Az Almost Predictable Almost blog így írt a ma 40 éves Shake The Disease kislemezről:
„A Depeche Mode mindössze négy év alatt nagy utat tett meg. Azzal kezdték, hogy elsajátították a szintipopot, és annak ellenére, hogy a mesteri tudás nagy része mögött álló ember hirtelen távozott, dalszerzőt váltottak, feltalálták a bőrt és a kalapácsot, elhagyták a szintipopot, és a kísérleti pop és az ipari zene találkozásának komor küldöttjeivé váltak. Mindezt négy év alatt. Ez tényleg egy figyelemre méltó utazás volt.
1985 hajnalán a Depeche Mode a Some Great Reward turné végeztével szünetet tartott. Újra találkoztak Berlinben (nyilván), és felvettek egy új dalt, a Shake The Disease-t.
A Shake The Disease az a pillanat, amikor Martin egy nagyszerű dalszerzőből a dalszerző istenek egyikévé vált. Ez egy dicsőséges dal, amelynek örökké az első helyen kellett volna lennie, de mivel az emberek nem ismerik fel a jó zenét, rosszul teljesített. Engem ez bosszant, valószínűleg téged is, úgyhogy bosszankodjunk együtt, amikor megvizsgáljuk közelebbről a Shake The Disease-t.
A Shake The Disease (BONG8) című kislemez 1985. április 29-én jelent meg. A Depeche Mode Információs Szolgálat hírlevele 1985. áprilisi számában közölte mindenkivel a jó hírt, hozzátéve azt a szemenszedett hazugságot, hogy nem jelenik meg limitált kiadású 12".
A zenekarnak és Gareth Jones producernek nem tetszett, ahogy a dal elkészült. Alan azt mondta, hogy annak ellenére, hogy a szám az egyik kedvence, a zenekar "nem hozta ki belőle a legjobbat". Gareth eközben úgy érezte, hogy a session nem ment olyan jól, mint a zenekar és az ő korábbi sessionjei. A kritikák azonban pozitívabbak voltak. A Number 1 magazin szerint "A Shake The Disease... egy hangulatos, melankolikus szám kísérteties refrénnel - megtévesztően egyszerű, de teljesen elbűvölő". A Rip It up eközben ezt mondta:
"Mindig is úgy gondoltam, hogy a Depeche Mode érdekes lemezeket készít. Az, hogy a megfoghatatlan nagy sláger elkerüli őket, nem késztette őket arra, hogy megírják a még mindig bennük duzzadó number one single-t. Öt év múlva, amikor az emberek már csak homályosan emlékeznek a Tears For Fearsre, a Depeche Mode több lemezt fog eladni, mint valaha."
A kritikusnak igaza volt abban, hogy több lemezt adnak el, mint valaha, ahogy azt az 1990-es időszak bizonyította. Sajnos a Tears For Fears-szel kapcsolatban tévedett, mivel az emberek még mindig emlékeznek rájuk, sőt, olyan mértékben ünneplik a meglehetősen borzalmas zenéjüket, ami engem egyszerre összezavar és megrémít. Egy borzalmas, unalmas zenekar. Mindegy, vissza egy olyan dalhoz, amelynek a címében a betegség szó szerepel, és amelyet a közönség nem fogadott el.
A Shake The Disease május 11-én a 32. helyen kúszott be a slágerlistákra, és a következő héten a 25., az azt követő héten pedig a 21. helyre emelkedett. Május 23-án a Top Of The Popsban (fentebb) szerepeltek, és ez a kislemez feljuttatta a slágerlistán... ööö... ugyanarra a helyre, ahol az előző héten volt. A következő héten 3 helyet emelkedett a 18. helyre, majd a 29., 31., 44. és 67. helyre esett vissza, majd kikerült a slágerlistákról, és lélekben (in spirit) sem maradt ott.
Érdekes a Top Of The Pops szereplés, ami a Black Celebration-féle külsejük felé vezető úton mutatja őket. Martinon persze nincs felső, csak bőrdzseki és ruha van rajta. Az emberek mindig megemlítik ezt az "óóó, ez vicces, hogy úgy öltözött, mint egy hölgy" típusú módon, de hogy Martin mit választott, hogy mit visel, annak nem szabadna jelentőséget tulajdonítani. Ne felejtsük el a SandleGate-et - Dave az igazi ruhás gazember a Depeche Mode rosszul öltözött múltjában. Alan dobol, Martin mintha egy bevásárlókocsi oldalán játszana, Fletch pedig, mint mindig, úgy néz ki, mintha jól érezné magát.
