Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

OMD, mint előzenekar

2023. június 18. - Szigi.

A KROQ Radio másik sokat játszott bandája, az Orchestral Manoeuvres In The Dark volt a Depeche Mode előzenekara az amerikai turnén. Nagy élmény volt, amire az OMD énekese, Andy McCluskey vegyes érzelmekkel tekint vissza: „Egyrészt óriási élmény volt esténként 15.000 ember előtt játszani, ugyanakkor bosszantó is volt, amikor Marin Gore elmondta, hogy mennyire imádta az egyik korai dalunkat, az Electricity-t, és hogy az milyen nagy hatással volt a Depeche Mode-ra hosszú éveken keresztül. Egy este 5.000 dollárt kerestünk és közben egy vagyont vesztettünk a kiadások miatt - a turné végére kb. 1 millió dollárral tartoztunk a kiadónknak - ők meg annyit kerestek minden este, hogy akár nyugdíjba is vonulhattak volna!” McCluskey megenged magának egy ferde vigyort, ahogy visszaemlékszik: „Azért mentünk el arra a turnéra, hogy nagyobb közönséget kalapozzunk össze, és volt is sikerünk rendesen, de még mielőtt ezt kiaknázhattuk volna, felbomlottunk. A Depeche Mode szépen fokozatosan építgette a karrierjét, majd összehozták a legjobb albumukat, a Violator-t, úgyhogy elismerésem. A legtöbb banda ilyen helyzetben szétmorzsolódik.”

Az OMD fellépése nem volt zökkenőmentes. A fellépésük legelső pillanatában áramszünet történt, így a frontember szerint az Enola Gay-nek egy speciális „dub” változatát játszották, amíg helyre nem álltak a hangszerek. A végén szinte leszaladtak a színpadról. „Ez rettenetes volt” – mondták.

35 éves a 101: a The Things You Said felvétele (nem is a Rose Bowl-ból!)

Daniel Miller: „Úgy vélem, a Rose Bowl koncert nagyban befolyásolta az embereknek a bandáról kialakított képét, és nyilván mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy ez valóban így is történjen. Óriási előrelépés volt számukra, hogy ott játsszanak, és a tény, hogy azonnal elkelt az összes jegy, valami elképesztő volt.”
 
Gahan lelkes volt, hogy végre bizonyíthat hazájának: „A britekkel az a gond, hogy művészileg lenézik a Depeche Mode-ot. A karrierünk kezdetén úgy éreztük, hogy minden magazinban ott kell lennünk, minél több helyen, annál jobb. Naivak voltunk, és ebből kifolyólag a rossz irányba indultunk el. Folyamatosan bizonyítanunk kell a brit sajtónak és ez szarul esik; ezért nem is beszéltünk velük az utóbbi pár évben. Nem igazán gondoljuk, hogy lenne bármilyen mondanivalónk, amikor a kezdő kérdés mindig az, hogy »ugyan miért is jöttetek létre, miért léteztek?«. Ez volt a másik ok, amiért ezt a filmet meg akartuk csinálni; hisz szerettük volna, ha annak mutatnak be minket, akik valójában vagyunk, és ha még ezután is pancsereknek tartanak minket, hát akkor rendben.”
 
A turné során ”a srácok a buszon tollászkodtak, táncoltak, és hülyére itták magukat, miközben igéző tájakon jártak - lepusztult belvárosi részektől kezdve forró sivatagokig majd végül június 11-én a pennsylvaniai Pittsburghben, az A. J. Palumbo Centerben utolérték a Depeche Mode-ot. Itt tanúi lehettek, ahogy hőseik a The Things You Said-et próbálják, ami - hála Pennebaker megfontolt szerkesztésének - átúszik az esti koncertelőadásba, erős vizuális kontrasztba állítva az üres koncerthelyszín éles fényeit és Jane Spiers invenciózus világítását a telt házas koncerten„
 
Dave Gahan: „Nem a fény mennyiségéről, hanem a módjáról van szó - a világításban a legfontosabb az egyes dalokhoz illeszkedő hangulatok megtalálása. Egy csomó banda csak bekapcsol egyszerre ezer lámpát, és miután egyszer láttad, többé már nem látványos. De a mostani show-ban minden dal alatt más és más zajlik a színpadon - a fények mozognak körbe, és különböző hátterek ereszkednek le. Minden dal alatt változik valami, a színpad másképp néz ki. Tényleg elég komplex.”
 

