A ma 15 éve kezdődő Tour Of The Universe a Depeche Mode egyik legemlékezetesebb turnéjaként vonult be a történelembe - pozitív és negatív értelemben egyaránt. A pozitívumok között elsősorban a változatos setlisteket kell megemlíteni: az együttes - messze túlszárnyalva az addigi rekordját - 39 különböző dal közül válogatott a turné során. Ez azóta is a második legtöbbnek számít (a Global Spirit Tour-ral holtversenyben), csak a Delta Machine Tour volt még ennél is változatosabb, 40 különböző dallal. Ez volt talán az első turné, ahol nem lehetett egyértelműen eltalálni, hogy mit fognak játszani a következő koncerten, sőt, bizonyos esetekben még a sorrend sem volt követhető (az It’s No Good „liftezett“ a második európai turnészakasz elején). Ez a fajta kiszámíthatatlanság elsősorban erre és a Delta Machine Tour-ra volt jellemző a DM történelmében - sajnos az utolsó két turnén ebben visszaesés történt. További pozitívum a grandiózus, nagy kivetítőkkel megtámogatott színpadkép, az elegáns és mindig külön funkciót ellátó diszkógömbbel. A kivetítőket jóval aktívabban használták, a korábbi turnékhoz képest jóval több dalhoz készült kiegézítő videó. Ami még tetszetős volt ebben a turnéban, hogy ellátogattak Dél-Amerikába is: az ottani koncertek (főleg a Buenos Airesben felvett) máig a legkedvesebb hallgatnivalóim közé tartoznak a turnéról.

Ami negatívum, az elsősorban nem a zenekar hibája, de a a turné eléggé szerencsétlen csillagzat alatt született. Elsősorban Dave betegségére kell gondolnunk, ami mindjárt a turné elején alaposan átírta az egész menetelés menetrendjét. Szerencsére Dave felépült, de utána elég visszafogott volt a színpadon jó sokáig. És a turné első két állomását (a mai 15 éves luxemburgi és az ezt követő tel-avivi bulit) nem könnyű ma már végignézni: noha Dave vitézül levezényli a bulikat, nem könnyű nem arra gondolni, hogy már dolgozik benne a gyilkos kór, hogy már nincs jól: említette is később, hogy ekkortájt már milyen komoly egészségügyi problémákkal küzdött és nem tudta elképzelni, hogy végig tudja csinálni a turnét. Ekkortájt volt Dave „kesztyűben kézfogós“ korszaka, ami szerencsére  ma már szintén a múlt kellemetlen emlékei közé tartozik. Szintén a turné elején halt meg Andy édesapja, ami a billentyűsnek okozott dilemmát, a tel-avivi fellépés előtt, de végül színpadra állt. Dave-nek aztán később, a turné során is voltak ma már furcsának tűnő sérülései, hangszálproblémái; azaz csomó olyasmi, ami az elmúlt bő 10 év turnéjain - szerencsére - elképzelhetetlennek tűnnek. Ezenkívül a turnén elhangzott dalok hangzása szerintem nem lett igazán karakteres, van egyfajta tompaság minden egyes dal megszólalásán, ami számomra egy szürke mázzal vonja be az amúgy kifejezetten színes dalcsokrot.

Ami a turnén játszott dalokat illeti, szintén több pozitívumos és negatívumot tudunk kiemelni. A DM igazi 80-as évekbeli klasszikusokat reaktivált erre a turnéra: a Fly On The Windscreen, a Strangelove és a Master And Servant mind-mind bombameglepetésnek számított; ez utóbbi kettő egyenesen a World Violation Tour óta nem hangzott el koncerten. Kifejezetten bátornak volt mondható az, hogy három új dallal kezdtek minden egyes koncertet (In Chains, Wrong, Hole To Feed), ennyire bátor csak az A Broken Frame, a Black Celebration és a Music For The Masses Touron volt a zenekar. A turné első szakaszán kisebb meglepetésre nem volt Martin-szám a ráadásban, ami pedig az 1993-as Devotional Tour legvége óta tradíció a DM koncerteken - a turné második felében aztán visszatértek ehhez a nemes hagyományhoz. Martin a korábbiaknál sokkal bátrabban variálta a dalokat: olyan klasszikus dalok tértek vissza a setlistbe az előadásában, mint az Insight, a One Caress, a Dressed In Black, a Sister Of Night, a Freelove vagy éppen a Clean.

