Ha vasárnap délután, akkor visszatekintés: 30 számos mix a mögöttünk álló héten jubiláló koncertekből, kiadványokból. Főszerepben a Walking In My Shoes, a Shake The Disease, a Strangelove és a The Meaning Of Love kislemezek, Martin: Counterfeit 2 nagylemeze, a The World We Live In And Live In Hamburg, az 1986-os stuttgarti koncert és a 2006-os első három Live Here Now CD. Jó zenehallgatást!
https://www.mixcloud.com/l%C3%A1szl%C3%B3-szigeti2/freestatehu-mix-20210502/
A Black Celebration hónap során Dave McElroy egy külön bejegyzést szentelt a Black Celebration harmadik kislemezének, az A Question Of Time című dalnak. Fontos, hogy a mai olvasnivaló ennek a 2016-os cikknek a fordítása - Dave később, amikor végigvette az összes kislemezt a Dreaming Of Me-től (egyelőre) a World In My Eyes-ig, akkor újra írt (még részletesebben) az A Question Of Time-ról - ezt majd auguszus 11.-én, a kislemez jubileumán fogom hozni. Fontos az is, hogy az eredeti cikkben videók, újságcikk-kivágások, és természetesen töménytelen lemez képe látható - az olvasás után mindenképpen kattintsatok a cikk alján található linkre!
"Az A Question Of Time 1986. augusztus 11-én jelent meg, öt nappal a Black Celebration Tour vége előtt. Normális esetben egy ilyen megjelenés már nem is olyan fontos. Az albumból csaknem minden eladható példány elkelt, a zenekar épp a turné után van, és hacsak a b-oldalasok és a remixek nem érdekesek (ahogy itt azok), néhány rajongó talán meg sem veszi a kislemezt. A helyzet azonban az, hogy az A Question Of Time sorsfordító kislemez volt a Depeche Mode számára, de nem a zenéjének köszönhetően. Hanem a klipje miatt.
A kislemez klipjét Anton Corbijn rendezte, aki elsősorban azért vállalta a Depeche Mode-dal való együttműködést, mert éppen akkor Amerikában voltak (lásd a Black Celebration újrakiadás DVD-interjúit). Addig a pontig a klipjeik nagyrészt elég szarok voltak, a zenekar és a kliprendezők sosem értették meg igazán, hogyan kell a zene hangulatához illő videókat készíteni. A klipjeik egészen Anton bevonásáig részben a dalok elemeinek túlságosan szó szerinti értelmezésétől szenvednek (lásd a Master And Servant fúrói és láncai), részben attól, hogy túl sokszor próbálják megmutatni, hogy valódi dolgokat ütnek, nem pedig gombokat nyomkodnak (lásd a Stripped fémcsapkodása), de leginkább attól, hogy haszontalanok, feleslegesek (a Shake The Disease és a Stripped kivételével az összes). Anton megközelítése úgy tűnt, hogy a "filmet készítek, és a zenéd történetesen a filmzene" mentén halad, és ez akkor és ott működött, és azóta is működik. Ha most a Depeche Mode-ra gondolsz, a legtöbb embernek a Violator és annak ikonikus, Corbijn-féle művészeti alkotása jut eszébe. Ha megkérsz valakit, hogy gondoljon egy Depeche-klipre, valószínűleg az Enjoy The Silence jut eszébe. Anton művészeti munkái a Depeche Mode számára is meghatározóak voltak a Music For The Masses időszakában és azon túl is. És hát alapjában véve az összes DM-nek készített kislemez és album dizájnja csodálatos, kivéve a Home-ot, ami tényleg elég lusta megoldás volt.
Ha Anton nem vett volna részt az A Question Of Time videoklipjében, valószínűleg egy egészen más Depeche Mode-ot látnánk, mint amilyet ma ismerünk. Igen, Martin mindig előállt volna a csodálatos dalokkal, de a zenekar arculata más lenne. A kislemez tehát nagyon fontos, sőt döntő fontosságú volt abban, hogy a Depeche Mode-ot komolyabban vegyék, és ne csak szintipopperként tekintsenek rá. Fogalmazzunk úgy, hogy ha ez egy újabb Get The Balance Right tejesember/búcsú horrorshow lett volna az A Question Of Time klipje, kétlem, hogy négy évvel később olyan dolgokról beszélnénk, mint a Dodgers Stadion.
A kislemezről az NME ezt mondta: "Az A Question Of Time egy himnusz: a Depeche Mode válasza a Big Country-ra. Csak úgy dadog a dal a gitár és a szintetizátor őrült hullámaiban. A Depeche Mode rajongói már régóta sóvároghatnak szigorú, letaglózó ütemek után. Ha így van is, az A Question Of Time se ilyen, se olyan. Csak egy újabb Depeche Mode-kislemez."
