Az Almost Predictable Almost blog írásának fordítása a ma 30 éve megjelenő In Your Room kislemezről:

"A Songs Of Faith And Devotion negyedik és egyben utolsó kislemeze, az In Your Room különös állatfaj. Az albumon ez egy titáni szám, egy abszolút klasszikus és tökéletes példája annak, hogy a Depeche Mode milyen erőteljes tud lenni. Kislemezként azonban újrakeverték, és olyan új köntöst kapott, amely megfosztotta a dalt erejétől.

Az egész kislemez tényleg furcsa. Elképesztően drága 12"-es kislemez, a zenekar első és egyetlen "feszület" csomagolású CD kislemeze és egy videó, amely nemhogy utal, hanem egyenesen szemérmetlenül rámutat arra, hogy a Depeche Mode számára mennyire zűrösek voltak a dolgok akkoriban.

Ez egyben a zenekar utolsó kislemeze négytagúként. Nem sokan tudják, és azok, akik tudják, bizonyára nagyon elhallgatják, de Alan Wilder ezt követően elhagyta a zenekart. Fogalmad sem volt róla, igaz?

Az In Your Room, BONG24 címkével 1994. január 10-én jelent meg. A kislemez eredetileg három CD kislemezen és egy kazettán jelent meg, az első CD és kazetta január 10-én, a következő két CD kislemez pedig egy héttel későb került a boltokba.

A kislemez kapott néhány lelkes kritikát bár Dave Morrison a Select Magazine-ban pont nem dicsért:

"Három CD-nyi mix és koncertváltozat van a Depeche Mode In Your Room kislemezt alkotó anyagából. Mindezeket külön-külön adják ki heteken keresztül. Hogy miért? Hogy a slágerlistákon maradjon? Szégyelljem inkább magam, hogy ilyen cinikus vagyok. Lehet, hogy a Mode-nak van valami Dorian Gray-féle paktuma, ami azt jelenti, hogy a korral javulnak, de hacsak nincs több pénzed, mint eszed, ne vedd meg az egészet, inkább a Butch Vig mixet válaszd."

A Music Weekben Alan Jones sokkal dicsérőbben nyilatkozott, a dalnak a hét kislemezét adta, és azt mondta:

"A Depeche Mode új kislemeze, amely kevésbé nyilvánvalóan rockdal, mint néhány legutóbbi kiadványuk, egy meglehetősen sötét, de mégis eléggé kommersz alkotás, amelyen a sűrű gitározást kellemes refrén szakít meg. Az a tény, hogy három CD-re oszlik szét, segíthet abban, hogy az egyébként elvárhatót meghaladó listás helyezést érjen el, így a Top 10 elérése reális lehetőség."

Nem is tévedett. A dal a 18. helyen lépett be az Egyesült Királyság slágerlistájára, majd a következő héten a 8. helyen szárnyalt a Top 10-be. Nem sokáig kapaszkodott azonban, a következő héten a 28. helyre esett vissza, és a 8-as számok rajongóinak nagy csalódására az 56. helyen fejezte be a slágerlistán. Természetesen nem volt Top of The Pops szereplés sem itt, sem a világ bármely más országában, és bár ez nyilvánvalóan csak a három CD-s kislemezes trükk miatt történt, az In Your Room lett a harmadik a négy Songs Of Faith And Devotion kislemez közül, amely bekerült az Egyesült Királyság Top 10 listájára, ami a zenekar eddigi legnagyobb albumonkénti kislemezes sikeraránya. (Nézzük a többi lemezt: Speak & Spell 50% sikerráta, A Broken Frame 33%, Construction Time Again 50%, Some Great Reward 66%, Black Celebration 0%, Music For The Masses 0%, Violator 25%, SOFAD 75%).

A kislemez A-oldala a dal remixelt változata, a Zephyr Mix. Ez egy Butch Vig által készített remix, amit Alan elég szépen összefoglalt:

"Végül a Butch Vig által készített remix javára szavaztak le. Sajnos, ahogy az gyakran előfordul külső remixerekkel, Vig értelmezése nem kapcsolódott az eredeti sok aspektusához, és a szám sokat veszített Depeche Mode jellegéből, elmaradt a tervezett érzékiségtől és intenzitástól."

Alan nem téved. Bár Alan az eredeti, vagy legalábbis annak a számnak a szerkesztése mellett lobbizott, a zenekar erre a remixre szavazott, és, nos, ez egyszerűen nem olyan jó, mint az albumváltozat. A dal a megjelenése óta élőben is alapdarab, és ami engem illet, a Devotional verzió messze a legjobb. Nehéz elképzelni ennél intenzívebb verziót bármelyik dalból valaha is. A turnékat évekig a Zephyr Mix verziója keserítette meg, amíg az albumverzió vissza nem tért a Global Spirit Tourra, Anton egyik zavarba ejtő filmjével párosulva.

