Az Exciter a Depeche Mode tizedik stúdióalbuma, amely éppen ma 25 éve, 2001. május 14-én jelent meg. A produceri feladatokat Mark Bell látta el. Ez volt az első DM-lemez, amely már jóval a hivatalos megjelenés előtt kiszivárgott az internetre. A brit albumlistán a 9., az amerikai Billboard-listán pedig a 8. helyig jutott.

A szokatlanul élénk zöld borítón egy Közép-Amerikában őshonos Agave attenuata látható. A képi világ kapcsán sokan fallikus szimbolikát vagy alkoholos utalásokat véltek felfedezni.

Martin Gore a dalszerzés időszakában kreatív válsággal küzdött, ezért Gareth Jones és Paul Freegard segítségét is igénybe vette. Az ihlethiány bizonyos szinten a dalok hangulatán is érezhető: az albumnak van egy lebegő, iránytalan, mégis kifejezetten kellemes atmoszférája. Visszatérő témája a hedonizmus és az „élj a mának” szemlélet, ami az önpusztító mélységeket feltáró Ultra és a keserű, indulatos Playing the Angel közé ékelődve máig üdítő kivételnek hat a zenekar diszkográfiájában.

Zeneileg az Exciter tekinthető az Alan Wilder utáni minimalista korszak első igazán markáns lenyomatának. A zenekar szinte teljesen szakított az Ultrán még részben jelen lévő korábbi hangszerelési és dalépítési megoldásokkal, miközben ismét előtérbe került Martin Gore és Daniel Miller kísérletező, „csináld magad” szemlélete. Ennek következtében a hangzás jóval letisztultabbá és egyszerűbbé vált, ami miatt az album sokak számára inkább egy demógyűjtemény érzetét kelti. Emiatt gyakran emlegetik az első „nem meghatározó” DM-lemezként, és valóban ritkán kerül a klasszikusok közé — ugyanakkor pozitív kisugárzása és könnyed, lebegős atmoszférája az egyik legkönnyebben hallgatható Depeche Mode-anyaggá teszi.

Az album egyik legnagyobb erénye a friss, minimalista hangzás, amely jól tükrözi Martin Gore akkori minimáltechno- és zajzenei érdeklődését. Ez a világ kiválóan találkozott Mark Bell zenei ízlésével is. Az Exciter ráadásul az utolsó olyan Depeche Mode-album volt, amely még nem épített erősen és direkt módon a retró, illetve nyolcvanas éveket idéző hangzásvilágra.

Emlékeztetőül itt a teljes album playlistje:

Ahogy a korábbi lemezeken is, a ma 25 éves Exciterhez is készült egy Electronic Press Kit, azaz egy EPK. A kissé fáradtnak tűnő banda tökéletes udvariassággal beszél a stúdiómunkáról, az inspirációikról, a kedvenc dalaikról és többször is elhangzik, hogy az "egyik legjobb lemezük" az Exciter. :)

Ez pedig egy 6 évvel későbbi dokumentumfilm, ahol már sokkal árnyaltabban látják az Exciter album elkészítésének körülményeit és értékeit:

Ma 19 éve játszott együtt John Frusciante (Red Hot Chili Peppers) és Dave Gahan, a Musicares rendezvényen. A két ikon - a Dave Gahan band (Victor Indrizzo: dobok; Martyn LeNoble: basszusgitár; Vincent Jones: billentyűs hangszerek; Josh Klinghoffer: Gitár) kíséretében a Policy Of Truth és a Personal Jesus dalokat adták elő. Dave ezen az eseményen jelentette be, hogy Hourglass címmel új szólólemezt készít, és hogy nagy rajongója a John Frusciante munkásságának.