A No.1 magazin véleménye: "Az 'A Question Of Lust' folytatása - ezek a fiúk nem aztán sokat kérdeznek! Mindenesetre biztos forrásból tudom, hogy a srácok kicsit feldúltak voltak, hogy az utolsó kislemezük nem lett túl sikeres. Ez egy sokkal élénkebb kiadvány, aminek meg kell hoznia nekik a hőn áhított figyelmet, amit az előzővel nem kaptak meg. Nem olyan jó, mint a 'Lust', de táncolni lehet rá, és ez a legfontosabb dolog - nem igaz?" (három csillag az ötből).
A kislemez 7"-es verziója az A Question Of Time újrakevert változatát tartalmazta A Question Of Time (Remix) címmel. Ez egy elég jó verzió, és kissé gyorsabb, mint az album mixe. A b-oldal a Black Celebration élő változata, amelyet április 10-én a Birmingham N.E.C.-ben rögzítettek élőben. A 12" vinyl egy remixet és három élő feltételt tartalmaz az említett a birminghami koncertről. A remix az A Question Of Time Phil Harding által készített Extended Remixe, és elég jó. Mint minden jó extended remix, ez is átformálja a dalt, és hagyja, hogy több komponensét külön-külön is meghallgassuk, ami mindig nagyon menő. Az élő számok a Black Celebration, a Something To Do és a Stripped. Ahogy már korábban említettem, a Black Celebration számok élő változataiból mintha hiányozna valami. A Something To Do viszont remekül szól, és úgy tűnik, hogy van benne élet, ami a többi számból hiányzik.
A Black Celebratino érában először megjelent egy limitált kiadású 12"-es kislemez. A lemez A oldala elég furcsa. Ott van az A Question Of Time Rico Conning által készített New Town remixe. Nem rossz, de nem olyan jó, mint az Extended Remix, annak ellenére, hogy a vége felé Martint Dalekká változtatja. Újszerű húzás. Ezután rögtön az A Question Of Time élő verziója következik, szintén Birminghamből, ahol a zenekar egy igazán furcsa hangzást használ a fő billentyűs riffhez. A B-oldalon először a Black Celebration Black Tulip mixét hallhatjuk, szintén Mr. Conningtól, ami egy elég furcsa mix, de végül is élvezetes remix. Az utolsó szám egy másik koncertfelvétel Birminghamből, a More Than A Party, ami, mint a turné összes koncertjén, szépen lezárja a lemezt. Az összes szám 1991-ben a cd-újrakiadásokat követően CD-n is elérhetővé vált. A 12"-es A-oldali lemez címkéje kedves dolog, ha hozzám hasonlóan szereted az ilyesmit.
A nyugatnémet rajongók ismét színes vinyleket kaptak. A 7"-est piros bakeliten adták ki (megjegyzés - a See You-tól a Never Let Me Down Again-ig minden kislemez kapható ebben a formátumban), a standard 12"-es fekete-fehér márványozott bakeliten, az L12-es pedig szürke bakeliten jelent meg. Mindhárom színes bakelitváltozat megtekinthető fentebb. Egy nyugatnémet CD kislemez is kapható. Kapható egy szép francia CD kislemez is, melyen a 12"-es számok és a 7"-es A Question Of Time (Remix) szerepel. Többféle változatban is kapható, a legkeresettebb a számozott, kartonborítású változat - lásd a képet. Ezt csak most kaptam meg, ezért nem szerepel a fenti gyűjteményes posztban, Van egy francia kazettás változat is, amely ugyanazt az öt számot tartalmazza. Az utolsó kiadvány az amerikai "Specially Priced Maxi Single", amely egy A Question Of Time/A Question Of Lust hibrid kiadvány.
Az A-oldalon (fent) az A Question of Time Extended Remixe és a Something To Do élő verziója található a brit 12"-es lemezről. A B-oldalon az A Question Of Lust (Extended Version) és a Black Celebration található a 7" és a 12" lemezről. Megjegyzendő, hogy ez nem az A Question Of Lust új remixe. Ez valójában az A Question Of Lust (Minimal) az angol 12"-es lemezről.
Az A Question Of Time egészen a 17. helyig jutott a brit slágerlistán, ami nem is volt olyan rossz, figyelembe véve, hogy 1) ez volt a harmadik kislemez az albumról, és már nem turnéztak, 2) az A Question Of Lust csak a 28. helyig jutott, és 3) a Stripped csak a 15. helyig jutott. Ahogy az elején mondtam, az A Question Of Time fontos kiadvány, mivel ez jelentette a Corbijn-korszak kezdetét, és mindannyian tudjuk, hogy ez mekkora húzás volt.
A cikk eredetije itt található:
http://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2016/03/a-question-of-time.html