Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Pergők minden mennyiségben - Never Let Me Down Again, Devotional

2023. november 23. - Szigi.
A Stripped után csupa SOFAD-dal jött a ma 30 éves Devotional VHS-en (Condemnation, Judas, Mercy In You, I Feel You), ezeket majd december 6-án, a Songs Of Faith And Devotion Live 30 éves jubileumán fogom végigvenni. Következzék most a NEVER LET ME DOWN AGAIN, első ízben élő dobbal, a doboknál Alan Wilder-rel. Az 1993-as verzió újdonsága az ötletes kivetítés mellett az, hogy a "nagyzenekari" kezdéssel indít (tehát nem is a négy gitárhanggal, mint az 1987-es verzió és nem is az Aggro Mixszel, mint az 1990-es), és a legnagyobb furcsasága, hogy ezúttal teljesen kimarad a középrész, így a bevezető hangokat leszámítva majdhogynem az albumverziót hallhatjuk. Aki szereti Alan dobolását, annak csemege ez az erősen "pergőkkel dúsított" verzió. Szerintem van jobb változata is a dalnak.
 

Az MTK-pályán még félig-meddig ismeretlen gospeldal - Death's Door, Devotional

A DEATH'S DOOR a stáblistában volt hallható a Devotional VHS-en, de mivel a setlistben itt következne, ezért ideteszem, ráadásul némi csalással egy utólagosan összefabrikált videóból. A Condemnation B-oldalasa jónéhányszor elhangzott a Devotional Tour során (többek között az MTK-pályán is, ahol állítólag sokan nem ismerték fel a dalt, hiszen az csak később jelent meg Depeche Mode-kiadványon, az említett Condemnation-ön). Alan zongorajátékával és a vokalistahölgyek hathatós támogatásával csendült fel a dal, azaz alaposan eltért az albumverziótól és a B-oldalas változattól is. (talán még gyorsabb is volt). Talán a leghirhedtebb előadása akkor volt, amikor 1993-ban New Orleans-ban Dave szívinfarktust kapott az In Your Room prezentálása közben, és érthető okokból nem tudott visszamenni a színpadra ráadást adni. Így Alan és Martin - kissé talán fanyar humorral - ezt az egy dalt adta elő ráadásként.
 

Ülve törölköző Dave, és köldökök mindenhol: Stripped, Devotional

A STRIPPED következik a ma 30 éves Devotional VHS-ről. Ez mindössze a második dal a koncerten, ahol kivetítést használ Anton Corbijn: a köldökök látványa és a Stripped feliratok komótos rajzolása sokunk számára örök emlék marad. A kezdő hang és Dave Porsche-ja között itt mintha több idő telne el, mint a korábbi változatokban.A Stripped-nek a Devotional-dobok szerintem kevésbé álltak jól, nekem jobban tetszik ez a dal a korábbi (főleg a 101-es) változataiban. A dal egyik csúcspontja Dave, aki a dal elején ülve (!) törölközik (!). Ebben a videóban az látható, hogy ki mit játszott a dalból (sok szeretettel küldöm az "Andy nem játszott semmit" tévképzetben élő rajongóknak)
 

Egy kisebb meglepetés, sárszínű háttérrel: Halo, Devotional

A HALO következik, ami a Policy Of Truth mellett egy olyan dal, ami nem is volt rajta a 30 évvel ezelőtti Devotional VHS-en, de a 2004-es DVD-re rákerült. A Devotional Tour kilencvenes évekre koncentráló dalcsokrát az is alátámasztja, hogy ezen a turnén simán dobtak olyan dalokat, mint az A Question Of Time, a Black Celebration, a Shake The Disease, a Strangelove, vagy a Master And Servant (hogy az ekkortájt tiltólistás Just Can't Get Enough-Photographic párosról ne is beszéljünk), de a kislemezen meg sem jelent Halo mégis minden egyes fellépésen szerepelt. A dal 1993-as nem igazán nyúltak hozzá; a Devotionalos köntös ellenére ez (talán a végét leszámítva) szinte teljesen ugyanaz, mint a World Violation Tour-változat.
 

Pacsi és őrület a közönség soraiban: Behind The Wheel, Devotional

A Walking In My Shoes után a BEHIND THE WHEEL következett a ma 30 éve boltokba kerülő Devotional VHS-en! Ez is élőbb hangzású verzió, köszönhetően annak, hogy a dobalap alaposan meg van színesítve pergőkkel. A színpad ezúttal kékre vált, a közönség megőrül: Dave pacsizik a közönséggel, Martin a gitárját bűvüli, a végén pedig még a Beatmasters-mix is befigyel.
 

A magányos Dave és egy kiváló változat - World In My Eyes, Devotional

A Policy Of Truth után egy újabb Violator-klasszis következik a ma 30 éves Devotional VHS-en: ez a WORLD IN MY EYES! A kiválóan átdolgozott verzió a Mode To Joy remix "let me take you on a trip"-jével kezdődik, majd a The Beloved-féle Mayhem Mode mix szintifutamaival folytatódik, de aztán jön a refrén zenei alapja, és innentől már nagyjából az albumverzió hallható (Dave éneke itt kezdődik csak). A színpad pirosra vált, és Dave mindent belead, bár feltűnő, hogy mennyire magányosan mozog a színpad alsó részén (szó sincs a mostani turnék összevigyorgásairól, interakcióiról). A World In My Eyes ezen változata egészen kiváló: természetesen itt sincs szó élő dobokról, mégis sokkal organikusabbnak tűnik, mint a World Violation Touros változat (és őszintén szólva mint a későbbi élődobos változatok is...)
 

