Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Pulyka, sör, hálaadás - továbbra is Los Angeles, 1993

2023. november 24. - Szigi.
Los Angelesben zsinórban a negyedik fellépés zajlott le ma 30 éve, és erről van egy backstage-felvétel és egy rövid Policy Of Truth bejátszás is.
 
Sőt, Daryl Bamonte is írt erről az estéről a turnénaplóban: "Tegnap este a Trader Vic's-ben volt egy remek bulink a Bamonte / Kessler Productions jóvoltából. Nagyobb siker volt, mint a lisszaboni városnéző túránk. Ma este Dave és Theresa jóvoltából igazi amerikai hálaadáson vehettünk részt. Rengeteg pulyka és sör volt terítéken, és az emberek csupa jót kívántak egymásnak. Már csak egy Bond-film kellett volna, és azt hittem volna, hogy karácsony van."
 
Itt pedig a bejátszás a backstage-ből. Martin, Andy és Andy Franks is mikrofonvégre kerül, rajongókat is meginterjúvolnak, a végén pedig egy fél Policy Of Truth is látható a koncertről.
 

Turnédebütáns Los Angelesben 30 éve

30 éve volt a harmadik koncert Los Angelesben a Devotional Touron. Ez volt az első alkalom a turnén, ahol a Fly On The Windscreen helyett a Somebody-t játszották, ami egyébként ekkor 5 év után tért vissza a setlistbe. Van teljes audio koncertfelvétel is, "csak rajongóknak" kategóriájú.
 

Lihegés, izzadság, au revoir: Everything Counts, Devotional

A ma 30 éve kiadott Devotional VHS az EVERYTHING COUNTS grandiózus változatával zárul. Igazi "mindent bele" változat, ahol jól megfél egymás mellett a groove-os dobalap, és a mindent elborító Kraftwerkes "lihegő" hangok. Ettől a turnétól kezdve nem hallhattuk a "the graph" felelgetést a dal második versszakában. Dave még egyszer felszántja a színpadot, majd a végén teátrálisan leveszi a trikóját, kicsavarja belőle az izzadságot (vagy lehet, hogy vízbe mártotta előtte), és a közönség közé dobja a ruhadarabot. A végén pedig vidáman távoznak a színpadról, Dave-től még egy "au revoir" is belefér, azaz az a rész Liévin-ben lett felvéve. Nekem ez a kedvenc Everything Counts-változatom :)

Markolászás, hajrázás, őrjöngés - Fly On The Windscreen, Devotional

A ma 30 éve kiadott Devotional VHS utolsó két dala következik. Elsőként itt a Devotional Tour nagy meglepetése, a FLY ON THE WINDSCREEN, amely egy remekül átdolgozott, "grúvos" változat - és amit ráadásul a koncerten igen előkelő helyén, a második ráadás első dalaként játszottak. A videó emlékezetes pillanatai közé tartozik, ahogy az újra vörös fényben úszó színpadon Dave magára markol, ahogy Martin rázza a haját a szinti mögött, ahogy Dave a "Now"-t a közönséggel énekelteti, ahogy kimegy oldalt az oldalsó páholyban ülőkhöz, akik annyira meg akarják fogni a kezét, hogy majdnem leszakad az emelet; majd pedig a végén egy gyengéd "Kiss me" Dave szájából, miközben a szerencsés első sorral pacsizik, és ahol éppen egymást nyomják agyon az őrjöngő rajongók...
 

Betűk, vásznak, csodagitár - Enjoy The Silence, Devotional

Alan a dobolástól kimelegedve megérkezik a szintik mögé és gyorsan megtörölközik, és Dave is sebesen szárítkozik egyet: a banda pedig már az ENJOY THE SILENCE-t játssza! Alan és Martin arca néz ránk a kivetítőről; a közönség egy része erre a dalra is "Never Let Me Down Again-esen" karlenget. Szinte szokatlan módon Dave még az első refrént is végigénekli. Aztán a dal vége felé Dave felszalad Alanhez és Andyhez, amíg Martin a "földszinten" a világ leghódítóbb gitárdallamát játssza. És persze a végén ott van Dave, aki elkéri a közönség egyik tagjától a "Reach Out And Touch Dave" feliratú vásznat. A Devotional Tour Enjoy The Silence-ének egyik érdekessége, hogy a dal végén Dave nem énekli el még egyszer azt a sort, hogy "enjoy the silence". A legvégén pedig a "Depeche Mode" betűi futnak végig a kivetítőn...
 