Ami pedig negatívum volt, az az, hogy érezhető volt egyfajta kapkodás a dalok kiválasztásában. Az egyik legszomorúbb történet a két koncerten játszott (majd sietve a Policy Of Truth-ra lecserélt) In Sympathy, valamint az egyetlen koncerten felcsendülő (majd csere nélkül dobott) Fragile Tension esete. A kiváló Sister Of Night-verziót is meghallgattuk volna több koncerten (ezt a hiányosságot aztán a Memento Mori Tour pótolta), mint ahogy az élvezetesen előadott Clean is csak egyetlen koncerten volt. Szomorú volt hallani, hogy a Peace végén a közönségénekeltetés mennyire nem működött - nem volt nagy meglepetés, hogy a dalt a turné felénél ejtették a setlistből és azóta sem játsszák. A valóban meglepetés Master And Servant és a Strangelove sem sokáig maradt a setlistben, az amerikai turnészakaszon lassan, de biztosan kiszórták a setlistből a dalokat, és jött a „bombabiztosabban“ előadható Behind The Wheel. A Strangelove-nak egy igen merész, lábujjnyalogatós kivetítőt készítettek, de néhány koncert után ezt is sietve lecserélték egy jóval semmitmondóbb, verzióra, amiben csak simán elpirosodott a kivetítő, mielőtt nagyon pikánsra fordultak volna a két hölgy közti események. És összességében ezen a turnén is már alaposan jelen volt az a fajta biztonsági játék, ami főleg a Memento Mori Tour felől nézve tűnik nagyon ismerősnek: az „első régi dal“ a Walking In My Shoes, rögtön utána az It’s No Good; a Precious a setlist egyharmadánál hangzik el: az A Question Of Lust csak a turné első harmadában csendül fel, aztán lecserélik; van lassú akusztikus Waiting For The Night, és persze vannak az unásig játszott dalok (In Your Room, I Feel You, Enjoy The Silence, Never Let Me Down Again, Stripped, Personal Jesus).

Mindenesetre itt van bő másfél óra a ma 15 évvel ezelőtti turnényitóról! Őszintén szólva elég hangulattalan a fellépés, a zenekar alig szól a közönséghez. A Peace közönségénekeltetését meg se próbálják; viszont a Strangelove-nak még megvan a lábujjnyalógatós videója.

Délutánra egy pikáns sztori: a Tour Of The Universe egyik első érthetetlen eseménye a Strangelove kivetítése körüli hercehurca volt. Ahogy a lenti videón látható, a dal közben a kivetítőn két hölgy látható, az egyik lehúzza a másik piros combfixét és a videó végéig nyalogatja a lábujjait. A videó a következő koncerten, Tel-Avivban nem volt már látható - vélhetően a vallásos országban nem akartak nagyobb megütközést kelteni a DM tagjai - majd aztán Lipcsében és Berlinben látható volt, ám Frankfurtban már nem, és ettől a helyszíntől kezdve a videó elején elpirosodott a képernyő, ezzel véget ért a kivetítés. A legkülönösebb Andy reakciója volt az esetről: "Úgy voltunk vele, hogy kockáztatunk. De ez most más. Családunk van. Dave-nek egy 8 éves lánya van. Martinnak is vannak gyerekei. Végül kompromisszumot kötöttünk (és kivágtuk a legcsintalanabb részeket). De hogy őszinte legyen, a fő oka ennek a kompromisszumnak az volt, hogy a Strangelove alatt az emberek a kivetítőt nézték, és nem minket! De ne aggódjatok, a videó első két perce is elég jó."

A Tour Of The Universe turnénaplóból:

"Az előző esti koncert annyira forró és nedves volt, hogy tényleg elkezdett esni a vége felé a csarnokon belül. Vagy talán a helyszín csővezetékeit kellene ellenőrizni! Biztos vagyok benne, hogy volt némi első estét idegesség a fiúkon, de nem látszott semmi. Minden akadály nélkül zajlott. A banda fantasztikus volt. A setlist baromira jó ritmusú, több meglepetéssel, például a Personal Jesus új verziójával, ami meg fog lepni mindenkit, aki nem csípte el a banda aktuális amerikai és angol TV-fellépéseit. Vizualitást tekintve a show gyönyörűen néz ki. Ez a turné az egyik legjobban kinéző, amit valaha láttam. Egyszóval, le vagyok nyűgözve. A tömeget elnézve, nem én voltam az egyetlen. A Never Let Me Down Again hullámzását hátulról elnézve, szinte mindegy, hogy hat-, vagy hatezer rajongó csinálja – egyszerűen lenyűgöző! A Motor, aki remek munkát végzett előzenekarként, egy záró performanszot is csinált egy „Turnényitó/Afterparty”-n, a Rockhal egy másik részén. Ahogy mentem vissza a hotelbe aludni, megálltam megnézni, hogy hogy megy a kipakolás. Soha nem fogod teljesen megérteni egy ilyen koncert logisztikáját, amíg nem nézed a fiúkat, ahogy mindent elhelyeznek előbb, aztán meg bepakolnak a kamionokba. Ez alapvetően egy millió darabos kirakó játék, Isten tudja, hát tonna súllyal, aminek jól kell működnie együtt. Aztán szétszedik a cuccot, teljesen az alapokig, és eldobozolják. Varázslatos."

