Itt a borító és a lemezt nyitó The Dark End Of The Street.

Minden idők egyik legfurcsább válogatáslemezéről is elmondtam mindent tavaly, de most teszek ide egy playlistet is: 

15 éve Genfben lépett fel a Depeche Mode, de nem minden ment zökkenőmentesen. A turnéblog kivételesen közlékenyebb, mint szokott: 

"A genfi repülőtéren leszállva az első dolog, amit meglát, a Palexpo - a levegőből jól látható, és közvetlenül a repülőtér mellett található. A Depeche Mode koncertjére a 6-os csarnokban került sor (az 1-5. csarnokok valamivel kisebbek). A Halle 6 az első benyomás alapján egy hatalmas, hideg repülőgéphangár volt - vagy ahogy Jez Webb gitáros-technikus nevezte: „egy kicsit olyan, mint egy régi pajta” -, és aligha tűnt megfelelő helyszínnek egy Depeche Mode koncert megrendezéséhez. Amint a DM kamionok megérkeztek a helyszínre, az átalakulás elkezdődött, és szerencsére valaki bekapcsolta a fűtést. Az eredeti terv egy kifutó volt - és ez valóban készen is volt -, de a kifutó magassága túlságosan korlátozta volna az elöl lévő rajongók kilátását - így mindent elpakoltak. Néhány utolsó pillanatban végrehajtott módosítás után - beleértve egy speciális hangszóró felakasztását csak a VIP szekció számára, és néhány fekete függönyt itt-ott - a dolgok tökéletesen néznek ki!!! Este 6 óra és az ajtók kinyíltak - és a kint várakozó több száz rajongó újra elkezdte tapogatni az ujjait és a fülét - mivel kint különösen hhideg volt. Körülbelül egy órán belül a hely lenyűgözően megtelt, és a teljes látogatottság valahol 18000 körül volt. A műsor nagyon jó volt, az újonnan hozzáadott „World In My Eyes” és „Sister Of Night” is fantasztikusan szólt. A rajongók egy kicsit későn kezdték el a „Home” skandálását - de a végén odaértek, és Dave gratulált nekik az „érvényes próbálkozásukhoz” (Dave szavai, nem az enyémek). A keverőpultnál bemutattak a kedves Mike-nak és Sandynek - két amerikai rajongónak, akik beutazták Európát, hogy megnézzék a zenekart. Genf volt a 16. fellépésük, és minden jel szerint nem az utolsó. A zenekar legközelebb Valenciában lép fel, remélhetőleg melegebb éghajlaton!!!"

Nézzünk egy rövid videót a koncert blogban is említett nehézkes előkészületeiről:

15 éve Stuttgartban járt a Depeche Mode. Martin befejezte a kísérletezést a setlistben, ezúttal is a Sister Of Night-ot játszotta. 

A turnéblog igazi női távolságtartással ír a fociról: 

"Egy újabb nagyszerű éjszaka Németországban, és sajnos az utolsó november 28-i Erfurtig. A németországi koncertjeink mindig is rendkívüliek voltak. Miután sok időt töltöttünk itt, kialakult egyfajta ismeretség és így második otthonunkká vált!

A szezon szellemében a fiúk lelkesen néztek egy újabb focimeccset - csakhogy ezúttal Andy drukkolt szeretett Chelsea-jének. Minden munka leállt (na jó, nem teljesen), és minden szem a chillout szobában lévő tévékészülékre tapadt. Voltak csöndes pillanatok, és olyanok is, amikor kifejezetten lelkesek voltak, különösen akkor, amikor a Chelsea 1-0-ra győzött a Manchester United ellen.

Vicces véletlenszerű tény: a brazil futballlegenda, Pelé igazi neve Edison Arantes do Nascimento. Ezt az apró információmorzsát köszönhetitek a rendkívüli gitártechnikusunknak, Jez Webbnek."

Így szólt Stuttgartban 15 éve a World In My Eyes, ami ekkor még újnak számított a Tour Of The Universe setlistjében: 

mint tavaly ilyenkor.

34 éve jelent meg a STRANGE TOO videókazetta! A kiadványt tavaly DVD-n és Blu-Ray-en újra kiadták. Itt a teljes anyag, kiváló minőségben:

És azt tudtátok, hogy a Speak And Spell hátsó borítóján a dalcímek hossza - egy koronával kiegészítve - szándékosan ad ki egy király figurát ábrázoló sakkbábu képét? Az ötletes megoldás a Stiff Records egyik elismert tervezőjének, Barney Bubbles-nek a nevéhez fűződik. Ma 43 éve jelent meg a Speak And Spell!

Itt a királyt ábrázoló sakkbábu a hátso borítóról:

Itt pedig a lemez teljes tartalma (itt is látszik persze a sakkfigura)