Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Duplázás Koppenhágában 1988-ban

2023. február 18. - Szigi.
Bizony, Koppenhágában is duplázás volt 35 éve. A Music For The Masses Tour második dániai fellépésének hanganyaga megtalálható a Youtube-on, de meghallgatását csak erős idegzető rajongóknak ajánljuk :)
 

A My Nerd World Podcast is hallotta már az új lemezt

A My Nerd World Podcast készítője, Jon Justice is hallott néhány dalt az új lemezről, és ebben a videóban meg is osztja a gondolatait.

Egy rövid kivonatot készítettem az elmondottakból:

- a banda továbblépett a bluesos hangzásvilágból: a Memento Mori olyan, mintha a Black Celebration érzelmi mélysége az Exciter és a Sounds Of The Universe elektronikus hangzásával lenne elegyítve. Mindegyik dal jól ki van találva, láthatóan mindegyik elkészítésére elég idő jutott.

- a Never Let Me Go gyors, agresszív dal, olyan, mint a So Much Love, a Soothe My Soul, Soft Touch/Raw Nerve, Its's No Good (?) és "nagyon jó". A gitár a Fragile Tension-re emlékeztet

- Wagging Tongue Dave/Martin közös dal: jó a groove-ja, de vannak jobb dalok is a lemezen

- My Cosmos Is Mine: tipikus "epic" nyitódal, nagyon erős track

- Don't Say You Love Me: Dave által énekelt, dramatikus ballada (adja magát a When The Body Speaks párhuzam, de a Breathe is beugorhat a "barokkos szövegfűzéséről")

- Caroline's Monkey: A legérdekesebb dal az általa hallottak közül, azonnal adja magát a Cure-párhuzam, a Disintegration című dalra emlékeztet, egy kifejezést egy az egyben át is emeltek. Dave éneke érzelmes és hódító, a refrént Martinnal énekli. Van egy kis funky groove-ja, és egyszer Dave és Martin egyszer majdnem pont úgy énekli együtt a "sometimes" szót, mint a Clean-ben

- Before We Drown: hátborzongató(an jó) lassú szám.

- Speak To Me: elsőre ez tűnik a leggyengébbnek az eddig általa hallottak közül. Goodnight Lovers vibe, baljóslatú zenével. A Paper Monsters album Stay című dalára emlékeztet, tipikus Dave-dal.

Így indult a Delta Machine-korszak: Angel!

A sok új esemény és a régi klasszikus lemezek jubileuma mellett nem feledkezünk meg az utolsó évek terméséről sem. Idén 10 éve jelent meg a DELTA MACHINE című nagylemez, amelyről - és a Delta Machine Tour eseményeiről - idén többször meg fogok emlékezni.
 
Az egész korszak ezzel a dallal indult. Ekkor már tudtuk, hogy harmadszor is Ben Hillier lett a producer (noha Dave sietett kijelenteni, hogy ez egy trilógia záróalbuma lesz; és valóban, Hillier azóta nem dolgozik a DMmel), és az előzetes hírek "bluesosabb", "koszosabb" lemezt ígértek a Sounds Of The Universe-nél. A 2012 októberében, a párizsi sajtótájékoztató előtt minden különösebb előzmény és magyarázat nélkül bemutatott ANGEL című dal tulajdonképpen már teljes fegyverzetében mutatta a Delta Machine-időszakot (noha ezen a sajtótájékoztatón még nem hangzott el az új lemez és az új turné címe): megvolt a betűtípus is (Dave telefonon mutatja), és a hangzás és az erősen digitális, "kütyüközpontú" beállítások is jól mutatták a korszak leendő hangzását.
 

Mini "best of" a MOJO magazain mellékletében

A MOJO Magazin CD melléklete egy egész kis DM "best of" lesz.

01 Ice Machine
02 Somebody (Remix)
03 A Question Of Time (New Town mix)
04 Never Let Me Down Again (Tsangarides mix)
05 Enjoy The Silence (Harmonium)
06 Sea Of Sin (Sensoria)
07 Condemnation (Paris mix)
08 I Feel You
09 Barrel Of A Gun (Underworld Hard mix)
10 Useless (remix)
11 When The Body Speaks (acoustic)
12 Suffer Well (Tiga Remix)
13 Come Back
14 Should Be Higher (Grinderman mix)
15 Going Backwards (Highline Sessions Version)

mojo.jpg

süti beállítások módosítása
Mobil