"Az új B-oldalasunkban, a Reason To Be című dalban megpróbáltunk nagyon gonosznak hangzani... hát, nem sikerült!" - nyilatkozta önkritikusan 1982-ben Andy, és valóban: a See You B-oldalas dalát, amely később a Reason For Fun, majd pedig a NOW, THIS IS FUN címet kapta, nehéz gonosznak bélyegezni :D A dal (amelynek a címében itt még szigorúan szerepel a vessző, ezt csak a későbbi kiadványokon hagyták el, a DM rajongó nyelvtannácik nagy bánatára :D ) erősödő furcsa hangokkal kezdődik, érződik a továbblépés a Speak And Spell-korszakhoz képest: aztán elszórt dobok következnek, majd pedig a kénköves pokol: egy igencsak gyenge, rohanó, erőtlen alkotás következik, ami ráadásul a legindokolatlanabb helyeken megáll egy kis ritmustörésre... A teljesen kaotikus szöveg (Vince szelleme kísért) sem menti meg az alkotást. Számomra ez a DM történelmének egyik leggyengébb dala.
Kerek évfordulónk van ma: 40 éve került a boltokba a Depeche Mode első Martin által írt kislemeze, a SEE YOU! Két teljes napig fogok foglalkozni a kislemezzel :)
A See You egyike Martin legkorábbi szerzeményének: már a legelső zenekarában, a Norman And The Worms-ban is játszották. De a szerzemény még régebbi: Martin 13 évesen a glam rock bűvöletében élve kapott egy gitárt az édesanyjától - minden bizonnyal a See You és az A Photograph Of You alapjai ekkortájt készültek el.
Martin sok interjúban elmondta, hogy ez volt az első dal, amit írt, bár különbözőféleképpen adja meg az életkorát, 13-tól 18-ig mindent mondott már.
Martin, 1982: "A See You középső része jó. Komoly. De mégis vicces. Kedvelem, mert ezek a szavakat nem sokat használjuk dalokban. Ezek csak dolgok, amiket emberek mondanak. Nem mondhatom el a sztorit a dal mögötte. Ez titkos."
Anne Swindell, aki Martin barátnője volt 1981 és 1983 között, azt állítja, hogy "a See You egy németországi csereút után született. Találkozott valakivel ezalatt az út alatt." Martin háromszor járt Németországban 1976 és 1978 között és Andy szerint Martin 1982-ben, a See You kiadásakor "éppen 5 évvel korábban" (tehát 1977-ben) írta a dalt. 16 éves volt."
Amikor az MTV Németország ellátogatott Erfde városába (ahol Martin járt Németországban), egy Birgit Biehl nevű nő azt állította, hogy akkortájt volt egy flörtje Martinnal, ami azt jelentheti, hogy a See You róla szól.
Phil Burdett hozzátette Jonathan Miller-nek, a Stripped című könyvben: "Elhatároztuk, hogy írtunk egypár számot; néhány valószínűleg elég szörnyű, de Martin egyik akkori szerzeményét a Depeche Mode később felvette - ez volt a See You, egy középtempós akusztikus ballada. Mindketten akusztikus gitáron szereztük a számokat.”.
Phil Simon Spence-nek a Just Can't Get Enough című könyv szerzőjének még tovább ment: "Én találtam ki a See You riffjét".
Vince Clarke hallotta a Norman And The Worms-féle See You változatot, és azt állítja, hogy a dal Depeche Mode-féle verziója "teljesen más" lett.