Az első ruhadarab lekerül: Policy Of Truth, Devotional

A ma 30 éve megjelent Devotional videókazettát úgy fogom bemutatni, hogy a mai napon végigveszem a kiadvány Songs Of Faith And Devotion-ön kívüli dalait, néhány nap múlva - egészen pontosan december 6-án, a megjelenése napján - pedig a Songs Of Faith And Devotion Live dalait (hangsúlyozva, hogy a SOFAD Live felvételei nem egyeznek meg a Devotional Tour hanganyagával). Így tehát ma nem a grandiózus Higher Love-val kezdünk (viszont december 6-án azzal zárunk), hanem a koncertek állandó második dala, a POLICY OF TRUTH következik. Kissé szokatlan volt, hogy 1 új dal után azonnal egy régebbi jöjjön, de volt már erre példa a DM korai turnéin.
 
A függöny lehullása után tehát ez volt az első dal. A színpad lila fényben úszott, és Dave a dal felénél meg is szabadult első ruhadarabjától, az öltönyétől... Maga a dal élőbb hatású, mint a World Violation Tour-on (noha fontos kiemelni, hogy nem dobokkal játsszák), és a dal végén a refrén ismételgetésnél többször jön vissza a jellegzetes éles Policy Of Truth-"riff", ami egyértelműen javít az alkotáson.
 

30 éves a Devotional videókazetta!

Kerek évfordulós kiadványunk a DEVOTIONAL VHS, ami pontosan ma 30 éve került a boltokba. A koncertfilm a Depeche Mode 1993-as turnéját mutatja be, Anton Corbijn rendezésében. A felvételek a spanyolországi Barcelonában (Palau Sant Jordi), a franciaországi Liévinben (Stade Couvert Régional) és a németországi Frankfurtban (Festhalle) készültek. A filmet 1995-ben Grammy-díjra is jelölték, a "Best Long Form Music Video" kategóriában.
 
Az eredeti VHS-en nem volt megtalálható a Policy Of Truth és a Halo című dal, ezt a 11 évvel későbbi DVD kiadványon pótolták (a csatolt fájlban már az egybeapplikált videó látható).
 
A Devotional Tour máig sok rajongó legkedveltebb koncertkörútjának számít, noha jelentős változásokat hozott a Depeche Mode színpadi megjelenésében. Dave "Jézus-kinézete" csak a kezdet volt. A kétszintes színpadon nemcsak a zenekar tagjai, hanem első ízben háttérvokalisták is szerepet kaptak (Hildia Campbell és Samantha Smith), valamint egy dobfelszerelés is helyett kapott, amelyben Alan Wilder a dobtudását csillogtathatta meg (Alan 5 dalt dobolt a koncerteken: I Feel You, Never Let Me Down Again, Rush, In Your Room, Personal Jesus).
 
A Devotional koncertek setlistje jórészt a Violator és a Songs Of Faith And Devotion korszakra támaszkodott. Olyan korábban minden koncerten elhangzott nagyágyúk maradtak ki az 1993-as koncertsorozatból, mint az A Question Of Time, a Strangelove, a Shake The Disease, vagy a Master And Servant. A Just Can't Get Enough-Photographic vonal ekkortájt tiltólistás volt a zenekarnál... noha Alan állítása szerint a Leave In Silence-et elpróbálták, de koncerten soha nem hangzott el.
 
A Devotional Tour Alan káprázatos átdolgozásairól ismeretes (pedig néhány héttel a turné előtt elvesztek a stúdiómágus koncertverziói, így feszített tempóban kellett azokat újraalkotni). Az új koncertváltozatok jól illeszkedtek a Devotional Tour lazább, élőbb hangzásához, sokkal gördülékenyebb, "groove-osabb" lett az újjáalakított dalok hangzása, mint korábban. A World In My Eyes, az I Feel You, a Walking In My Shoes, az In Your Room, az Enjoy The Silence, a Fly On The Windscreen vagy az Everything Counts talán ezen a turnén mutatta meg a legjobb formáját.
 
És persze ez volt az a turné, amely során Dave teljesen elvesztette a kontrollt a drogproblémái felett. Martin az alkohol démonával küzdött, Andynek lelki problémái akadtak, Alan pedig ekkor már eldöntötte, hogy kiválik a zenekarból. A válságos szakasz ellenére - vagy talán pont ezért - mégis ez a turné a Depeche Mode történelmének egyik kiemelkedő időszaka.
 

Evil Bendy New Orleans-ban, 25 éve

25 éve New Orleansben lépett fel a Depeche Mode, és erről van egy elég foghíjas audio felvételünk.
 
Jody Hardy csak a plüssfigura Evil Bendyvel volt elfoglalva: "New Orleans-ban Evil Bendy bevetette magát Dave öltözőjébe. Amikor egy újabb fantasztikus koncert után elhagytuk a helyszínt, elbújt, és így felszállhatott a turnélegénység buszára, és nem sokkal később őket is a hatása alá vonta. Hamarosan még több barátja csatlakozik hozzánk, szóval az Evil Bendy-féle slepp létszáma lassan meghaladja majd a DM turnészemélyzetét - majd csak figyeljétek..."
 

süti beállítások módosítása
Mobil