De mikor volt az eső? Something To Do, 101:

Folytatódik a "35 éves a 101" sorozat itt a Depeche Mode blogon!
 
Volt egy rövid zápor a koncert elején. A DM foklór úgy tartja, hogy ez a Blasphemous Rumours alatt történt, de közben egyre valószínűbb, hogy a Sacred és a Something To Do alatt esett az eső, és pont a Blasphemous Rumours-ra állt el. Az „I can’t stand another drink” rész után a hatalmas ováció azért volt, mert éppen egy hatalmas villám csapott le a közelben, jókora mennydörgéssel kísérve (ez nem hallatszik bele az élő felvételbe, de a közönség felhördülése igen)
 
És ha már itt tartunk, természetesen a 101-nek voltak utómunkálatai, főleg Dave vokálját illetően. Létezik egy rossz minőségű közönségfelvétel a buliról, ami csak a The Things You Said-ig van meg, de ott is hallatszik, hogy Dave néha hamiskás.
Alan később a Recoil Q+A-n így nyilatkozott erről: „Fogalmazzunk úgy, hogy kétlem, hogy a popzene történetében valaha is volt olyan élő album, amit itt-ott ne piszkáltak volna meg.”
 

Egy kiváló Nothing, hangulatos "klippel"

A 101-ben fiatal rajongók kísérték a zenekart; D.A. Pennebaker ugyanis arra jutott, hogy a DM rajongók elkötelezettségét mutatja be, és ehhez egy „legyél benne egy Depeche Mode filmben” verseny győzteseként utaznak keresztül Amerikán, majd részt vesznek a Rose Bowl koncerten is. Maga a 101 is a Rose Bowl koncertet mutatja be a „buszos gyerekek” és a turné során rögzített élő előadásk részleteivel megszakítva. Pennebaker hangsúlyozta is, hogy „dokumentumfilmet forgatott, nem koncertfilmet”.
 
Pennebaker a direct cinema megközelítését alkalmazta, amelyet úgy jellemzett, hogy "a kamerát a lehető legkevésbé feltűnően hagyta futni, ezáltal bátorítva az eseményeket, hogy maguktól kibontakozzanak. Többet szerkesztesz, és a film háromnaponta változik, de a zenekar nagyon kedves és türelmes volt ezzel kapcsolatban."
 
A filmben szereplő "buszos gyerekek" kiemelkedő szerepe miatt széles körben úgy tartják, hogy a film adta a lökést az MTV-n a következő években végigsöprő "reality" őrületnek, beleértve a Való Világot és a Big Brother-t is.
 
Különböző interjúkban, DVD-kommentárokban és saját honlapjukon mind Pennebaker, mind munkatársa, Chris Hegedus a 101-et "kedvencüknek" és "a legszórakoztatóbbnak" nevezte az eddigi filmjeik közül.
 
Itt a Nothing „klipje”, a Rose Bowl előadás képeivel, valamint a rajongókkal, amint éppen a turnébuszon táncolnak:
 

Wordsworth és egy bombajó Behind The Wheel

35 éve volt a 101. fellépés! Az erről készült filmnek van egy-két rendkívül vicces és nagyon őszinte csúcspontja, mint például a Gahan és a turnémenedzser közötti beszélgetés a koncert előtt:
 
Dave Gahan: „Azt hiszem, nem kellene mondanom, hogy Pasadena. Ezen gondolkozom négy napja. Ez jár a fejemben.”
Alan Wilder: „Dave, nem engedem, hogy ez járjon a fejedben.”
Dave Gahan: „Azt kéne mondanom, hogy jó estét, mindenki, azt hiszem.”
Andy Franks: „Miért nem azt mondod: jó estét mindenkinek. Isten hozott a tömegeknek szóló koncerten.”
Dave Gahan: „Mit gondolsz, ki vagyok? Valami kibaszott Wordsworth?! Komolyan, mit gondoltok, mit kéne mondanom? Pasadena vagy Rose Bowl?”
 
Végül Gahan a hanyag „Jó estét, Pasadena!” mellett döntött.
 
Wilder később elismerte, hogy osztozott Gahan show előtti idegességében: „Emlékszem, milyen nyugtalan voltam, minden egyes részletért aggódtam - hogy addig az egész turnén egy PA rendszert használtunk, és most ezen az egyetlen koncerten egy teljesen különbözőt fogunk, hogy extra fénytechnikát béreltünk, hogy nem a megszokott stábbal dolgozunk, és hogy az egész logisztikai gyakorlatra igazán nem voltunk fölkészülve.”
 