Oké, a Shake The Disease kétségtelenül nem a zenekar legpoposabb pillanata, és talán a világ még nem állt készen erre az újfajta hangzásra a Depeche Mode-tól, de most komolyan, béna 18. hely lett csak? Hogy a fenébe nem szerepelt jobban ez a dal a listákon? A szöveg tökéletes, a dallam dicsőséges, a furcsa zajok pedig, amiket egy korabeli Depeche Mode-daltól elvárnánk, furcsák és éppen ezért varázslatosak. Azon a héten, amikor a dal elérte a 18-as csúcsot, a top tízben olyan balfácánok szerepeltek, mint Jimmy Nail, Billy Ocean és - igen, ismétlem - a Duran Duran a tipikusan zavarba ejtően szar Bond-dalukkal. A Shake The Disease minden egyes dalt, amely azon a héten a Top Tenben szerepelt, kivisz és egymagában kirúgja belőlük a szart. 18. hely, az ég szerelmére, hogyan?
Szerencsére a zenekar élőben sem hagyta figyelmen kívül a dalt. Az 1985-ös fesztiválturné 8 dátuma mellett a következő három turné minden koncertjén szerepelt, beleértve az imádnivaló 101-es verziót is. 2005-től Martin szólószett dala lett, és szerepelt a Touring The Angel, a Touring The Universe, a Delta Machine Tour és kétszer a Global Spirit Touron. Összesen 392 alkalommal játszották élőben a Shake The Disease-t. (a cikk a Memento Mori Tour előtt született, ahol további 2 alkalommal előadták a dalt – a ford.)
A B-oldal a sokkal poposabb Flexible volt. A dal bizonyos értelemben a hírnév hatásairól szól, bár az, hogy rugalmasnak lenni, amikor jön a hajó, az már más kérdés. Martin 1986-ban a Record Mirrornak azt mondta, hogy a dal viccből íródott, és ez nagyon is látszik rajta. Mégis, mint B-oldalas dal, rendben van. A zenekar azonban élőben sosem volt elég rugalmas ahhoz, hogy eljátssza.
Most pedig gyorsan valaki fújja meg a „Jó videó” kürtöt. Van egy jó videónk!
A Shake The Disease klipjét Peter Care rendezte és az akkor még elhagyatott, túlárazott lakásoktól mentes londoni Docklands negyedben forgatták. A Shake The Disease videója csodálatos, legalábbis az előtte lévő videókhoz képest. Egy borzalmas kinézetű fürdőszobában kezdődik, olyanban, amilyet egy sorozatgyilkos házában találunk, mielőtt 13 másodperc múlva egy hatalmasnak tűnő uszkár belép a képbe. Természetesen nem egy nagy uszkárról van szó - hanem Martinról a felrobbanó hajával. Ugyanúgy van öltözve, mint a Top Of The Popsban, bár nem volt sminkes, mint abban a műsorban. Úgy tűnik, saját maga próbálkozott vele.
Mivel ez egy Depeche Mode-videó, sosem rugaszkodunk el nagyon a földtől. A 25 másodpercben a zaj, ami úgy hangzik, mintha valaki egy fémdarabot futtatna egy kerítésen, úgy illusztrálódik, mintha valaki egy fémdarabot futtatna egy kerítésen. Elég tisztességes. Dave megjelenik a sorozatgyilkos szobában, és elénekli a dal első sorát, és úgy tűnik, hogy már minden készen áll a szokásos Depeche-videóra, amikor.... várjunk csak egy percet....Fletch lezuhan. És ott van Dave, aki ezt csinálja. Mi folyik itt?
Aztán visszatérünk Dave énekléséhez, amíg a refrén el nem kezdődik. Fletch ismét megjelenik, ezúttal egy kamerával, amit alapvetően az orrába dugnak, miközben énekli a refrént. A haja ijesztően szőke. Martin ugyanezt a bánásmódot kapja, mielőtt a Basildon Boyzone kéretlen visszatérését látjuk, szerencsére nem táncmozdulatokkal. Alant arcon találja a kamera, körbe-körbe kavarog a szobában a „understand me” rész előtt, amikor Martin beindul, és énekli azokat a gyönyörű sorokat, részben unottan, részben dühösen. Alan leüt valamit egy kalapáccsal, és máris a második versszaknál tartunk.
A második versszak Dave-é, kivéve néhány felvételt az eleső Alanről és Martinról, miközben Martin ésszerűen felhúzza a kabátját, hogy ne fázzon meg. Dave még a refrént is megkapja magának, mielőtt visszatérünk Martin And His Exploding Hair's Understand Me Bathroom című dalához.
És onnan még több esés, még több kamera az arcodba, még egy kis kerítésütközés, és ennyi. A zuhanás persze egy forgó rúdnak köszönhető, ami a tagok kabátjának hátulján volt felhúzva. Okosnak tűnő dolog, és valószínűleg az első olyan Depeche Mode videó, amit szívesen megnéznél újra, ahelyett, hogy addig ütögetnéd a laptopodat, amíg a képernyő el nem törik. Szép munka.”