A B-oldal (bár nem szó szerint, mivel a kazettán mindkét számot lejátsszák, a CD-n pedig nincs B-oldal) a Higher Love (Adrenaline Mix). Ha úgy gondolod, hogy a Zephyr Mix megöli a szám eredeti hangulatát, akkor hallgasd meg a Higher Love összerombolását. Silány szemét. Szerencsére a Higher Love ezen verzióját soha nem adták elő élőben. Az eredetit persze igen, összesen 127 alkalommal, ebből 97 koncertnyitó Devotional verzió és 30 Martin szóló verzió a Delta Machine turnén.

Most pedig a klipről. Anton úgy gondolta, hogy ez lesz az utolsó Depeche Mode videó, amin dolgozni fog - nem volt biztos benne, hogy mi lesz a zenekarral, miután a Devotional/Exotic/USA94 14 hónapos menetelése véget ér. Ezért egy Greatest Hits videót készített nekünk, melyben a zenekarral végzett munkáját mutatja be egy állandóan jelenlévő villanykörte és egy elektromos széknek tűnő dolog hátterében. Hát, nem egy Leave In Silence.

Egy fekete-fehér útszakaszon nyitunk, majd Dave-et egy szobában találjuk, egy székhez szíjazva. Legutóbb, amikor láttuk, a Depeche Mode szerzetesei láncolták egy nőhöz Magyarországon, szóval ezúttal tényleg nem volt szerencséje. Látunk egy fát, majd Martint, szintén egy székhez láncolva. Még csak pár másodperc van hátra, de máris látszik, hogy ez egy nagyon sötét videó.

Hirtelen Dave felkel, és látjuk, hogy a nagy villanykörte mögött énekel, ráadásul teljesen szerencsétlennek tűnik. A hangulatot tovább sötétíti Alan és Andy különböző, székhez láncolt megjelenései, majd a zenekar hangszeres játékáról készült felvételek között látjuk őket, amint a dal előrehaladtával küzdenek, hogy kitörjenek a bilincsekből. Te jó ég, ez tényleg egyáltalán nem szórakoztató.

Ahogy a második versszak elkezdődik, egy nőt látunk, aki az Enjoy The Silence királyi felszerelésébe öltözve egy nyugágyat cipel. Emlékszel arra a videóra? Tiszta fényes volt, strandok és hó volt benne. A zenekar együtt volt, bőrbe bújva és menőnek tűntek. Boldog idők. A nő eltűnik, és újra visszatérünk a Depeche Mode Terrorházába, ahol ezúttal Fletch-et látjuk küszködni, miközben Dave egy villanykörte mögül énekel, Martin pedig nagyon menőnek tűnik az ezüstös felszerelésében.

A Personal Jesus is vicces videó volt, nem igaz? Csupa menő monokróm és Dave remekül néz ki - még Andy-t is láthattuk egy pici lovon. Nos, ne aggódjatok, mert itt van egy bólintás arra a videóra egy kalapos nővel, aki kissé érthetetlen módon leveszi a felsőjét. Ezután azt látjuk, hogy valaki lemásolja a Strangelove videót, egy videót, amelyben a zenekart láttuk nevetni, ami ezen a ponton már távoli emléknek tűnik. Ekkor megérkezik a refrén, és egy teljes zenekari előadást kapunk, amelyben Fletch egy zongorán játszik. A láncoktól megszabadulva a zenekar nekilát, hogy azt tegye, amihez a legjobban ért, és úgy tűnik, a dolgok végre felfelé ívelnek.

Ah. Mindannyian újra a székekben ülnek.

Egy I Feel You tribute némileg feldobja a hangulatot, és ahogy az utolsó versszak elkezdődik, egy Walking In My Shoes démoni csirkefejű szörnyeteg felvételei mellett Dave-et látjuk, amint lánc nélkül ül egy bajusz alakú kanapén. Megszabadult, és ennek örömére a Walking In My Shoes démoni csirkefejű szörnyeteg átlapozza a turnéfüzet egy példányát. Végül kidobták, de ha megtartották volna, most jó pénzt érhetne. Ezután egy Halo-tribute jelenik meg, de nem Anton az, hanem helyette a klip egyik bohóca.

A zenekar játszik tovább, és felváltva néznek szerencsétlenül a saját székükben, és ennyi. "Mindig itt leszek?" - énekli Dave a dal végén. "Te lehet, hogy Dave, de én nem" - gondolja Alan."

(képek és a kiadvány további elemzései a linken!

https://almostpredictablealmost1.blogspot.com/2021/06/depeche-mode-singles-1981-to-2021-part.html