Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Never Let Me Down Again, 2013-2014

2022. augusztus 25. - Szigi.
A Delta Machine Tour-on ismét zárószám volt a Never Let Me Down Again (egyetlen eset kivételével, amikor a Goodbye-jal zártak Berlinben, na erről készítették a Live In Berlin DVD-t és CD-t). Ez a változat visszatérést jelentett a 101-Ultra Launch Party-The Singles Tour-Exciter Tour-Touring The Angel változathoz. A Touring The Angel óta megjelenő kis változás (rövid dobkiállás a második refrén után a középrész legelején) itt is feltűnik, igaz, Peter Gordeno zongorajátékával megspékelve. Az austini fellépésről következzék a 35 éves dalunk:
 

Never Let Me Down Again 2010-2011

Az is meglepetés volt, hogy Alan Wilder 2010-ben egyszer csak turnézni vitte a produkcióját (ez volt a Selected Tour), ám az, hogy Depeche Mode dalt is el fog játszani, arra talán nem is számítottunk. Pedig ez történt: Alan a kedvenc DM dalát átmentette a saját turnéjára is (a Selected Tour első szakaszán ez volt az egyetlenegy DM dal a setlistben, aztán a későbbi turnészakaszra több DM dal is bekerült a dalok közé). A Recoil-féle Never Let Me Down Again a The Killing Ground Solid State Mixével indul, ami aztán szépen lassan - de hátborzongatóan ismerősen - átmegy a Never Let Me Down Again Aggro Mixébe. Egy idő után ki is állnak a dobok, hogy egyértelműen felismerjük, hogy igen, itt egy Depeche Mode dal szól, sőt, meglepetésre a 2006-os Digitalism Mix hangjai is markánsan megjelennek, ám aztán hamar átváltunk hamisítatlan Depeche Mode koncertélménybe. Még Alan is megszólal, hogy szeretné látni mindenki kezét :) és így lesz a Recoil-féle audiovizuális élményt élvező műértőből másodpercek alatt egy Szikra mozinyi boldog, karlengető Depeche Mode-rajongó :D
 


Never Let Me Down Again, 2009-2010

A Tour Of The Universe-re némiképp újítottak a Never Let Me Down Again-en: ismét előre került az "ünnepélyes" rész, azaz ugyanúgy kezdődött a dal, mint a Devotional és az Exotic Touron. Megmaradt a Touring The Angel-ről a néhány másodperces kiállás is a középrész legelején (a második refrén után). A dal ezúttal a főprogramot zárta, tehát 1998 óta először nem a ráadásokban játszották.
 

Never Let Me Down Again, 2005-2006

A Never Let Me Down Again a 2005-2006-os turnén, a Touring The Angel-en az első turnészakaszban az utolsó előtti dal volt (a Goodnight Lovers előtt), majd a tavaszi-nyári szabadtéri koncertekre utolsó szám lett belőle. Természetesen szerepel minden egyes, a Touring The Angel koncertsorozatról készült Live Here Now CD-n is, és a Live In Milan koncertDVD-n is. Ez pedig egy koncertfelvétel a hűvös Németországból: 2006, Rock Am Ring! A dal ezen változata szinte ugyanaz volt, mint az előző két turnén: annyi volt mindössze a különbség, hogy a második versszak után a középrész elején ezúttal eltűntek a dobok néhány másodperc erejéig.
 

Never Let Me Down Again, 2003

Martin nem játszotta a Never Let Me Down Again-t a szólóturnéján, de Dave igen! A Paper Monsters Tour első ráadásának utolsó dala minden alkalommal az 1987-es DM klasszikus volt. A dal a szokásos 2003-as "Paper Monsters Tour Band"-hangzás: kicsit gyorsabb, kicsit koszosabb, kicsit slendriánabb, mint az eredeti. A középrész megoldása egészen ijesztő, de szerencsére nem tart sokáig: a záró "never let me down" - "see the stars" felelgetést pedig a zenekar tagjai végzik, mert Dave a közönséggel van elfoglalva. Itt is van egy végefőcím, mert ez volt a Live Monsters DVD utolsó dala:
 