Itt még semmi különös - Personal Jesus, Devotional

A ma 30 éves Devotional VHS utolsó 4 dalához érkeztünk. A ráadás első száma a PERSONAL JESUS volt, Alan Wilder-rel a dobok mögött. A későbbi turnékon talán több elánnal adták elő a dalt, itt szinte még csak "egy a sok közül" számnak tűnik - legalábbis számomra.
 

Pergők minden mennyiségben - Never Let Me Down Again, Devotional

A Stripped után csupa SOFAD-dal jött a ma 30 éves Devotional VHS-en (Condemnation, Judas, Mercy In You, I Feel You), ezeket majd december 6-án, a Songs Of Faith And Devotion Live 30 éves jubileumán fogom végigvenni. Következzék most a NEVER LET ME DOWN AGAIN, első ízben élő dobbal, a doboknál Alan Wilder-rel. Az 1993-as verzió újdonsága az ötletes kivetítés mellett az, hogy a "nagyzenekari" kezdéssel indít (tehát nem is a négy gitárhanggal, mint az 1987-es verzió és nem is az Aggro Mixszel, mint az 1990-es), és a legnagyobb furcsasága, hogy ezúttal teljesen kimarad a középrész, így a bevezető hangokat leszámítva majdhogynem az albumverziót hallhatjuk. Aki szereti Alan dobolását, annak csemege ez az erősen "pergőkkel dúsított" verzió. Szerintem van jobb változata is a dalnak.
 

Az MTK-pályán még félig-meddig ismeretlen gospeldal - Death's Door, Devotional

A DEATH'S DOOR a stáblistában volt hallható a Devotional VHS-en, de mivel a setlistben itt következne, ezért ideteszem, ráadásul némi csalással egy utólagosan összefabrikált videóból. A Condemnation B-oldalasa jónéhányszor elhangzott a Devotional Tour során (többek között az MTK-pályán is, ahol állítólag sokan nem ismerték fel a dalt, hiszen az csak később jelent meg Depeche Mode-kiadványon, az említett Condemnation-ön). Alan zongorajátékával és a vokalistahölgyek hathatós támogatásával csendült fel a dal, azaz alaposan eltért az albumverziótól és a B-oldalas változattól is. (talán még gyorsabb is volt). Talán a leghirhedtebb előadása akkor volt, amikor 1993-ban New Orleans-ban Dave szívinfarktust kapott az In Your Room prezentálása közben, és érthető okokból nem tudott visszamenni a színpadra ráadást adni. Így Alan és Martin - kissé talán fanyar humorral - ezt az egy dalt adta elő ráadásként.
 

Ülve törölköző Dave, és köldökök mindenhol: Stripped, Devotional

A STRIPPED következik a ma 30 éves Devotional VHS-ről. Ez mindössze a második dal a koncerten, ahol kivetítést használ Anton Corbijn: a köldökök látványa és a Stripped feliratok komótos rajzolása sokunk számára örök emlék marad. A kezdő hang és Dave Porsche-ja között itt mintha több idő telne el, mint a korábbi változatokban.A Stripped-nek a Devotional-dobok szerintem kevésbé álltak jól, nekem jobban tetszik ez a dal a korábbi (főleg a 101-es) változataiban. A dal egyik csúcspontja Dave, aki a dal elején ülve (!) törölközik (!). Ebben a videóban az látható, hogy ki mit játszott a dalból (sok szeretettel küldöm az "Andy nem játszott semmit" tévképzetben élő rajongóknak)
 

süti beállítások módosítása
Mobil