Ma 35 éve kezdődött a háromnapos párizsi koncertsorozat a World Violation Touron! A ledobált előzenekarról és a hatalmas sikerről lesz még szó a következő napokon, most nézzünk egy "titkos fellépést", ahol a fiúk a legjobb formájukban adják elő az Enjoy The Silence-et! :)
A 35 évvel ezelőtti párizsi első este teljes audio felvétele:
35 évvel ezelőtt Párizsban a második estére készült a Depeche Mode a World Violation Tour francia fővárosban adott hármas koncertjén. Előtte Martin és Andy beültek egy lokálba:
Második este, teljes audio koncertfelvétel:
A francia médiában komoly felvezetése volt a buliknak, itt például Alan Wilder beszél a turnéról. Aki akarja látni Alant frissen felnyírt hajjal, az csekkolja a videót! :)
Még egy felvezető kedvcsináló: Alan és Dave a francia TV-ben:
Ma este 35 éve tehát megvolt a harmadik este Párizsban! Az előzenekar, az Electribe 101 énekesnője - akit az első két napon ledobáltak a színpadról - már ki se jött a színpadra, így instrumentális szettet adott a zenekar. A Depeche Mode koncertje ismét szenzációs volt, és ráadásul elég jó minőségű felvételünk is van róla. Két kalóz kiadvány létezik az estéről: az egyik a King Of Strangers, a másik pedig az A Nice Surprise - mindkettő érdekessége, hogy "hozzá van csapva" a végére a Depeche Mode egy korai, 1980-as fellépése. Martin - a turné során mindössze másodszor - a Little 15 és a Blue Dress című dalokat játszotta el. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Little 15 felcsendült Depeche Mode koncerten. Íme a teljes koncertfelvétel:
És akkor külön is: így hangzott ma 35 éve a Little 15 utolsó prezentálása a Depeche Mode World Violation turnéjának utolsó párizsi fellépésén.
Néhány napja 35 éve járt Stuttgartban a Depeche Mode: és az 1990 október 15-ei fellépés meghozta az egyik leghíresebb malőrt a Depeche Mode koncerthistóriájában. Történt ugyanis, hogy a koncert harmadik számánál, a Shake The Disease-nél még az első versszak előtt teljesen elment a hang. Néha mintha visszatérne, néha mintha a színpad monitorládáiból szólna valami távoli hang, de amúgy teljes lett a csend. Dave acapella végigénekli a dalt - ezért is elképzelhető, hogy a színpadon a monitorládákból szólt még valami - de a dal után félbe kellett szakítani a koncertet. A közönség reakciója elsőre felemelő: végig tapsolva éneklik végig Dave-vel a dalt, de aztán a dal vége felé, majd a dal után egyre hangosabb füttykoncertben törnek ki, és egyre gyakoribb a "Geld zurück!" (Pénzt vissza!) felkiáltás is. Végül kijön egy németül beszélő illető, aki bemondja, hogy technikai problémáik vannak, kis türelmet kérnek. Végül pár perc szünet után folytatódott a koncert, az időközben levonult zenekar is visszatért a színpadra, és az Everything Counts-szal folytatódott a koncert.
Mike Steinbach, a koncert résztvevője így emlékszik vissza a DM Live Wikin található írásban:
„Az intro 21:07-kor kezdődött [...] Leereszkedett a függöny, és meghallottuk a „World In My Eyes” dallamait. [...] Ezután következett a „Halo”, majd a „Shake The Disease”. Aztán szó szerint lecsapott ránk a végzet. Az est harmadik dala közben meghibásodott a hangosító rendszer. A közönség nem táncolt tovább, de a zenekar tovább énekelt a színpadon. A közönség ezután még hangosabban kezdett énekelni. Csak a zene töredékei jutottak el a közönséghez. A dal után a zenekar szó nélkül elhagyta a színpadot. Miután egy örökkévalóságnak tűnő idő eltelt, a szervező, azt hiszem, Marek Lieberberg, feljött a színpadra, és bejelentette nekünk: „Hölgyeim és uraim, technikai problémánk adódott”, és ennyi. Úgy tűnt, hogy újabb örökkévalóság telt el, majd a „búúú” és „vissza a pénzt!” kiáltások után végre hallatszottak az „Everything Counts” első hangjai. [...] Emlékszem, hogy valaki egy darab rágógumit dobott Martin gitárjára, amit ő visszadobott a közönségnek.
Ahogy említettem, "minden " október 17-én történt a DM univerzumában: most pénteken volt 20 éves a Playing The Angel, 15 éves a Recoil-féle Want Architect Mixes remixcsomagja; 10 éve indult Dave második szólóturnéja az Angels&Ghosts Tour, 35 éve volt a müncheni World Violation koncert, ráadásul aznap megjelent meg új Dave kollaboráció is. Ezek után talán megbocsátható :D ha egy szintén új dalról elfelejtettem hírt adni. Ez Martin új szólódala, a KINO, amely egy válogatáslemezen jelent meg. A SOUL OF THE MACHINE egy 36 zeneszámot tartalmazó gyűjtemény, amely régi és új dalokat egyaránt tartalmaz, az innovatív elektronikus, dance és space zenétől a jazz, funk és latin popig, mindegyikben a klasszikus ARP hangszerek jellegzetes hangzásával. A gyűjtemény az ARP első szintetizátorától – a rendkívül nagy teljesítményű ARP 2500 moduláris rendszertől – egészen azokig a hangszerekig terjed, amelyek új szabályokat írtak az elektronika és a zene összefonódásának területén. A 2600, Odyssey, Pro Soloist, Omni és még sok más ARP hangszer énekel, sír, sikít és szárnyal a legendás és új tehetségek kezében.
