15 éves a dal, aminél talán még utoljára volt szinte egységes a rajongói konszenzus, hogy nagyszerű alkotás született... 15 éves az az utolsó versszak, ahol a megőrülő háttérszinti és a gépiesen ismétlődő "Wrong" kántálás egyszerre volt őrülten modern és elképesztően 1983... 15 éve hatalmas volt a lelkesedés a Depeche Mode-os körökben az új dal hallatán; talán azóta sem volt akkora... A mániákus, kántáló alkotás az ügyesen összerakott hangzással egy újkori Depeche Mode klasszis megszületését sejttette!
Ma 15 éve jelent meg a WRONG kislemez!
Nézzünk pár szót a dal hátteréről, a DM Live Wiki segítségével!
Amikor Brandon Voss újságíró azt mondta Martin Gore-nak, hogy a "Wrong" "úgy hangzik, mintha valaki írta volna, akinek nagyon rossz napja volt", Martin Gore azt válaszolta:
"Szerintem valószínűleg több volt, mint egy rossz nap. [Nevet] Remélem, az emberek nem veszik igazán lehangolóan, mert szeretném azt hinni, hogy valamilyen módon egy kicsit komikus valamit csináltam belőle. Van benne egy kis fekete humor. Nevetésre késztet, amikor azt mondom, hogy "valami baj van velem kémiailag, valami baj van velem eredendően".""
Dave Gahan és Martin Gore a Rolling Stone Germany 2009. áprilisi számának nyilatkozott (németből fordítva):
Dave: "Jó, hogy az emberek meglepődtek [a 'Wrong' kislemezzel]. A ritmus kezdetben számunkra is meglepő volt. Ez nagyon R&B, nem rap, ez egy szónoklat. Nagyon szórakoztató. Olyan, mintha egy tizenhárom éves fiú a földön toporzékolna a lábával, és próbálna lázadni a szülei ellen. Ebben a korban úgy tűnik, minden rossz, ezt szokták mondani a szülők. [...]"
Martin: "Azért döntöttünk a 'Wrong' mellett, mert eléggé eltér attól, amit eddig csináltunk. Hallottam a 'future retro sound' leírást, ami nagyon tetszett. Sok új dalnak van egy hatvanas évek-space-age-pop-hangzása. (..) Mindig azt mondom, hogy hagyományos dalszerző vagyok, abban a tekintetben, hogy dallamokat, akkordokat és dalszövegeket használok. Csak az instrumentális rész a Depeche Mode döntés. De számomra az elektronika és az érzelmek együtt működnek, nincs ellentmondás".
Mindketten nyilatkoztak a 'Sounds Of The Universe' EPK-ban is:
Martin: "Egyhangúlag - azt hiszem, anélkül, hogy igazán megbeszéltük volna - a 'Wrong'-ot választottuk első kislemeznek, csak azért, mert úgy éreztük, hogy ez inkább olyan, mint egy kinyilatkoztatás, és nagyon eltérő volt számunkra attól, amit korábban csináltunk [...] Mindig szeretünk valami meglepőt kiadni első kislemezként, csak azért, hogy egyértelműen jelezzük, hogy visszatértünk"."
Dave: "Ez egyfajta szokatlan popdal, ha úgy tetszik. Majdnem inkább rap vagy szónoklat vagy ilyesmi, és a groove-ja is kicsit más ilyen szempontból. És azt hiszem, nem azért választottuk, mert úgy éreztük, hogy ez a legjobb dal a lemezen, hanem mert úgy éreztük, hogy feltűnő, és hogy ez egy jó dal ahhoz, hogy egy egyértelmű következő fejezethez válasszuk ahhoz amit csinálunk."
Ben Hillier producer a Keyboard magazinnak nyilatkozott:
"Az arpeggio, ami végigfut a 'Wrong'-on, Martin soft szintetizátor demójából származik, majd átprogramoztam a moduláris szintetizátoromon, egy Cynthia Zeroscillátor szinuszhullámának felhasználásával. Emellett lefuttattunk egy verziót egy vintage EMS VCS3 és a Tension segítségével az Ableton Live-ban - amit egy vintage Gretsch gitárerősítőn keresztül vettünk fel a stúdió szakadt pincéjében! A szinuszhullám különböző kezeléseinél a moduláris, Max/MSP-t, a vintage rugós visszhangok és gitárpedálok waveshapereit használtuk. A basszusgitár eredetileg élőben szólalt meg - én a billentyűkön, Martin a szűrőn - egy Roland SH-09-en. Ezután megdupláztuk egy Elektron SidStation és egy Roland Jupiter-6-on. A dobok egy Akai MPC1000-ről származnak, szabadonfutásban játszottuk, és különböző moduláris és EMS szintetizátorokon keresztül kezeltük. Csak néhány felvételt csináltunk, amíg az időzítést jól éreztük a háttérsávval."
