A 20 éves One Night In Paris DVD egyik legérdekesebb extra felvétele az, amikor az együttes tagjait kérdezik. A zenekar már teljes harci díszben "mászkálva" válaszol a nem is könnyű kérdésekre. Fletch :(
Depeche Mode összes
The Waiting - One Night In Paris DVD extrák, harmadik rész
A One Night In Paris DVD egy újabb extrája: a "The Waiting", ahol a párizsi koncertre várakozó rajongók vallanak a Depeche Mode iránti érzelmeikről.
The Photographing - One Night In Paris DVD extrák, második rész
A húszéves One Night In Paris DVD extrái között egy igazi csemege is található: Anton Corbijn 52 percen keresztül türelmesen magyaráz a képeiről. Erre nem is emlékeztem :D
The Preparing - One Night In Paris DVD extrák, első rész
Nézzük a One Night In Paris DVD többi extráját! Elsőként itt a "The Preparing", ami egy rövidfilm a színpad építéséről, illetve eredeti színpadterveket, rajzokat tartalmaz. Interjúalanyok: Lee Charteris, Anton Corbijn, Paul Normandale, Bill Leabody és Jonathan Kessler.
Lelkes nyilatkozatok a One Night In Paris-ról, valamint a Surrender
Az Anton Corbijn által rendezett One Night In Paris sajtóanyagában a zenekar tagjai lelkesek voltak a kiadvánnyal kapcsolatban. A HDMFC fordítása következik:
""Talán a Bercy ez egyik legjobb aréna a világon" - kezdi Fletcher. "Nagyon, de nagyon sokszor játszottunk már ott... Olyan sokszor, hogy tulajdonképpen Párizsban az az aréna a második otthonunk." A közönség sorai között pedig bizony nem meglepőek a külföldi Depeche Mode rajongók sem... "A világ minden tájáról érkeznek hozzánk rajongók, csakhogy láthassanak egyetlen koncertet Párizsban!"
Gahan a következő módon magyarázza a meglehetősen változatosra sikeredett koncertdalmenetet: "Egyszerűen nem lettünk volna képesek újra kiállni és ismételten megünnepelni a múltunkat. Valami új dolgot szerettünk volna nyújtani. Igazán nem sok, 20 éves múlttal rendelkező együttes mondhatja el magáról, hogy még mindig tud valami újat alkotni."
Fletch a következőkben erősíti meg az előbbi gondolatot: "Mint együttes, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a mai dalainkkal együtt játszhatjuk azokat a dalokat is, amelyeket 20 évvel ezelőtt játszottunk. Hatalmas megtiszteltetés számunkra az, hogy a koncerteken kiegészítik egymást napjaink slágerei és a klasszikus Depeche Mode számok."
"A koncerteket nézve" - mondja Gahan, "ezeket a fellépéseket élveztem a legjobban - a többi turnéhoz viszonyítva is. Úgy gondolom, ezek voltak a legjobb koncertek, amelyeket valaha játszottunk. A színpadon felvonultatott zenészeket tekintve pedig úgy érzem, velük közösen sikerült egy vadonat új hangulatot varázsolni mind a régi dalokba, mind pedig az 'Exciter' album számaiba. Szinte lebegtem a színpadon." Az élő prezentálás spontanaitását erősíti, miszerint Gahan állítja, a 'Condemnation' például az utolsó pillanatban került be a párizsi koncertrepertóárba. " Azon az estén próbáltuk be a számot... Azt hiszem, a 'Condemnation' előadását visszanézve, tetten érhető az együttes érzikésége és sebezhetősége is." (a Condemnation már korábban is volt az Exciter Tour-on - a szerk.)
Fletcher a következőket fűzi hozzá: "Úgy hiszem, a show nyugodt hangulata mindennél fontosabb volt számunkra, mint együttes számára, hisz több mint 20 év köt már bennünket össze. Állandóan keressük a kihívásokat és közben minduntalan kihívások elé állítjuk a közönséget is. Az eredmény pedig nem maradhat el."
Következzék most egy intim pillanat: Martin az öltözőszobában a Surrender-t énekli, miközben sminkeli magát. Ez a DVD-n a rejtett videók között volt megtalálható.