A KINO olyan, mintha a 10 évvel ezelőtti MG lemezről maradt volna le: hangulatos, bánatos, atmoszférikus instrumentális alkotás.
Szokás szerint megnézzük, hogy a nem kislemezes Playing The Angel dalokat mikor játszották a Depeche Mode koncerttörténelmében. Könnyű dolgunk van, mert mindegyik kislemezen meg nem jelenő albumszám (The Sinner In Me, Macro, I Want It All, Nothing's Impossible, Damaged People) kizárólag a Touring The Angel koncertsorozatán került a setlistbe. Ugyanakkor ez volt az utolsó turné, amikor derekasan játszottak az aktuális lemezbemutató turnén a nagylemezről: a 12 dalból 9 (!) belekerült a repertoárba, mindössze a Lilian, a The Darkest Star és az instrumentális egyperces Introspectre nem csendült fel sohasem Depeche Mode koncerteken. A streaming szolgáltatókon hozzá is férhető egy Touring The Angel - Live In Milan című válogatás, amely a milánói dupla koncert Playing The Angel dalait veszi sorra - apró szépséghiba, hogy ezen a két koncerten a Nothing's Impossible még nem volt a dallista tagja, így azon csak 8 dal szerepel.
Nézzük a dalokat az album sorrendjében! A lemez első három száma (A Pain That I'm Used To, John The Revelator, Suffer Well) megjelent kislemezen, így azok koncertváltozatait majd a kislemezek megjelenésekor veszem sorra. A negyedik dal a The Sinner In Me volt, amely az első két turnészakaszban a setlist állandó része volt, mégpedig a háromszámos lassú blokk (a két Martin dal és az I Want It All) után játszották. Még erősebb, még keményebb, még "idegesebb", mint koncerten: a megőrülés a kiállásnál külön óriási (Christian Eigner igazán elemében van), az pedig hatalmas ötlet, hogy visszajön a végén az ideges gitárriff - ebben el is tér az albumverziótól. A The Sinner In Me a setlist állandó tagja volt a Touring The Angel első két turnészakaszán, aztán cseredallá degradálódott - de legalább 3 Live Here Now koncertfelvételre felkerült!
Haladva tovább a tegnap 20 éves Playing The Angel lemezen az ötödik szám a Precious, amely nemcsak hogy megjelent kislemezen, de pont nemrég vettük végig a koncertváltozatait. A hatodik dal a Macro, amely szintén az első két turnészakaszon szerepelt csak a setlistben, mégpedig csak feleannyiszor, mint a Damaged People, azaz ez volt a cseredal - a nyári turnészakaszra kiesett a setlistből, így nem került fel a Live Here Now CD-sorozatra sem. Számomra a turné egyik legmeghatóbb pillanatát hozza a Macro: Dave ugyanis - a "Martin-blokk" ellenére - meglepetésre nem megy le a színpadról, hanem szerényen a háttérben maradva végigduettezi Martinnal a dalt. Csodálatos pillanat, amit azt hiszem, nem gondoltunk volna 1-2 évvel korábban, 2003-2004-ben, amikor Dave és Martin a sajtóban epéskedtek egymásra... Az egyik kedvenc pillanatom a Live In Milan DVD-n!
A következő albumdal az I Want It All, amely a Touring The Angel első turnészakaszának minden egyes fellépésén felcsendült. A videó elején még a Home közönségénekeltetése zajlik, amelybe mint egy hűvös fuvallat, kúszik be Dave elegáns hangszerelésű dala. Intim pillanatok - a dal végi instrumentális betét viszont itt nem szerepel, mivel az a koncert elejére, az intro szerepébe került át.
A következő albumdal a NOTHING'S IMPOSSIBLE, ami kisebb meglepetésre került a setlistbe a Touring The Angel utolsó harmadára, a szabadtéri stadionkoncertes, "Live Here Now-s" időszakra. Három kivétellel szerepel is mindegyik Live Here Now CD-n - amikor nem, akkor a The Sinner In Me-t játszották helyette. A Nothing's Impossible jóval harapósabb, és tisztábban megszólaló, mint az albumváltozat, nekem jobban is tetszik. Így szólt a dal a Rock Am Ring fellépésen, 2006 nyarán:
Album dalsorrendben az utolsó albumdal a tegnap 20 éves Touring The Angel-ről a szépségesen bánatos szövegű DAMAGED PEOPLE, amelyet Martin intenzív, hadonászásokkal tarkított, majd a végén gitározással kísért prezentálásában. Ez a dal is csak az első két turnészakaszon volt repertoárban, 2006 áprilisa óta nem hallhattuk Depeche Mode koncerteken.