Nézzünk egy jó közeli Master And Servant-ot! :)

A Tour Of The Universe turnénaplóból:
"Luxembourgban rendezték a Depeche Mode Tour Of The Universe elnevezésű koncertkörútja európai szakaszának az első koncertjét. Ez volt a leggyorsabban „sold-out” koncert Luxembourg történelmében. Nem rossz egy ilyen kis helyhez képest! Az időjárás ellenére 5400 rajongó vándorolt szerte Európából a luxembourgi Rockhal Venue-höz. Szerveztünk egy gyors meet&greet-et néhány szerencsés rajongónak, akik néhány emlékezetes fotót készítettek a fiúkkal a koncert előtt. Úgy intéztem, hogy a színpad és a korlát között legyek, helyet szorítva a legendás Anton Corbijn-nak. Lőttem néhány képet a koncertről. Remélem, hogy az amatőr fotózási próbálkozásaim egy futó betekintést adnak a Depeche Mode 2009-es koncertélményéből. Érzelmes pillanat volt mindannyiunknak, a bandát is beleszámítva. A 6 hetes európai és amerikai próbák után a Depeche Mode végre rászabadította a zenei energiáit Európára! Azok számára, akik vásároltak már jegyet a soron következő koncertek valamelyikére: igazi élményben lesz részetek. 20 láb magas Dave, űrember Andy és fejét rázó Martin. Túl sokat nem fogok elárulni. Itt kell lennetek. Ez után a szenzációs bemelegítő koncert után a barátainkkal és a családunkkal ünnepeltünk, aztán máris repültük Tel-Avivba!"

Íme a koncertet záró Waiting For The Night!

A Devotional Tourhoz, az Exotic Tourhoz, a The Singles Tourhoz és az Exciter Tourhoz is készült Tour Diary, ám ez a nemes hagyomány a Touring The Angel-nél megszakadt. Szerencsére a ma 15 éve kezdődő Tour Of The Universe-nél újrakezdték ezt a nemes hagyományt. Szemezgessünk ebből:

"Üdv itt! Peter a nevem, és én leszek az egyik, aki a Tour blogot fogom írni itt a DepecheMode.com-on. Ott leszek az úton a fiúkkal, lövök majd csomó „színfalak mögötti” képet nektek. A turné nekem kb. háromnegyed órája kezdődött, ahogy a repülőm leszállt, Luxembourg-ban, ahol a Depeche Mode ma este elkezdi a „Tour Of The Universe” elnevezésű koncertsorozatát egy bemelegítő koncerttel a Rockhalban. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit várjak, de szerintem lesz benne valami zenei rész is… (...) Biztonságban megérkeztem, becsekkoltam, ebédeltem… Alig várom, hogy induljunk, de a Warm Up-on kamera szabályozás van, így várni fogunk egy kicsit. Körbesétáltam a Rockhal arénában – varázslatos hely. Az út túloldalán a legnagyobb építési terület látható, amit valaha láttam. Készítettem pár fotót - tökéletes beállítás egy Depeche Mode koncertre! Le kellene játszaniuk az egész Construction Time Again-t a hely tiszteletére… vagy nem. A banda még egyszer utoljára végigfut a koncertmenün ezekben a percekben. Innen pont nem fogom látni a koncertet, de fantasztikusan hangzanak!"

Mi nézzük meg a fellépésről a középső szakaszt: Jezebel - A Question Of Lust - Come Back - Peace!

Ma 15 éve kezdődött a Depeche Mode Tour Of The Universe címet viselő turnésorozata Luxembourg városában. A nagyon hamar félbeszakadó, majd később is sok problémával folytatódó, ám a végére felemelő magasságokba jutó turné az egyszerű rutinkörútból az együttes újkori történelmének talán legmegrázóbb és legeseménydúsabb eseménysorozatává nőtte ki magát. 2009 május 6.-án Luxembourg-ban azonban talán még csak a hatalmas esőzés és a hideg időjárás jelezte, hogy nem áll a legjobb csillagzat alatt a turné... Itt látható ahogy a rajongók gyülekeznek a Rockhal nevet viselő előtt sportcsarnok előtt. Ez volt a Tour Of The Universe videoblog első bejelentkezése!

