3 éve jelent meg digitális kislemezen egy édes-bús meglepetés: WAGGING TONGUE!
Depeche Mode összes
Egy zaklatott este negyedszázada, Washingtonban
Egy hektikus 25 éves este története a 2001-es Exciter Tour washingtoni állomásáról:
"Amikor leszálltunk Washingtonban, kissé esős idő volt, és a forgalom is katasztrofális volt. Emiatt elég sokáig tartott, mire a helyszínre értünk, és mire odaértünk, már mindenki nagyon ideges volt.
Fletch interjút adott a WHFS-nek, és ez az interjú jól sikerült. Egy fiatal nő nyert egy versenyt, ami lehetővé tette, hogy ő készítse el az interjút. Fletch élvezte, hogy egy igazi rajongó kérdezett tőle, nem pedig egy DJ, aki csak a munkáját végzi.
A meet&greet alatt elkezdett esni az eső, ami miatt egy kicsit aggódtunk, mert a helyszín a szabadban volt, de végül elállt, és gyönyörű este lett.
Elég későn értünk vissza a helyszínre, és egy csomóan a társaságból elment néhány klubba. Én végül itthon maradtam, és élveztem az éjszakai pihenést! Jó néha ezt csinálni, bár úgy tűnik, hogy ezek az éjszakák sosem jönnek el újra."
Itt a teljes koncertfelvétel:
Egy meglepő turnédebütáns - Dressed In Black
25 éve New Yorkban, a csodálatos Jones Beach Amphitheatre-ben lépett fel a Depeche Mode. A fellépés különlegessége az volt, hogy Martin lazán bejelentette, hogy egy 15 éves dalt fog eljátszani, amit soha nem játszottak korábban. És ekkor bombameglepetésre jött a DRESSED IN BLACK! Óriási meglepetés volt ez 2001-ben - a dalt aztán 2001-ben néhányszor még játszották, majd 9-10 évvel később a Tour Of The Universe-en futotta ki igazán a formáját, ott rá is került a Live In Barcelona DVD-re. Játszották néhányszor a Memento Mori Touron is.
Nichelle Carlson, Exciter Tour Diary: "Szóval most újra New Yorkban vagyunk, és úton vagyunk a wantaugh-i Jones Beachre. Sokat hallottam erről a helyszínről, de még soha nem voltam ott koncerten. Víz veszi körül, és ma este állítólag gyönyörű lesz. A Bostonból New Yorkba tartó utolsó járaton vissza a pilótafülkében ülhettem, amikor leszálltunk. Hadd mondjam el nektek, hogy eléggé lenyűgöző volt! Nem volt még ilyen élményben részem korábban, és soha nem fogom elfelejteni. Őrületes volt látni a várost ilyen magasról, és látni, hogyan történik minden a pilótafülkében - egészen elképesztő. Azt hiszem, vannak néhányan a fedélzeten, akik még nem voltak a pilótáknál a fel- és leszállásnál, de biztos vagyok benne, hogy a turné végére mindannyiunknak lesz rá esélye. (...) Jones Beach ragyogóan sikerült. Martin elénekelte a "Dressed In Black"-et, Peterrel vokálozott, és a dalelképesztően jól hangzott. Azt hiszem, a közönség nagyon kellemesen meglepődött a dal hallatán, és minden egyes szót együtt énekeltek. Martint és Petert együtt énekelni hallani elég hihetetlen dolog. A következő utunk csütörtökön Washingtonba vezet - igen!"
Íme a Dressed In Black felvétele 25 évvel ezelőttről:
Boldog 66. születésnapot, VINCE CLARKE!
A legelső DM válogatáslemez
Ez volt a legelső Depeche Mode válogatáslemez: ma 42 éve jelent meg az Egyesült Államokban a PEOPLE ARE PEOPLE című gyűjteményes album!
Viszontagságok Bostonban, 25 éve
25 éve Bostonban lépett fel a Depeche Mode. Elég viszontagságos volt viszont az odaút! Nichelle szavai következnek a turnénaplóból:
"Bostonban vagyok, és elég viharos volt az utunk. Komoly vihar volt, amin át kellett jutnunk, így a repülés utolsó 20 perce kicsit ijesztő volt. Folyton zuhantunk, majd újra felemelkedtünk - jáj! Georgia, a háttérvokalistanőnk éppen a pilótafülkében tartózkodott ezidőtájt, így mindannyian őt okoltuk a turbulenciáért. Ma este, amikor visszarepülünk New Yorkba, lefoglaltam az ülést a pilótafülkében, arra az időpontra, amikor majd leszállunk New Yorkban. Úgy hallottam, hogy elképesztő egy ilyen nagyvárosba leszállni, úgyhogy remélhetőleg holnap mindenkinek el tudom mesélni, milyen volt.