Dave a videóklipről: "Igazán jó videóklip! Az első kislemezes dal a 'Sounds Of The Universe' albumról. Most azon gondolkozom, kié is volt az eredeti ötlet, a képi világ. Az volt az elképzelés, a koncepció, hogy megjelenik ez a dal, és szimplán elkíséri ez a klip, amibe első ízben, de nem vagyunk benne. Felugrik, mondjuk a YouTube playlisten, és amikor az emberek végig nézik, csak azt kérdezik, na jó, de melyik zenekar ez?! Nyílván valóan jellegzetesen Depeche Mode dal született, de a klip ezúttal nélkülünk forgott. Sok vitát szült ez a koncepció, és mint általában most is rengeteget vitáztam Fletch-el az egészről. Aki persze nem értett egyet azzal, hogy olyan klipek készüljenek, amiben nem vagyunk benne. Amikor azonban Patrick Daughters előállt a forgatókönyvvel, látszott hogy a történet igen erős. Az egész klip tele van film trükkökkel, és belekerültünk mi is végül, egy kocka erejéig. Az együttes fotó persze zöld háttér előtt készült, amiből aztán szintén a film trükk segítségével az utcaképbe kerültünk. Ó, épp most üt el valakit a kocsi. haha, ez nagyon jól sikerült! A sofőr meg mostanra teljesen begőzölt. Egész jól játszott a fazon, abban az ijesztő maszkban. Az egész nagyon kemény, de teljességgel jól passzol a dalhoz a hangulata. Jól építkezik, és hozzá tesz a feszültséghez. Igazán jó klip lett. Teljességgel kiszolgálta azt, amiért készült; beszédtéma lett. Különleges valami, amire szükségünk volt akkoriban. Valami mást szerettünk volna csinálni, mint bármikor azelőtt. Amiben új volt az természetesen az, hogy velünk, de nélkülünk próbálta megfogni a közönséget. Nyilván mindenki tudja, hogyan nézünk ki, a rajongók meg pláne. Ezúttal szerettünk volna némi misztikumot vissza hozni az életünkbe. Ezt jól támogatta a forgatókönyv. Manapság már nem probléma információt, fényképet gyűjteni bárkiről. Az ember fogja a klaviatúrát és kész. Az egész világ zavarba ejtő lett. A dal maga is zavarba ejtő. Martin írta a dalt, de számomra egyetlen érzést közvetít, azt hogy zavarba ejt. Bezártság, feszültség, és minden olyan. szóval, wrong!"
Fletch a videóklipről: "Nem emlékszem, miért nem Anton csinálta ezt a klipet. Ez az időszak volt, amikor divat lett nem benne lenni a videóklipben. Valahol örültünk ennek, mert az igazat megvallva sohasem szerettünk szerepelni. Így aztán, hivatalosan is el tudtuk lógni a munkát. Ez megközelítés aztán nem igazán lett sikeres, hiszen az emberek zöme azért szereti látni az együttest a klipekben. Ez a fajta megközelítés mondhatjuk úgy, hogy divat volt. Megfelelési kényszer a korszellemnek, az MTV, vagy mindinkább a YouTube generáció aktuális igényének. Az egész kezdett arról szólni, hogy egy ilyen három perces kisfilm minél több 'találatot' hozzon. A mi részvételünk az egész klipben teljesen minimális. Nem is láttam ezt a klipet már jó pár éve. Elég rémisztő lett, azt hiszem, haha. Tulajdonképpen azért érdemes megnézni, hogy lássuk mivé lettek az idő során a videóklippek. A kezdetektől eljutottunk oda, hogy végül a zenekar kiszorult a saját klipjéből. Divatba jött, hogy ne legyünk benne. Az, hogy ez hová vezet, arról fogalmam sincs."