Aztán persze kimentek és megcsinálták a valaha volt legjobban szóló Behind The Wheel koncertfelvételüket. Az elején Dave és Martin összevigyorgása felbecsülhetetlen:
 

Pimpf, teljes egészében

A 101 2003-as DVD újrakiadásán szerepelt a koncertet nyitó Pimpf teljes változata, amely az eredeti kiadványon csak kevesebb, mint 1 percig volt hallható. Ehhez készült egy videó:
 

Rose Bowl, Cadillac, Alan bejelentés

A Depeche Mode szinte kirobbanó amerikai betörésében 35 éve a KROQ rádió vállalt főszerepet. A KROQ Amerikában élő angol rádiós DJ-je, Richard Blade lett a Mode legfőbb kaliforniai támogatója: „Az áttörésük 1985-ben volt, mikor a Palladiumban játszottak. Olyan jó volt a show, hogy a híre szájról szájra terjedt, és mikor visszajöttek, már két telt házas koncertet adtak a tizenhétezer férőhelyes Forumban [1987. december 4-és és 5-én], amit még a Duran sem tudott megtölteni. Úgyhogy fél évre rá mi javasoltuk [a KROQ], hogy a hetvenkét ezres Rose Bowl-ban lépjenek föl.”
 
Dave Gahan: „Ha egy ilyen koncerten játszol [mint a Rose Bowl-beli], az egésznek van valami vallásos hangulata. És ez nem csak a rajongóktól irányul az együttes felé, hanem fordítva is igaz. Valóban érezni a tömegből áradó energiát - én legalábbis érzem -, amint azt csinálják, amit te, és veled énekelnek. Nem mennék olyan messzire, hogy isteni rajongásnak vagy valami hasonlónak nevezzem, de hihetetlen energiát lehet érezni, amit szerintem egyikünk sem ért meg igazán.”
 
Blade kommentárja a 101 filmben is hallható:
 
Richard Blade: A Depeche Mode épp ebben a pillanatban hajt be a Rose Bowl Arénába egy gyönyörű nyitható tetejű klasszikus gépjárművel. Vajon ez egy Cadillac? Természetesen, mind fekete bőrben vannak. Reméljük, idejönnek a mikrofonhoz. Íme, a Depeche Mode! (...) Azt hiszem, Alan egy speciális köszöntővel készült számunkra.
 
Alan Wilder: Igen, így van. Jó reggelt! Jó reggelt kívánunk minden rajongónak, aki ma reggel hallgat, illetve néz bennünket. Szeretnénk bejelenteni a világkörüli turnénk speciális végállomását, amelyre június 18-án, szombaton kerül sor. Egy koncert lesz ez, amely tömegeknek szól, itt, a Rose Bowlban, Pasadenában.
 
Íme a bejelentés:
 

A Route 66 a 101-ből - nem tévedés!

A Depeche Mode Route 66-feldolgozása a WDRE hétvégi listáján az első helyre ugrott - az amerikai sajtóreferens, Teresa Conroy képernyőn elhangzott, elragadtatott szavainak köszönhetően: „A Depeche Mode-nak több száma van a kétszázas listán, mint bármelyik másik zenekarnak.” A WDRE producere, Denis McNamara, úgy tűnik, kiszagolta az együttes vonzerejének titkát: „A zenéjük keverék. Ott van a dance-rajongó, a fiatal női rajongó, aki valószínűleg az Erasure-t is szereti. A Depeche Mode-osok izgatottan várják az új Cure-albumot, és megveszik a Rattle And Hum-ot is, de nem az lesz a kedvenc U2-lemezük. Nem tinizenekar. Bár több nő van rajongóik közt, mint férfi, a tizennyolc és huszonnyolc év közti korosztályban hatalmas rajongótáborral rendelkeznek. Ez részben a Just Can’t Get Enough látványos diszkósikeréből ered, ezek az emberek a zenekarral együtt nőttek föl. Aztán ott vannak a feketébe öltözött kölykök, akik az Einstürzende Neubauten-t és a Nitzer Ebb-et, az ipari zenét szeretik. A rádiónk sok hallgatója yuppie. A Depeche Mode koncertjein előfordulhat, hogy ingatlanügynököt látsz egy Siouxsie-hasonmás mellett állni...”
 