Poe most fejezte be a koncertjét, úgyhogy ki kell mennem, hogy ellenőrizzem, hogy a fotósok a helyükön legyenek. Nem hiszem, hogy sokan vannak itt, mivel felhívott egy barátom, aki úton volt, hogy visszafordult, akkora vihar kapta el őket. Jajaj, remélem, hogy a repülőnk nem lesz túl durva visszafelé!
Szeretnék köszönetet mondani egy hölgynek aki odajött hozzám a philadelphiai koncert után, és megdicsért a bejegyzéseimért - sajnos a nevét nem jegyeztem meg. Nagyon jó volt ezt hallani, és úgy éreztem, hogy az emberek tényleg olvassák és élvezik az írásaimat, nem pedig kritizálják. Remélem, mindannyian jónak találjátok az írásaimat, és el kell ismerni, hogy az életünk itt a turnén elég unalmas lehet külsős szemmel nézve. Megpróbálom őket olyan érdekessé tenni, amennyire csak lehet, de legyetek velem könyörületesek!
Azt is elfelejtettem megköszönni Dan-nek Detroitban, hogy hozott nekem egy michigani pulóvert - nagyon kedves tőle, köszönöm!"
Íme a koncert teljes felvétele:
Kellemes júliust! Egy 40 évvel ezelőtti denveri audio koncertfelvétellel kezdjük a hónapot.
Negyedszázados Philadelphia, és egy fontos fellépés
25 évvel ezelőtt Philadelphiában lépett fel a Depeche Mode. Az Exciter Tour ezen állomásán rögzítették a Freelove DVD kislemezre a Breathe, a The Dead Of Night és a Freelove című dalokat, ám ezenkívül egy teljes hétszámos dalcsokor elérhető, kiváló "FM broadcast" minőségben a koncertről. A 7 dal a koncerten elhangzott Exciter dalokat takarja (The Sweetest Condition, Freelove, Breathe, When The Body Speaks, The Dead Of Night, Dream On, I Feel Loved), és kiemelkedő minőségűnek tekinthetőek a turné további fellépéseihez képest. A One Night In Paris kiadványról származó (nem hivatalos!) audio anyag is jó minőségű, viszont azon nincs I Feel Loved.
2025 novemberében látott napvilágot a koncert rövid részletének kiváló minőségű (AI által feljavított) változata. A videó egy, az ismerthez képest másfajta verziót mutat: kevesebb Exciter dal (Easy Tiger/Dream On intro, The Dead Of Night, The Sweetest Condition, I Feel Loved), viszont mellette kapunk két Violator-dalt is, hasonlóan kiváló minőségben (Halo, Personal Jesus), ami azt sejteti, hogy valószínűleg valahol az egész koncert megvan ilyen jó (audio) minőségben... Érdekesség, hogy az I Feel Loved alatt végig a közönséget mutatják!
Gondos kezek egybegyúrták a koncerthez fellelhető soundboard minőségű audio felvételt és a koncert videóját. Élvezetes bő 52 perc lett:
A bejegyzést a turnébloggal és a koncert teljes audio felvételével zárjuk.
"Már Phillyben vagyunk, és a repülőtérről egyenesen a helyszínre repültünk. Az MTV azért van itt, hogy lefilmezze a srácokat a 20. évfordulós különkiadásukhoz, valamint hogy interjút készítsenek az MTV News számára. A Personal Jesus-t is filmezni fogják, Dave pedig kiviszi a kamerát a színpadra, és mond egy kis köszöntőt az MTV-nek - érdekes lesz! (...) A tegnap esti koncert elég jól sikerült, bár nem nagyon hasonlítható a Madison Square Gardenhez. Donna Vergier és Kate Whitby megtiszteltek minket a jelenlétükkel a philadelphiai koncerten, ami nagyon jól esett. Mindannyian sok időt töltöttünk Kate-tel és Donnával tavaly márciusban Londonban a sajtótájékoztatón, így mindannyian nagyon élvezzük a társaságukat. Kate gondoskodott rólam, amikor ott voltam Londonban, és rájöttem, hogy a turné még el sem kezdődött, és én már annyira kimerült voltam! Ő egy nagyszerű barát, és SZERETEM, amikor meglátogat.
Az MTV interjúk jól mentek, és David valóban elővette a kamerát a színpadon, és mindenkinek azt mondta, hogy kívánjon boldog születésnapot az MTV-nek. Pontosan ezt akartaz MTV, úgyhogy szerintem nagyon boldogok voltak ettől!"