Never Let Me Down Again, 2001

Szinte hihetetlen, hogy az Exciter Touron volt először koncertzáró dal a Never Let Me Down Again - pedig annyira adta volna magát korábban is! Az Exciter Touros változat nem tért el a 101 változattól, csak az említett középrész lett egyre meredekebb hangokkal telepakolva (ment is rá az ugrálás Dave és Martin részéről), visszatértek az Aggro mix hangjai, illetve Peter Gordeno kezdte zongorajátékával kicsit (túl)díszíteni a dalt. 2001-es menetelésről sokaknak az MTV frankfurti fellépése a kedvence, de én most a One Night In Paris változatot mutatom (a feledhetetlen "we got to go!" kiáltozással a végén): az indokolatlan hosszúság amiatt van, mert a videó tartalmazza a végefőcímet is, mivel ezzel a dallal zárult a DVD.
 

Never Let Me Down Again, 1998

A Never Let Me Down Again természetesen a The Singles Tour-ról sem hiányozhatott - furcsa módon, a World Violation Tour-hoz hasonlóan itt is nagyon hamar, a koncert első harmadában "ellőtték" a dalt. Ez a változat ugyanaz, mint az Ultra Launch Partys (vagy mondjuk mint a 101-es) változat: a középrész pedig egyre furcsább, amire szemérmetlenül ugrál is Dave és Martin. És szerencsére visszatért a karlengetés is! Következzék a jól ismert változat a kölni koncertről, ahol Dave - akárcsak a 101-en - behívja az operatőrt a színpad közepére, hogy onnan láthassuk a karlengetést :)
 

Never Let Me Down Again, 1997

Bizony, még a két ötszámos Ultra Launch Partyn is volt Never Let Me Down Again! Mindkét fellépést (az 1997 áprilisi londonit és a májusi los angelesit) a Music For The Masses klasszikusa zárta - ez volt az egyetlen nem Ultra-dal, amit előadtak a koncerteken. A zenekar visszatért a 101-verzióhoz, visszatért a hosszú instrumentális középrész a második versszak és a lezárás között; itt kezdődött el az a tendencia, hogy a középrészt minél furcsább zajokkal töltsék meg. Felemelő visszatérés, még akkor is, ha az igen visszafogott ezúttal Dave nem "karlenget".
 

Never Let Me Down Again, 1994

Az 1994-es Exotic Tour-ra is maradt természetesen a Never Let Me Down Again, ugyanabban a "rövidített" változatban, mint a Devotional Touron. Következzék a felvétel a legendás felvételről, San Francisco-ból:
 

Never Let Me Down Again, 1993

A World Violation Touron hangzott el a tegnap 35 éve megjelent NEVER LET ME DOWN AGAIN utoljára nem élő dobbal - 1993-tól ugyanis minden alkalommal élő dobossal játszották a dalt. A Devotional Touron és az Exotic Touron Alan Wilder volt a dobos, a későbbi turnékon pedig Christian Eigner. 1993-ban igazán üde színfolt volt Alant a dobfelszerelés mögött látni: nem csoda, hogy három új dal (I Feel You, Rush, In Your Room) és a Personal Jesus mellett a kedvenc DM dalát választotta! Az 1993-as verzió újdonsága az, hogy a "nagyzenekari" kezdéssel indít (tehát nem is a négy gitárhanggal, mint az 1987-es verzió és nem is az Aggro Mixszel, mint az 1990-es), és a legnagyobb furcsasága, hogy ezúttal teljesen kimarad a középrész, így a bevezető hangokat leszámítva majdhogynem az albumverziót hallhatjuk. Aki szereti Alan dobolását, annak csemege ez a verzió: erősen "pergőkkel dúsított" verzióról van szó. A Never Let Me Down Again "Devotional" változata megjelent hivatalosan is, az In Your Room kislemezen.
 

süti beállítások módosítása