És persze itt van a bájos-korai klip is (amely a kislemezverzióhoz készült), Alan Wilder első (mellék)szerepével. Nézzük róla Martin és Andy véleményét:
Martin: "Hát, fogalmam sincs ezt hol forgattuk. Dél-London környékén lehetett, nincs kizárva, hogy azóta ezt a kis állomást felszámolták. Vajon kinek az ötlete lehetett, hogy itt forgassunk?! Julian Temple klip ez, ha jól emlékszem. De miért pont egy vasútállomás, haha?! Talán most, először kerülnek kiadásra a klipjeink, így maradéktalanul összegyűjtve. Ez jó alkalom egyúttal arra, hogy mindenki újra nézhesse őket, illetve nekünk pedig arra, hogy beszélhessünk róluk. Nyilvánvaló, hogy a korai klipeket nem szerettük. Már amikor elkészültek, tudtuk és éreztük, hogy valami nem stimmel, és ezek a videók aligha fogják hasznunkat szolgálni, haha. Hiába öltözködtünk, hiába adtunk ki a kornak megfelelő minőségi zenét, a klip agyoncsapott mindent, haha. De mindezért hiba lenne egyedül Julian Temple-t okolni. Jézusom, hogy nézünk ki. Ebben a klipben szerepel először Alan (Wilder), még ha nem is teljes értékű tagként. Egy évvel később aztán, amikor megjelent a 'Get The Balance Right' Alan már főszereplővé lépett elő, haha. Vélhetően a rendezőnek fogalma sem volt arról, hogy ki az énekes. Szinte biztosan ez történt, a rendező túl félénk volt, hogy megkérdezze, haha. Mi pedig túl ostobák voltunk, és nem hívtuk fel rá a figyelmét, haha. Azt hiszem, abban a klipben mindenki énekli a számot, talán Dave a legkevésbé. vicces. Hol lehetett ez a lemezbolt?! Az eladó az első barátnőm. Nem is emlékeztem, hogy benne van ebben a klipben. Meglepő. A vágó pedig Julian (Temple), a klip rendezője. Úgy tűnik, házon belül oldottuk meg a szereplőket, sok statisztát nem alkalmaztunk akkoriban, haha. Alan pedig klipről klipre egyre több szerepet kapott, valaki vélhetően a fokozatos integrálás mellett döntött. Bárki is találta ki, működőképes stratégia volt - még ha a fejünk felett is hozták meg ezt a döntést, haha."
Andy: "Ez a klip kezdődik a Megafonnal, ami teljesen véletlen, hiszen akkoriban még egyáltalán nem merült fel bennünk a Megafon imázs használata. Ekkoriban még a klip készítés nagyon újnak számított, a 'See You' talán a második videóklip, amit készítettünk. A korszak stílusjegye az alakítás, a színészkedés volt. A fényképeken főszerepet játszó lány, aki később a lemezboltban is feltűnik, fizetett színésznő volt. A felvétel egy létező (lemez)boltban készült, valódi emberekkel, nem statisztákkal. Ettől aztán még inkább zavarba ejtő volt a forgatás. Istenem, milyen fiatalok voltunk! Haha, Martin a főtémát zongorázza a telefonon, nagyon vicces. Az egész forgatás nagyon zavarba ejtő volt. De azt hittük, ez a normális. Ilyen egy klip forgatás. Aztán persze, a végeredmény látva is hasonló zavart éreztünk. A fényképek között látható Alan (Wilder) arca, akinek hivatalosan talán csak a keze látható ebben a klipben, mert akkoriban még nem volt teljes értékű tagja az együttesnek, haha. A rajongók amúgy kedvelik ezeket a korai klipeket, valamiért örömmel nézik őket. Valószínűleg azért, mert ők is, mi is, nagyon fiatalok voltunk. Ebben az időszakban nagyon sok tinédzser rajongónk volt, úgynevezett matiné koncerteket kellett adnunk, délután. A turnén volt kifejezetten gyermek előadás, 16 éven aluliaknak. Az egész arról szólt, hogy megfogjuk a fiatal közönséget. Szerencsések voltunk, hogy együtt indultunk, és együtt nőttünk fel a közönségünkkel. A 'Just Can't Get Enough' bőr ruháit lecseréltük valami teljesen más stílusra a 'See You'-ban. Ezek után évekre volt szükség ahhoz, hogy vissza találjunk a bőr szerkókhoz. Az öltözködési stílus, és annak folytonos váltása volt az egyik legnagyobb hibánk, amit karrierünk elején elkövettünk. A következő klipre, a 'The Meaning Of Love'-ra már újra váltottunk, azt hiszem, ott mindannyian öltönyben voltunk. Normál esetben mindegyikünk önállóan, a saját stílusának megfelelően öltözködött. Ez gyakorlatilag egészen Anton Corbijn megjelenéséig így volt. Onnantól kezdtünk el együttes imázsban gondolkodni. Anton érkezése, és segítsége kellett ahhoz, hogy egységes imázsa legyen a zenekarnak. Anton maga volt a kohézió, hiszen nem csak a klipeket, hanem a lemezborítókat is ő készítette, ahogy a színpadi díszletet is. A sajtófotók is rajta keresztül készültek, kompletten összefogta az arculatot végül." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)