Mai kerek évfordulós kiadványunk a Depeche Mode második koncertlemeze, a 30 éve a boltokba kerülő SONGS OF FAITH AND DEVOTION LIVE! Ezen a lemezen a Songs Of Faith And Devotion 10 dala volt hallható, az albummal megegyező dalsorrendben, élő változatban. A koncertfelvételekre - két kivételtől eltekintve - 1993 július 29-én, Liévin-ben került a sor (a Devotional VHS is nagyrészt itt készült, de nem tökéletes az átfedés a Devotional VHS SOFAD-verziói és a SOFAD Live között). Két kivétel azonban van: a Get Right With Me és a One Caress csak itt volt hallható, hiszen ez a két dal nem került fel sem a Devotional koncertvideó-kiadványra, sem pedig a korszak élő felvételeket tartalmazó kislemezeire (Condemnation, In Your Room). És ez a két dal nem Liévinből származik, hiszen ott egyiket sem játszották: a Get Right With Me még a turné korai szakaszán, május 27-én Koppenhágában, a One Caress pedig meglepően későn, október 8-án New Orleansben lett rögzítve (egyébként azon a koncerten, amikor Dave szívrohamot kapott a ráadás előtt).
És hogy miért volt ugyanaz a dalok egymásutánisága, mint a stúdióalbumon? Alan elmondása szerint ez a sajátos sorrend a lemezkiadó által kezdeményezett marketingeszköz volt, amely szándékos (egyesek szerint cinikus) kísérlet volt arra, hogy meghosszabbítsa az azonos című stúdióalbum eladásait. Ennek az a magyarázat, hogy az azonos sorrend azt jelentette, hogy a koncertlemez ugyanazt a katalógusszámot kaphatta, mint a stúdióalbum - így "ugyanaz" a lemez hosszabb ideig lehetett a listákon.
Az album egyébként megbukott a slágerlistákon: Angliában mindössze a 46., az Egyesült Államokban pedig csak a 193. helyig kúszott fel a slágerlistákon. 2006-ig alig több, mint 100 000 példányszám fogyott a lemezből.
A kritikusok sem voltak elájulva. A Wikipedia szerint az A.V. Club a Songs of Faith and Devotion Live-t az 1990-es évek "legkevésbé lényeges élő albumának" minősítette, mondván: "A Depeche Mode rengeteg DAT-ot és dobgépet használt élő fellépései során, ezáltal lehetővé téve a zenekar számára, hogy a stúdióslágereket hangról hangjra ugyanúgy játssza le. A Songs of Faith And Devotion dalai élőben és sorrendben játszva monumentálisan szükségtelen." Ugyanebben a cikkben az albumot az évtized "Legkevésbé lényeges albuma" tíz jelöltje közé sorolták, a következő megjegyzéssel: "Nem mintha a Depeche Mode hajlamos lenne élőben a radikális hangszeres improvizációra támaszkodni..."
Noha természetesen kiváló élő albumról van szó (a SOFAD dalainak ragyogó koncertváltozatairól), mégis azt hiszem, gyakrabban hallgatjuk a Devotional koncertanyagát. Én személy szerint szinte csak a kiváló Get Right With Me-t szoktam erről az albumról hallgatni, úgyhogy most nekem is jó alkalom lesz végigmenni egyesével a dalokon. A következő posztban indul is az elemzés, addig pedig itt az album linkje, bónuszként még az egyébként az albumon nem szereplő Death's Door is felcsendül.