Most érkeztem haza a Pólus moziból.
Ami tetszett:
- apró gegek (Stripped alatt a "without your television" résznél Dave okostelefonokra utaló kéztartása okostelefon-erdőn keresztül látszott; az Enjoy The Silence alatt a nyelvnyújtás a kamerára)
- rengeteget mutatták hátulról a színpadot, Dave fara volt a koncert főszereplője, és meglepően nagy szerepet kapott a teleprompter (szövegdoboz).
- két olyan dal is volt, ami nem lesz rajta a teljes hosszúságú videókiadványon (My Favourite Stranger, Condemnation).
- a World In My Eyes Andy-megemlékezése (főleg a rajongók részéről Andy arcképének fej felett tartása) nagyon megható volt; noha összességében alig mutatták a kivetítőt az egész film alatt (főleg a Speak To Me és kisebb mértékben az It's No Good alatt hiányoltam), a World In My Eyes-nál mindig pont jókor (a refréneknél) váltottak totálképre, nagyon hatásos volt
- nagy szerepet kapott Christian, főleg az Enjoy The Silence középrészénél, jó volt látni a megőrülő Martint és Dave-et Christian szemszögéből
- nagyon sok közeli kép volt, számos apró összekacsintást mutattak, amit eddig kevésbé
- a sok kimaradó dal (Walking In My Shoes, In Your Room, Precious, I Feel You, John The Revelator, Just Can't Get Enough) ellenére volt pár csemege: a Sister Of Night nagyon jólesett, és érdekes volt, hogy az egymás cseredalaként szolgáló, egyazon koncerten soha el nem hangzó Speak To Me és My Favourite Stranger is szerepelt a filmben.
- tetszett az akkurátus dalkiírás, ráadásul nagylemezzel együtt, hiba nélkül
- a Never Let Me Down Again kézlengetése most is hatásos volt
- a dokumentumfilmes bevágások száma kellemesen kevés volt :)
- sose mutatták, hogy Dave ekkorákat csulázna a színpadon, most kétszer is látszott :D
Ami nem tetszett:
- megint két külön filmet forgattak, a mexikói halottak napjának és a zenekar fellépésének szinte semmi köze nem volt egymáshoz
- a koncertváltozatok kukorékoltak, fárasztó volt néha hallgatni, ennél azért jobban szólt ez a turné - de ugyanez volt a bosszantó a Live Spirits filmben is, aztán maga a koncertanyag jobban szólt (bár sajnos nem sokkal).
- a magyar feliratok néha teljesen elszálltak, Dave bemutatása az Enjoy The Silence alatt ("Mr. Martin! L!..." ) például valahogy úgy fordítódott, hogy "Emeljétek fel! A!"
- a filmben is volt egy komolyabbnak tűnő hiba: 2024-et írtak a koncerthez, de az 2023-ban volt. Talán a film készítésére céloztak?
- bosszantóan megvágtak néhány dalt: a World In My Eyes-t nagyon megnyirbálták (de pl. az Enjoy The Silence-ből meg egy hangot sem hagytak ki), a Sister Of Night is rövidebb volt egy versszakkal, de a legfájdalmasabb az Everything Counts volt, aminek a végén Dave kiment a közönséghez énekeltetni, majd csüggedten leült és jött a következő dal. A csaknem 1 percnyi közönségénekeltetést kivágták. Remélem, a teljes hosszúságú videófelvételen nem lesznek ilyen idegesítő és lehangoló nyirbálások.
- nem mindig értettem a "szemcsés képet mutatok" - "tűéles képet mutatok" váltogatásokat
- a "híresen tűzes" mexikói közönség akkurátusan és szakszerűen végigfilmezte a fellépést :/
- ami már nem a film hibája, hanem a turnéé: kevés volt az egyedi pillanat, és a film vége sem volt katartikus. A Live Spirits végén nagy taps volt, a Pólus moziban a kissé lagymatag lezárást (Personal Jesus-Ghosts Again-In The End) csak szórványos taps követte (és nem is lehetett ezért hibáztatni a közönséget). A Live Spirits végén a Just Can't Get Enough sokkal nagyobbat szólt.
Én a Pólusban fogom nézni az M című új Depeche Mode filmet.
Ma 20 éve a New Yorkban található Bowery Ballroom-ban volt a Touring The Angel koncertsorozatának bemelegítő koncertje! A banda 16 dalt játszott el, ebből 7 a Playing The Angel-ről került a programba, a maradék 9 pedig a legnagyobb slágerek közül való volt. Olyan dalok tértek itt vissza egy turné kihagyással, mint az A Question Of Time, a Policy Of Truth, a Behind The Wheel, vagy a World In My Eyes. És természetesen itt debütáltak olyan későbbi koncertklasszisok, mint a Precious vagy az A Pain That I'm Used To. A turnén aztán persze már hosszabb setlistet játszottak, de a "best of" jelleg ott is megmaradt. Furcsa módon csomó félperces részlet van csak fent a koncertről, egyedül az Enjoy The Silence-ből van fent hosszabb változat. A turnén aztán persze már hosszabb setlistet játszottak, de a "best of" jelleg ott is megmaradt.
Dave így nyilatkozott két évvel később: "Nagyon élveztem a Bowery-koncertet. Vicces volt. Extrém idegesek voltunk. Akkor már csomó ideje nem játszottunk együtt. Ez volt a főpróbánk, tehát ez volt az első alkalom, hogy együtt játszottunk dalokat az új lemezről. De jól sikerült. Egyike volt azoknak a bizonyos szürreális élményeknek. Az tuti, hogy az első 3 számnál azt se tudtam, hogy hol vagyok."
Így tért tehát vissza a színpadra a Depeche Mode, több, mint 4 év kihagyás után: ez az A Pain That I'm Used To félperces részlete: