvisel belőlem. És olyan kapcsolatunk van, ami nagyon őszinte, és nem mindig csodálatos, pont olyan, mint [az] élet."