Martin kedvenc dala - meglepetés a negyedszázados Madison Square Garden koncert második estéjén
"Hogy mi a kedvenc dalom? Azt szoktam mondani, hogy a Surrender. Imádom a Surrender-t" - mondta Martin 2016-ben a Global Spirit Tour-t beharangozó sajtótájékoztatón. Ezt a valóban kiváló dalt - annak ellenére, hogy B-oldalas, ráadásul egy korábbi korszak dala - némi meglepetésre előszedték az Exciter Tour-ra; Martin és Peter Gordeno érzelmes előadásában hallhattuk a dalt (a többes szám magyarázata: Budapesten is ez a dal volt!). A Surrender először ma 25 éve, az Exciter Tour második Madison Square Garden-beli koncertjén csendült fel. A közönség nem igazán ismerte fel a dalt...
Ezúttal is Nichelle Carlson kalauzol minket, bár nem említi meg a Surrender-t:
"A tegnap esti műsor is jól sikerült, bár úgy gondolom, hogy a szerdai egy kicsit jobb volt, főleg, ami a közönséget illeti. Fletch interjút adott a WPLJ-nek a találkozó előtt, ami simán ment. Néha ezek a rádiós interjúk enyhén szólva kicsit nyálasak és felszínesek, de ezútal Fletch nagyon elégedett volt.
A koncert után ismét tartottunk egy kis afterpartyt a helyszínen, de ezúttal a W Hotel Underbarjában terveztük a bulit. Jól sikerült, de egy kicsit hektikus volt, amikor mindannyian egyszerre érkeztünk, és a srácok nehezen tudtak bejutni a saját bulijukba. Bent is kicsit zsúfolt volt, de úgy tűnt, mindenki jól érezte magát, és kihasználta az ingyen alkohol lehetőségét, ha értitek, mire gondolok.
Összességében úgy gondolom, hogy az MSG koncertek nagyon jól sikerültek. Bár nagyon jól éreztem magam, és nagyon izgatott voltam, de nagyon örülök, hogy vége van. Olyan sokáig dolgoztam azokon a rohadt jegyeken, hogy belegondolni abba, hogy nem kell többé senki kérését teljesítenem, hogy jegyet szerezzek a koncertekre csodálatos érzés."
A Surrender-rel nem ment minden simán; a DM Live Wiki megemlíti, hogy Martin hangja eléggé elfogyott a dal végére, valamint hogy Fletch elhasalt a színpadon, amikor kijött a színpadra a Surrender után. Dave pedig az Enjoy The Silence második versszakát énekelte el kétszer is, az első helyett.
Itt pedig a teljes koncertfelvétel (minden YT link azt jelenti, hogy a koncert kitűnő, veszteségmentes minőségben letölthető a DM Live Wikiről!)
Propaganda újratöltve: az OneTwo kollaborációról kicsit bővebben
Az OneTwo egy igen érdekes formáció volt a kétezres évek közepén: az együttest az ex-OMD-s Paul Humphreys és az ex-Propagandás Claudia Brücken alapította még 2004-ben. Első nagylemezük, az Items 2004-ben (pontosan ma 22 éve), és ezen volt egy dal, amelyben Martin Gore gitározott (Cloud Nine).
A dal szerzője nemcsak Claudia Brücken, hanem maga Martin Gore is. A legtöbb forrás szerint a szám eredetileg még a 90-es évek közepén született, jóval azelőtt, hogy az Onetwo egyáltalán létezett volna.
Claudia Brücken egy későbbi interjúban elmesélte, hogy egy közös barát révén ismerkedett meg Martinnal Londonban. Éppen egy gitáralapú dalon dolgozott, de úgy érezte, segítségre van szüksége a hangszeres rész kidolgozásához. Mivel Gore akkoriban a közelben lakott, egyszerűen átment hozzá és megkérdezte, segítene-e. Martin először bizonytalan volt, mert általában egyedül írta a dalait, de másnap visszahívta Claudiát, hogy elkészült az ötleteivel. Így lett a dal közös szerzemény.
A Cloud Nine eredetileg Claudia szólóalbumára készült a kilencvenes évek végén. Később, amikor felmerült a Propaganda újjáalakulása, a dalt „kölcsönadta” a készülő Propaganda-anyagnak. Azonban a reunion másodszor is zátonyra futott, így a szám ismét fiókba került. Claudia később úgy fogalmazott, hogy a dal „sok különböző verzión ment keresztül”, és végül csak az Onetwo-féle változattal lett teljesen elégedett.
Martin nem pusztán társszerzőként szerepel a kreditekben, hanem ténylegesen gitározik is a felvételen.
A DM Live Wiki szerint Martin már 2000 februárjában dolgozott a dalon, tehát a felvétel alapjai gyakorlatilag egy időben készültek a Depeche Mode Exciter korszakának előkészületeivel. A szám így egyfajta „elveszett Martin Gore-kollaborációként” is felfogható, amely végül csak évekkel később találta meg a végleges formáját az Onetwo-nál.