Az 1994-es Exotic/US Summer Tour egy nevezetes koncertje zajlott éppen ma 30 éve, Biloxiban. Az USA déli partján, New Orleans környékében található településen lezajlott koncertről az Exotic Tour egyik legjobb minőségű bootleg CD-je készült, Darkest Feelings címmel.
Daryl Bamonte az Exotic Tour Diary-ban egy meglepő incidensről számol be: "Duffy a Primal Scream-ből annyit ivott, hogy végül sikerült jól felbőszítenie Dave-et. Hogy a The Scream és a The Mode egymásnak ment-e? Dehogyis. A Primals a saját módszerével szolgáltatott igazságot: megragadták Duffy-t és még a szart is kirúgdalták belőle".
21 éve jelent meg Junkie XL cikornyás című, Radio JXL Broadcast >From The Computer Hell Cabin című lemeze. Ezen Dave Gahan visszaadja a szívességet Junkie XL-nek, és a Dirty Sticky Floors kislemez nagysikerű Junkie XL remixekért cserébe énekel egy Junkie XL dalban, ami a RELOAD címet viseli. A dal két verzióban is szerepel a lemezen, jöjjön most a gyorsabb változat, ami a Paper Monsters időszak legtempósabb és messze legelektronikusabb szerzeménye.
Ma 40 éve ért véget a Construction Time Again Tour. Az utolsó fellépésre csaknem két hónappal az utolsó előtti után került sor: 1984 június másodikán azonban meghívást kaptak Ludwigshafenbe, az Open-Air fesztiválra. Az együttes először lépett fel 40 000 néző előtt. Fesztiválsetlistet játszottak, azaz mindössze 11 dal csendült fel a koncerten tőlük, ám így is hatalmas közönségsikert arattak. A 11 dalról itt találtok egy remek felvételt:
Itt játszották először a People Are People-t, kissé szokatlan változatban, néhány plusz szintihanggal. Ugyancsak itt játszották mindmáig utoljára a Now, This Is Fun, a Get The Balance Right és az And Then... című dalokat.
Persze ez a koncert leginkább arról nevezetes, hogy Elton John előtt játszották, mivel ő volt a fesztivál főfellépője. A zongoristafenomén le volt nyűgözve a DM-től! Már 1984-ben ezt nyilatkozta a német BRAVO magazinnak: "A People Are People abszolút a kedvenc slágerem". Később, 2020 júliusában a Rocket Hour című podcastjában is felidézte ennek az 1984 június elejei nap eseményeit: "Egyszer adtam egy koncertet Ludwigshafenben a futballstadionban 40 000 ember előtt egy verőfényes napsütéses napon, ahol hárman léptünk fel. Joan Baez volt akusztikus gitárral, a Depeche Mode a legjobb formájában, és én. Ez ez egy eklektikus koncert volt, és mindenki olyan csodálatosan jól ment, hogy soha nem fogom elfelejteni. És ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam a Depeche Mode-ot, és elképesztően jók voltak." Martin Gore a német "Soundcheck" magazin 1984. októberi számában nyilatkozott arról, hogy ezen a napon találkozott Elton Johnnal: "Azt mondta, hogy szerinte a produkcióink egyszerűen nagyszerűek, és ugyanez vonatkozik a szerzeményeinkre is. Ettől tényleg elpirultam. Félig meddig a Somebody című dalunk talán egyfajta tisztelgés Elton John előtt. De ezt tényleg ne írd le..."
Ez volt Daniel Miller néhány nappal korábbi belső körlevele Alan kilépési szándékáról (a DM Live Wiki egyébként teljes oldalt szentelt Alan kilépésével kapcsolatban)
Ma 28 éve történt a Depeche Mode történelmének egyio legszomorúbb epizódja: Dave Gahan kis híján kábítószer-túladagolás áldozata lett. A függőségével hosszú ideje küszködő énekest egy heroin-kokain koktél végezte ki csaknem. Dave elmondása szerint két percig meg is állt a szíve, "meghalt"...
Az alábbi videón 1:10.-től kezdődik az a felvétel, amikor Dave szakadtan, összetörten kitámolyog a börtönből West Hollywood-ban (ahol 6 évvel korábban ezrek ünnepelték azon a bizonyos botrányba fulladt Violator-dedikáláson...), és noha Jonathan Kessler megpróbálja gyorsan elvonszolni a kamerák elől Dave-et, az énekes gyorsan elmondja, hogy heroinfüggő, elnézést kér a rajongóktól és síri hangon azt is hozzáteszi, hogy a heroinfüggés nem valami menő dolog...
