Ma 40 éve jelent meg a Depeche Mode első videókiadványa, a SOME GREAT VIDEOS! A VHS érdekessége, hogy igencsak hiányos: 4 klipet is szívfájdalom nélkül lehagytak róla a kiadvány összeállítói. A See You, a The Meaning Of Love, a Leave In Silence és a Get The Balance Right videója így csak 2016-ban, a Video Singles Collection-ön került hivatalosan kiadásra. Alan Wilder nem is titkolta később a megvetését a korai videók iránt: "Julian Temple összes videoklipjét egy nagy katasztrófának lehetne tekinteni. Akkoriban nagyon naivak voltunk, és csak 1986-ban, amikor Anton Corbijn csatlakozott hozzánk, jöttünk rá, hogy több kontrollt gyakorolhatunk a zenekar egységes imázsára."
A kiadvány így is szolgál néhány érdekességgel. Az első, hogy a People Are People-ből valamiért a hosszabb változathoz, a Different Mix-hez készített videót tették fel a kiadványra. Ez volt az:
A ma 40 éve boltokba kerülő Some Great Videos egy újabb különlegessége volt, hogy nemhogy klipet nem kapó, de még kislemezen sem szereplő Photographic-nak feltették a koncertvideóját a The World We Live In And Live In Hamburg kiadványról.
A Some Great Videos az Egyesült Államokban csak több, mint 1 évvel később, 1986 novemberében jelent meg, egy meglepő bónusz dallal. A Sire Records emberei feltehették volna már a Black Celebration bármelyik nagy slágerének klipjét (Stripped, A Question Of Time), ám valamilyen oknál fogva az A QUESTION OF LUST klipet illesztették rá utolsóként a kiadványra. Nézzük tehát a zavarba ejtő képekkel induló klipet!
Kerek jubileumunk van: ma 40 éve jelent meg a Depeche Mode THE SINGLES 81-85 címet viselő gyűjteményes albuma! A kiadvány Amerikában nem jelent meg, ott pár héttel később, átszerkesztett formában látott napvilágot, Catching Up With Depeche Mode címmel.
A Depeche Mode állítólag már 1984-ben tudta, hogy nem fog 1985-ben új albumot megjelentetni: nem is csoda, hiszen a Some Great Reward Tour egészen 1985 július végéig adott nekik elfoglaltságot. Úgy hírlik, hogy a válogatás híre pletykáknak adott okot, miszerint a zenekar feloszlik, amit a zenekarnak cáfolnia kellett a sajtóban, és arra helyezték a hangsúlyt, hogy "1984 volt a Depeche Mode eddigi legsikeresebb éve, és a zenekar ki akarja használni az újonnan megszerzett rajongókat, és lehetőséget akart adni nekik, hogy megismerjék korábbi munkáikat."
Mindenesetre 1985 folyamán a DM kétszer is járt stúdióban: februárban két dalt vettek fel (Shake The Disease, Flexible), majd júniusban szintén kettőt (It's Called A Heart, Fly On The Windscreen). A Shake The Disease és az It's Called A Heart rá is került a The Singles 81-85 válogatásra (a Catching Up With Depeche Mode lemezen pedig egyenesen mind a 4 új szerzemény helyett kapott)
A kissé zavarba ejtő borítón a zenekar tagjai szerepelnek, egymás sajátos közelségében. Ez volt az első alkalom, hogy a zenekar a saját albumaik borítóján szerepel (és később is csak a Songs Of Faith And Devotion borítóján tűntek fel). A borítókép Eric Watson fotós munkája, ami szerepelt az It's Called a Heart kislemez promóciós poszterein, ezenkívül ugyanezt a képet használták a Catching Up with Depeche Mode című amerikai válogatáslemez borítóján, valamint a zenekar első videóválogatásának, a Some Great Videos borítóján. Később a londoni National Portrait Gallery-ben is kiállították. A belső borítón a zenekar magánfotói, valamint eddigi története volt látható.