Andy Fletcher: „Az emberek sokkal komolyabban veszik a zenét Amerikában, mint itt [az Egyesült Királyságban]. Mivel annyira elüzletiesedett a zeneipar, és a pénzcsinálásról szól, van bizonyos slágerlista-ellenesség is. Mikor a rajongók bejönnek a színpad mögé, mindig azt követelik, hogy fel ne kerüljünk a negyvenes listára. De mit tehetünk, ha a rádió játszani kezdi a számunkat, és feljutunk a listára?”
Martin Gore szerint „a 101 egyik munkacíme Mass volt, mert úgy gondoltuk, jól kapcsolódik a Music For The Masseshez is - a csodálat és a hit miatt.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak)
Itt az említett Route 66, ami egyébként nem szerepel a hivatalos 101 kiadványon, mivel nem is játszották a koncerten:
 

Miért 101 a lemez címe? És mik voltak a munkacímei?

Amikor a Depeche Mode-ot interjúkban megkérdezték, hogy ki találta ki a '101' címet a dokumentumfilmhez és a dupla élő albumhoz, Alan Wildernek tulajdonították, hogy ő találta ki a címet. Az ex-KROQ műsorvezető Richard Blade a Stuck In The '80s 2017-es interjújában azt mondja, hogy amikor a koncert előtt Andy Fletcherrel interjút készített a "turné 101. koncertjéről", Richard ezt követően az egyszerűség kedvéért továbbra is "1 0 1"-nek nevezte a koncertet, amire - Richard állítása szerint - Alan Wilder azt válaszolta, hogy "1 0 1!". Imádom!" Amíg úgy nem döntöttek, hogy Alan javaslata, hogy "101" legyen a legjobb, a BONG magazin 3. számában arról számoltak be, hogy a munkacím "A Brief Period Of Rejoicing" volt, ami egy Winston Churchill-mintára utal, amely ugyanezt a mondatot tartalmazza DM Black Celebration című dalának elején. Martin egyszer azt is említette, hogy „Mass” volt a munkacíme a lemeznek. Érdekesség, hogy egy Los Angeles körüli híres autópálya szintén a 101 címet viseli.
 
Egy részlet a filmből, amelyben a zenekar Nashville-ben jár, és betérnek egy lemezboltba is. A film legelején látható Teresa Conroy is, aki néhány évvel később a „drogos időszakban” (már fekete hajjal) Dave felesége lett.
 

 

Még egy MTV riport

A Depeche Mode sokféle rajongójának bemutatása, fontos részét képezi a film végső felépítésének, ami végül a 101 címet kapta. A rendező együttműködött a Long Island-i fősulis, „new music” Radioval, a W-DRE- vel, akik táncversenyt rendeztek a Malibu Discoban. A nyolc győztes és a filmes stáb egy buszon összezárva megindult a 66-os úton a pasadena-i Rose Bowl felé. A sok locsogás nem sokat mutat meg a banda és a rajongók kapcsolatából, és Wilder igen szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban: „Én meglettem volna a rajongók nélkül a buszon, de gondolom kellett, hogy megmutassuk a közönségünket is.”
 
A 101 a U2-féle Rattle And Hum mintáját követi - koncert, illetve az amerikai turnén készített színfalak mögötti felvételek, melyeken a turné pasadenai Rose Bowlban tartott kiemelkedő százegyedik koncertjére készülnek.
 
D. A. Pennebaker: „Úgy tűnt, a Depeche Mode alkalmatlan arra, hogy filmet készítsenek róluk, de a négy srác aligha lehetett volna kedvesebb. Fogalmuk sem volt az őket körülvevő világról, de kitalálták, hogyan csinálhatnak egy csomó pénzt egy magnóval. Volt az egyik srác, egy remek zenész, Alan, aki azóta már nincs velük. Aztán ott volt ez a másik bolygóról érkezett hihetetlen zseni, aki képes volt megírni ezeket a számokat, és persze ott volt Dave! És a másik srác. Imádnivalók voltak, de hogy lesz ebből film? Úgyhogy kieszeltük ezt a furcsa ötletet a rajongói busszal, és... működött. Alig akartuk elhinni!”
 
A „furcsa ötlet” tulajdonképpen akkor került napvilágra, mikor a Long Island-i angol nyelvű rádióállomás, a WDRE Malibu Sue című műsora bejelentette a mintegy háromszázötvenezer hallgatónak, hogy „a Depeche Mode filmet csinál, és szeretnék, ha néhány rajongójuk is szerepelne velük.” (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
 
Még egy MTV riport:
 

süti beállítások módosítása
Mobil