A Clean kimaradt, a Sister Of Night bekerült
A One Night In Paris DVD-t a 2001 november 9.-ei és 10.-ei párizsi koncert felvételéből lett összeállítva. Biztosan felhasználták mind a két este anyagát, mivel a dallistából az It Doesn't Matter Two csak az első, a Condemnation csak a második este csendült fel. Ez utóbbi Dave kérésére került a kiadványra (lévén hogy ez a kedvenc DM dala), ami sok rajongónak csalódást jelentett, mert így a turné szinte minden állomásán elhangzó népszerű Clean lemaradt a lemezről (a Clean-nek máig nincs is hivatalos kiadványon megjelent koncertváltozata). Különös módon a Clean az extrák közé sem került fel, a második DVD-re: pedig az It Doesn't Matter helyett a második este elhangzó Sister Of Night helyet kapott ott, Martin előadásában. Nézzük:
(Egy hete volt) Húszéves a One Night In Paris videókiadvány
Amikor Fletch meghalt 26.-án, már készen álltak másnapra a ONE NIGHT IN PARIS DVD 20. évfordulós jubileumára a bejegyzések. Természetesen aztán a tragédia elsodorta ezeket a posztokat, de most 8 nappal később, ma pótlom őket.
Múlt hét pénteken volt tehát a Depeche Mode első DVD-n is kiadott koncertjének a jubileuma. A kiadvány annak idején - talán magának a DVD formátumnak a viszonylagos újdonságából kifolyólag - nagy sikert aratott, rengeteget ment házibulikon, DM Klubokban, és sok emlékezetes képsora maradt meg emlékeinkben. Ugyanakkor utólag sokan megemlítik - nem is minden alap nélkül - hogy Dave hangja ezen a koncerten bizony nem volt a legtökéletesebb, valamint a később sok rajongót zavaró "ripacskodása" is ekkortájt kezdődött. A későbbi kiadványok fényében kissé szokatlannak tűnhetett egy Depeche Mode koncertkiadvány olyan dalok nélkül, mint a Just Can't Get Enough, az Everything Counts, a Stripped, az A Question Of Time, a Behind The Wheel, a Policy Of Truth vagy a World In My Eyes; mások viszont pont az exkluzív jellegét, a rendhagyó dallistáját kedvelik. Talán ma már szokatlannak tűnik a DM színpadán a vokalistalányok szereplése is; Fletch ténykedését pedig nehéz könnyek nélkül végignézni.
Nektek mi a véleményetek a One Night In Paris kiadványról?
Az oldal jővőbeni tervei
Egy hete jelentette be a Depeche Mode hivatalos Facebook, Instagram és Twitter csatornája a szörnyű hírt, miszerint a banda alapító tagja, Andy Fletcher meghalt.
Nem titok, hogy az elmúlt 1 hét számomra is teljes sokkban telt. Ahogy jöttek a hírek, igyekeztem megosztani azokat, igyekeztem méltóképpen megemlékezni Fletchről, és közben egyszerűen szentségtörésnek éreztem volna a One Night In Paris kiadásának 20. évfordulójáról megemlékezni.
Fel voltam rá készülve, hogy a Freestate.hu és a Depechemode Blog idővel emlékoldal lesz, amely a Depeche Mode egyre szűkebben csordogáló újdonságai mellett egyre inkább a múltra koncentrál, de azért nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön.
Az, hogy az oldalt milyen lelkesedéssel készítem, az erősen függ attól, hogy a zenekar létezik-e még a jelenben, vagy sem. Erre az elmúlt 1 hétben nem kaptunk még hivatalos választ.
Szűkebb körben beszéltem már arról, hogy 4 éve, a Global Spirit Tour végeztével kezdtem el az általam elképzelt mélységekben megosztani a gondolataimat a Depeche Mode múltjáról. Ahogy azt megszokhattátok, 5 és 10 éves jubileumokról szoktam részletesen beszélni. Első ízben 4 éve, az 1984-es Some Great Reward-ról, az 1994-es Exotic Tour-ról, és a 2009-es a Sounds Of The Universe-ről írtam a megálmodott részletességgel. Ez tehát azt jelentené, hogy 2 év múlva, 2024-ben ismét ezekről kellene írnom, ismételve önmagamat.
Így tehát - amennyiben a Depeche Mode nem aktiválja magát - én magamnak kb. jövő év végéig, a Devotional Tour 30. évfordulójáig, a Construction Time Again, a Counterfeit 2, a Paper Monsters és a Delta Machine megemlékezésig adok magamnak, hogy a Freestate.hu nevében megosszam a gondolataimat a DM-ről. Ezután pedig valamilyen más formában fog működni az oldal - hogy milyenben, azt nem tudom még.
Most viszont - talán sokak számára kegyeletsértő módon, de számomra (és talán mások számára) terápiát jelentve - mindössze egy hetes "gyászidőszak" után folytatom az előre eltervezett bejegyzéseimet.
Természetesen bármi hír lenne még Andy haláláról, arról is be fogok számolni.
Nyugodj békében, Fletch!
Ma 27 éve lépett ki Alan Wilder a Depeche Mode-ból
Boldog 63. születésnapot, Alan Wilder!
