"Mindenkinek folyt a könnye" - B. Móni vallomása a 35 évvel ezelőtti budapesti Depeche Mode koncertről az ekkortájt induló új popzenei magazinban, a Polip-ban.
Depeche Mode összes
A Magyar Ifjúság cikke a ma 35 évvel ezelőtti budapesti Depeche Mode koncert kapcsán
Az Ifjúsági Magazin sokak által jól ismert cikke 1988-ból
Esti Hírlap cikk, Riskó Géza tollából, 1988
A Magyar Hírlap 1988-ban nem cifrázta túl
Az Uncut magazin Memento Mori kritikája
1988 - rajongói levél az Ifjúsági Magazinban
Néhány korabeli magyar újságokban megjelenő cikkel emlékezünk vissza a 35 évvel ezelőtti Budapest Sportcsarnokos Depeche Mode-koncertre, és általánosságban, az akkori magyarországi Depeche Mode-rajongásra. Azt hiszem, az alábbi, Ifjúsági Magazinban megjelent levél például tökéletesen mutatja azt a növekvő, hisztériába hajló rajongást, ami ekkortájt a zenekart körbevette.
Spórolás a hangtechnikán, a fényeken és az előzenekaron - 1988, Budapest, DM koncert
A Depech Mode annak ellenére távozott jó emlékekkel Budapestről 35 éve, hogy a hírek szerint koncert szervezője, Hegedűs László alaposan megvágta a költségeket, és nem is biztos, hogy tisztességesen járt el a zenekarral. Ezért nem volt Magyarországon a turné hivatalos előzenekara, a Nitzer Ebb, és ezért volt, hogy a fényeknek csak egy részét használta fel a zenekar, és a Budapest Sportcsarnok saját hangtechnikáját kellett használniuk.
Andy Fletcher így idézi fel ezt egy korabeli interjúban, ami a HDMFC oldalán olvasható, és állítólag a Képes 7 nevű magazinban jelent meg (én ennek nem láttam nyomát az Arcanumon):
"- Hány ember dolgozik veletek ezen a turnén?
Attól függ. A Nyugat-Európában megtartott előadásokhoz képest Kelet-Európában felére kellet csökkenteni a show-t.
- A költségek miatt?
Igen.
- Elmondanád, mi az, amit mi nem láthatunk?
Majdnem a teljes világítás és a hangerősítés egésze hiányzik. Magyar erősítő berendezést használunk, ami elég jó, de nincs olyan briliáns hangja, mint a sajátunknak. A fényshownak pedig körülbelül az egyötöde van itt.
- Mégis nagyon szép.
Igen, ugyanaz a lány tervezte, és nagyon jó munkát végzett. De tulajdonképpen ez az egész szégyen. Vagyis mi is és a közönség is át van vágva. Ebből az egészből csak a szervezők húznak hasznot.
- Úgy érted a magyar szervezők?
Igen. A dolog úgy néz ki, hogy van itt 12-13 ezer kölyök, pontosabban 25 ezer ember két nap alatt, akik eszméletlen pénzt fizetnek ki, és ezek az emberek azt hiszik, hogy ez a pénz hozzánk folyik, ugye?
- Hát biztosan... legalábbis így kéne lennie.
De ez a pénz nem a mi zsebünkbe vándorol."
Az új Rolling Stone magazin címlapja és vinyl melléklete
Az új Rolling Stone magazin címlapján a kéttagú Depeche Mode. A 7'' vinyl melléklet két oldalán pedig a Ghosts Again és a The Last Of Us miatt újra felkapott Never Let Me Down Again található.
Kerek jubileum a magyarországi rajongók számára!
Kerek jubileumot ünnepel ma a magyarországi Depeche Mode rajong közönség: ma (és holnap) 35 éve lépett fel a zenekar a Budapest Sporcsarnokban! A Music For The Masses Tour ezen állomásáról ráadásul csodával határos módon teljes videófelvétel (!) is született.
A koncertfelvétel előtt jöjjön most egy rajongó visszaemlékezése: "1988-ban mikor a Poptarisznyából megtudtam, hogy jönnek Magyarországra alig bírtam magammal. Másnap mindannyian arról beszéltünk az iskolában mi az a Jegyexpressz és hogy működik egyáltalán. (Ekkor vezették be és így kellet jegyet rendelni.) Persze Március 9.-ére és 10.-ére is kértem jegyet. Otthon pedig izgultam, hogy mindkettőre kaphassak jegyet. Megküldték, két jegy nagyon boldog tulajdonosa voltam.
9.-én szinte remegve keltem fel reggel. Egész nap a koncertre gondoltam és arra, hogy egy városban vagyok kedvenceimmel. Iskola után négykor találkoztunk a haveromnál és menni akartam minden percben, hogy minnél hamarabb oda érjek a BS-hez. 1/2 6-ra oda is mentünk. Beengedtek egy kis várakozás után és mi eldöntöttük első nap megnézzük a hiányos show-t másnap tombolunk. Vártuk nagyon a hét órát. Egyszercsak bemondják 8-kor kezdenek a fiúk. Csalódás. Szinte örökkévalóság volt azaz egy óra. De 8 után nemsokkal megszólal a Pimpf. Életemben nem hallottam akkora ordítást, mint ami a kezdéskor volt. A következő hasonló az volt, mikor Dave elkezdte énekelni a Behind the wheel majd pedig mikor az utolsó függöny is lehullott. Bele remegtem annyira magával ragadó volt. Az ilyeneket át kell élni és nem leírni. A következő kiakadás az volt mikor meghallottam a Pipeline-t.
Erre szerintem nem sokan számítottak. Csodás meglepetés. Nem tudok igazából mit írni még erről a napról csak annyit, hogy lenyűgözve mentem haza és vártam a holnapot mikor kitombolhatom magam. De ez még sokáig nem sikerült.
Másnap, mint kezdő koncertre járó hamar óda mentem a bejárathoz és vártam a beengedést. Ezt nem szabad. Rögtön be a tömegbe ez lett a vesztem. Szintén bemondják, hogy 8-kor kezdés. Addig préselődünk. Ismét bombasztikus kezdés. Én sajnos a tombolást csak a Sacred-ig bírtam a jó kis darálóban. Feladtam. Tovább a csarnok közepén ugrált két Andy-s örült. A nagy meglepetés a koncert végén jött - mivel a két koncertes városokban változott a repertoár - és meghallottuk a Just can't get enough-ot. Hatalmas siker. Sajnos a tömegben jobb lett volna örjöngeni, de így is teljes mértékben kielégített a tény, hogy most már nem mulasztottam el a koncertjüket. Persze nagyszám volt akkor még nekem az is, hogy egy Fábián Peti nevű haverom megszerezte Dave fél törölközőjét és ezt a kezembe tarthattam. Mostanra rájöttem a törölköző ugyan olyan, mint bármely másik amit a boltban lehet kapni. Ez a 1988 március tizedikei koncert volt számomra a leghangulatosabb. A kilencedikei pedig onnan marad emlékezetes, hogy elősször láttam őket élőben."
Itt pedig az említett teljes koncertfelvétel! Van itt valaki, aki ott volt ezen a koncerten?