Összeszedtem azokat a dalokat, amelyek a 2001-es Exciter Tour óta minden egyes DM turnén legalább egyszer voltak. Engem az utolsó kettő, de főleg az utolsó meglepett :)

Never Let Me Down Again
Personal Jesus
Enjoy The Silence
Walking In My Shoes
I Feel You
In Your Room
Home
Somebody (!)
Judas (!!!)

Ma 25 éve jelent meg Recoil negyedik lemezének, az Unsound Methods-nak az első kislemeze, a DRIFTING! A Siobhan Lynch által éneket dal gyökeres változást jelentett az eddigi Recoil-hangzáshoz képest. Dobokkal, borongós hangulatfestő szintikkel, sirályszerű ismétlődő effektekkel, filmzeneszerű zenei megoldásokkal, és abszolút trip-hopos alapritmussal köszöntött be Recoil új korszaka. Lynch elmosódó éneke szinte effektszerűen elkent, a dalszöveg pedig gyötrődő, elvágyódó, megfoghatatlan... És persze nincs refrén, mindig csak a "follooooow through" résznél van egy csúcspont és egy minimális zenei váltás. A második ilyennél keleties hangok, és telefonbeszélgetés-szerű foszlányok szűrődnek be, de aztán haladunk kérlelhetetlenül az önmagát vonszoló alapritmussal a végkifejlet felé. Egészen káprázatos a hangszerelés, a hangulat, az összhatás; Alan Wilder szinte váratlanul magabiztosan bukkant fel újra, első ízben azután, hogy a Depeche Mode-ból bejelentette kiválását...

A kiváló dalhoz - ami még csak nem is a legjobb dal minden idők egyik lemezén, az Unsound Methods-on - egy emlékezetes klip is készült. Azt látjuk, hogy egy pecsétgyűrűs kéz kapaszkodik egy ház szélén (Alant egy hetvenes évekbeli pornószínészre emlékeztette a gyűrű :D ), majd lassítva lezuhan "valaki" egy gyárépület tetejéről. Innentől máris a kórházba kerülünk, ahol a hordágyról látjuk az eseményeket. Feltűnik Alan kislánya, Paris is, akit Hepzibah Sessa, Alan felesége emel fel, de nemcsak ide, hanem több szobába is bepillanthatunk. Minden képkocka lassított, ráérős, hidegrázós. Az egyik szobában maga Siobhan Lynch is a kamerába néz a vörös hajával, néha az orvos is Alanre pillant fentről, de ő csak szoríta a hordágyat a pecsétgyűrűs kezével :D Végül aztán elérünk Siobhan-hoz újra, aki kíméletlenül visszalök minket a folyosón. Szemvizsgálat is van a titokzatos orvosi objektumban (Nem véletlenül "Unsound Methods", azaz "Beteges módszerek" a lemez címe!), és a kilencvenes évek zöldes színében úszik az egész klip... Végül aztán kiderül, hogy semmi baja nincs Alannek: végig a földön feküdt, de máris feláll, leporolja magát és elegánsan kisétál a kamera látószögéből...

Alan így mesélt Siobhan-ról: "Siobhan Lynch egy demo felvétel erősségének köszönhetően került a recoil projectbe. "Az anyag ütőképes volt; egy akusztikus gitár és egy szimpla énekhang, amlyet kifejezetten üdítőnek találtam. Szinte hallani lehetett hangja minden árnyalatát, az általuk festett érzelmeket... Valaki olyat kerestem, akinek a hangja teljességgel különbözik Doug és Maggie hangjától. Siobhan dalai sokkal kétértelműbbek, mint a többieké. A témák is jobban elhagyatottak." Ő az, aki a "Missing Piece"-ben és a kislemezes "Drifting"-ben énekel. A kislemezes szám témája egy kicsit meghatározhatatlan. "Gondoltam valakire, aki egy kicsit elveszett és magányos, és egyszerűen megkértem Siobhan-t, hogy írja le érzelmeit ezzel kapcsolatban. (...) Siobhan Lynch küldött nekem egy demó kazettát és én abban a pillanbatban beleszerettem elfojtott hangjába. Nem igazán tudom megmondani miről is szól a Drifting, hisz a szöveg Siobhan asztala volt. Részemről annyit kértem Siobhan-tól, hogy kreáljon érzelmeket valakiről, aki elvesztette útját az életben és csak személytelenül sodródik az árral különösebb ok nélkül. Soha nem kérdeztem tőle mit is jelentenek számára a szövegben a szavak, mivel jobban szeretem azokat a saját értelmezésem tükrében látni és ezzel talán így van minden más ember is. Van egyfajta értelmezésem a számhoz, de ez lehet, hogy teljességgel különbözik Siobhan értelmezésétől."

És hogy miért éppen a Drifting lett a kislemezes dal? "Nos, véleményem szerint az album, illetve a számok nem sikerültek, -ahogy én szoktam mondani- olyan rádióbarát alkotásokká. Maga az album hangulata igen sötét. És talán a "Drifting" azon két-három szám közül való, amelyek egy kicsit közelebb állnak a rádióbarát besoroláshoz. Ez volt tehát a választásnál a fő ok. De tulajdonképpen kedvelem is a számot és az ének is inkább melodikusabb, mint a többi szám esetében. Más számokban inkább narratívabb az ének, vagyis inkább beszélt, mint dalolt..." A Recoil website Q+A szekciójában még tovább ment: "A két Siobhan szám tűnt a leginkább rádióbarátnak, és mivel nem sok reményt fűztem egyikükhöz sem, mint rádióbarát kislemezhez, úgy döntöttem, hogy azt a dalt adom ki, amelyiket a kettő közül jobban kedvelem." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak)

Nézzük tehát ezt a kivételesen jó alkotást: jöjjön a Drifting!