Az album négy szenzációs év termését gyűjti össze, szinte megdöbbentő a fejlődés az első és az utolsó néhány dal között. Az album hátulján szereplő számlista érdekessége, hogy teljesen random sorrendben mutatja a lemezen található dalokat - őszintén szólva ötletem sincs, hogy miért. Rögzítsük ezt a fura sorrendet (házi feladat meghallgatni ebben a sorrendben is a lemezt ;)
People Are People
Master And Servant
It's Called A Heart
Just Can't Get Enough
See You
Shake The Disease
Everything Counts
New Life
Blasphemous Rumours
Leave In Silence
Get The Balance Right
Love, In Itself
Dreaming Of Me
The Meaning Of Love (csak a CD kiadáson)
Somebody (csak a CD kiadáson)
Amint látható, 1981 és 1985 között minden kislemez felkerült a lemezre, sőt, a dupla A oldalas Blasphemous Rumours/Somebody maxiról mindkét alkotás szerepel a CD változaton (a vinyl kiadáson a The Meaning Of Love és a Somebody nem kapott helyet).
A kiadvány további érdekessége, hogy szerepel rajta néhány korabeli kritika az adott kislemezekkel kapcsolatban. A leghíresebb szereplő az ekkor még popzenei újságíróként dolgozó Neil Tennant, aki a Blasphemous Rumours kapcsán pikirten jegyzi meg: "A Blasphemous Rumours nem más, mint egy rutinszerű szomorúság panelekből álló alkotás, ahol Isten kap némi szemrehányást". Neil később énekesi pályába kezdett és máig ő a Pet Shop Boys frontembere :)
Így szól a vinyl kiadvány két oldala:
A ma 40 éves The Singles 81-85 kiadvány mindjárt egy kuriózummal kezdődik, hiszen a zenekar legelső kiadott kislemeze, a DREAMING OF ME nem került fel annak idején a Speak & Spell nagylemez legtöbb kiadására, így tehát az nagylemezen széles körben ekkor lett elérhető. Klip nem készült a dalhoz.
A második dal a NEW LIFE a ma 40 éves The Singles 81-85 válogatáslemezen. A Speak & Spell lendületes, vidám nyitódala változatlan formában került fel a válogatásra, hiszen nem tért el a kislemezverzió az albumváltozattól.
A harmadik dal a The Singles 81-85-ön a JUST CAN'T GET ENOUGH - és megjött az első klip is! Itt sincs eltérés az albumverzióhoz képest.
A negyedik dal a The Singles 81-85 válogatáslemezen a SEE YOU, az A Broken Frame első kislemeze. Megvan az első eltérés az albumváltozathoz képest: a See You ezen változata valamivel rövidebb a nagylemezen található verziónál.
Az ötödik dal a ma 40 éves The Singles 81-85 válogatáslemez CD változatán a THE MEANING OF LOVE. Az A Broken Frame nagy slágernek szánt, ám aztán szinte elfedett kislemeze a válogatáslemez vinyl verziójáról le is maradt. Hiába no - nem kedveli a zenekar ezt a dalt! A klipváltozat nem tér el az albumverzióhoz képest, azaz itt egy az egyben az A Broken Frame albumváltozatot hallhatjuk.
A hatodik dal a The Singles 81-85 válogatáslemezen a LEAVE IN SILENCE. Itt eltér a klip-és a kislemezverzió az albumváltozattól, mivel némileg rövidebb annál - azaz aki 1982-ben nem vásárolta meg a Leave In Silence kislemezt, az hanghordozón ezen az 1985-ös válogatáslemezen hallhatta először a rövidebb változatát a dalnak.
A The Singles 81-85 hetedik dala egy újabb olyan alkotás a Dreaming Of Me mellett, ami nem került fel korábban egyetlen nagylemezre sem: ez a GET THE BALANCE RIGHT! A dal tökéletes átmenetet képez az A Broken Frame szomorkás hangulata és a Construction Time Again tennivágyó, energiától kicsattanó életérzése között, így végeredményben érthető, hogy miért nem került fel az 1983-as Depeche Mode nagylemezre. Nagylemezen ez a dal tehát ma 40 éve, a The Singles 81-85 válogatáslemezen volt elérhető a nagyközönség számára!