A DM Live Wiki ismét egy elképesztő felvétellel gazdagított minket. Végre megtudhattuk, hogy miért "I Sometimes Wish I Was Dead" a Speak And Spell bohókás dalának a címe - hát azért, mert az ezen a koncerten elhangzó verziójának az utolsó sora ez!

Nézzük, miket gyűjtött össze a DM Live Wiki a koncertről! Először is fogalmunk sincs sem a dátumról, sem a helyszínről - a legvalószínűbb, hogy 1980 októbere és 1981 februárja közti felvételről van szó, a helyszínnel pedig nem tévedünk sokat, ha valami essexi kocsmára gondolunk...

A koncertet kezdő Television Set mindjárt problémás: a mikrofon hibája miatt szinte teljesen instrumentálisan adják elő. Az elején még hallatszik Dave hangja, de onnantól csak Vince "Television Set!" háttérvokálja hallható. A dalt aztán a fellépés végén ismét előadják, hogy ezzel kárpótolják a közönséget. A dal basszusvezetése még a korai, 1980-as "Bridgehouse-verzióra" hajaz, nem az 1981-es, jobb minőségben hallható változatra.

A New Life és a Big Muff már elég kiforrott ebben a verziójában is. A Photographic a Some Bizzare változatában hallható. A Tora! Tora! Tora! refrénjében sokkal jobban hallatszik Vince vokálja, mint bármelyik más 1980-1981-es koncertváltozatban.

A Dreaming Of Me pont úgy kezdődik, mint a Tora! Tora! Tora!, szinte mintha egyvelegben lenne a két dal. A dal dobalapja aztán mégis szerez meglepetéseket, mert minden negyedik ütemnél van egy belepörgetés, ami a későbbi verziókból teljesen kimaradt. A dal közepén Vince improvizál egy szintiszólót, majd a végén dísztelenül elmarad Dave "dreaming of me, it's only me, just me" éneke, és Martin "uuuullallalala" vokálja.

Az Ice Machine némiképp eltérő basszussal rendelkezik, és már ebben sem éneklik a dal végén az "ice machine, ice machine" részt, ami egy korai változatában szerepelt.

És akkor itt a csemege, az I Sometimes Wish I Was Dead! Ez a dal teljesen más hangszereléssel és teljesen más, eddig nem hallott szöveggel rendelkezik ezen a felvételen. A DM Live Wiki "kihallotta" a dalszöveget, amely úgy zárul, hogy "I sometimes wish I was dead", ami megmagyarázza a dal - az albumverzió szövegével semmi kapcsolatban nem álló - dalcímválasztását. Vélhetően ez a dal eredeti szövege, de a címet meghagyták a későbbi albumonverzióra is. A dalszöveg is meglepően sötét, ahhoz képest, hogy Vince Clarke írta - noha tudjuk, hogy a DM alapítójának és az Erasure szintimágusának ekkortájt a kedvenc zenekara volt az ugyancsak ekkor induló, de a szcénára nagy hatást gyakorló The Cure.

Ez már a negyedik verziója a dalnak. Ez a legkorábbi. Ezután 1981 áprilisában a BridgeHouse-ban már az albumverziós szöveggel hallhatjuk, de még más hangszereléssel. Aztán ott a Flexidisc-változat, ami 2018-ban lett elérhető a Speak & Spell 12'' Singles Box tartalmaként, majd 2 évvel később megjelent a MODE elnevezésű CD Boxban is. És persze ott van a végleges albumváltozat is (amit egyébként időben alig pár hét választ el a Flexidisc-változat kiadásától). A későbbi koncertváltozatok már az albumverzióra hajaznak, igaz, csak 1982 tavaszáig tartotta a dalt a repertoárján a Depeche Mode.

A DM Live Wiki kihallásában tehát ennek a verziónak a dalszövege:

I Sometimes Wish I Was Dead

There's a new sound and it's all around and I think that you can hear it too
The sound won't stop and I like it a lot cause it makes me feel so new

There's a new sound and it's all around and I think that you can hear it too
The sound won't stop and I like it a lot cause it makes me fondly think of you
It's getting stronger all the time and I like to hear it in my mind

I'm smiling big because I'm thinking of you and of all the times you smile
And I know we're together in love forever
And I'll love that til we die
The lovely feeling in my head and I might be happy forever dead

I know you don't want me going away and you broke my heart in two
I cried and I cried cause I wanted to die I wanted just to be with you
Things are spinning in my head and I sometimes wish that I was dead

Itt pedig meghallgatható és letölthető az egész koncert, valamint további érdekességek is olvashatók.