A ma 40 éves The Singles 81-85 válogatáslemez nyolcadik dala az EVERYTHING COUNTS volt. A komoly mondanivalóval és nyárias klippel rendelkező, ragyogó hangszerelésű dal szintén eltér az albumváltozattól: egy zenei résszel és egy refrénnel rövidebb.
A The Singles 81-85 kilencedik dala a LOVE, IN ITSELF volt. Itt nemcsak számhosszban, hanem némiképp hangszerelésben (vagy legalábbis a hangszerelés arányaiban) eltér a kislemez-és az albumváltozat. Ipari hangulat a cseppkőbarlangban!
A ma 4 évtizedes The Singles 81-85 válogatáslemez tizedik dala a PEOPLE ARE PEOPLE volt. A Some Great Reward első kislemeze annyiban tér el az albumváltozattól, hogy a végén elhalkul, és nem zárul olyan ünnepélyesen-grandiózusan, mint a lemezen található verzió.
A The Singles 81-85 tizenegyedik dala a MASTER AND SERVANT volt. Itt is némiképp rövidebb a klipváltozat, mint a később a nagylemezre kerülő verzió.
A ma 40 éves The Singles 81-85 válogatáslemez tizenkettedik dala a Some Great Reward harmadik kislemeze volt, a BLASPHEMOUS RUMOURS. Itt annyi csupán az eltérés az albumverzióhoz képest, hogy hiányzik a szűk egyperces instrumentális lezárás.
A dupla A-oldalas Blasphemous Rumours mellett a SOMEBODY is felkerült a ma 40 éve megjelent The Singles 81-85 válogatáslemezre. Martin érzelmes balladája szintén némiképp átdolgozott verzióban került a válogatáslemezre (meg persze előtte a kislemezre is): szívdobogással kezdődik, jóval hangsúlyosabb Martin vokálja, és a hangszerelésben is kissé mások az arányok, mint az albumváltozatban.
És természetesen a két 1985-ben megjelentetett kislemez sem került fel korábban egyik lemezre sem. A ma 40 éves The Singles 81-85 tizennegyedik dala a SHAKE THE DISEASE, ami egy csodálatos munka, mindjárt a Depeche Mode legjobb dalai közül való.
És végül itt van a Depeche Mode "legrosszabbul marketingelt" dala, a ma 40 éve kiadott The Singles 81-85 gyűjteményes albumot záró IT'S CALLED A HEART!
Kerek jubileumot ünnepelnénk, de a lemez nemhogy youtube-on, hanem egyetlen streaming szolgáltatón sincs fent: ez a ma 20 éves a Depeche Mode (nem hivatalos) dobosának, Christian Eigner-nek a RECOVERY című lemeze. A lemet meglepően friss és élvezetes elektropopot tartalmazott, Barca Baxant énekesnő magabiztos énekével, kb. a Client és a Ladytron között félúton; sőt, most újrahallgatva sem lehet mondani, hogy nagyon rosszul öregedett volna. Klip készült a címadó dalhoz anno, nézzük:
35 éve Zürichben lépett fel a Depeche Mode a World Violation Tour egyetlen svájci állomásán. A koncertről elég jó minőségű audio felvétel áll rendelkezésre, ami később Swiss Mode néven be is került a bootleg lemezek körforgásába. Ez volt az:
35 éve Lyonban járt a Depeche Mode, a World Violation Tour európai szakaszán. A DM Live Wiki megemlékezése szerint Daryl Bamonte a BONG magazin 12. számában megemlítette a lyoni koncertet, mint a legnagyobb létszámú közönséget vonzó európai koncertet (23 000 ember). Megemlítésre kerül az is, hogy az Electribe 101 énekesnője, Bille Ray Martin a Halo - The Violator Book című könyvben pozitívan nyilatkozott a lyoni közönségről: „A legtöbb koncerten leutáltak minket a színpadról. De Lyonban a közönség kedves volt, és végig ugrált a koncertünk alatt, ami nagyon kellemes meglepetés volt.”
Teljes audio koncertfelvétel a DM fellépéséről itt: