Az I FEEL YOU jubileum árnyékában nem feledkezünk meg egy videókiadvány kerek évfordulójáról sem. 35 éve, 1988-ban ezen a napon került a boltokba a STRANGE címet viselő klipválogatás, ami a Depeche Mode 1986-1987-ben megjelent, Anton Corbijn által rendezett klipjeit tartalmazta. Különlegessége a máshol meg nem jelent Never Let Me Down Again Split mix, a Behind The Wheel albumverzióhoz készült videó és a Pimpf hatásos videója. És persze közben végig Anton Corbijn furcsa kis sivatagi múzeumában járunk, egy csecsemő kisfiú, egy Valdemar nevű öregúr és három modell társaságában...
Depeche Mode összes
I Feel You 2017-2018
Noha Dave még 2006 körül kijelentette, hogy amíg ő a Depeche Mode tagja lesz, addig a Personal Jesus, az Enjoy The Silence, a Never Let Me Down Again, a Walking In My Shoes és az I Feel You mindig a koncertrepertoárban marad, ez a tétel megdőlt 2017-ben. A turné első felében, az európai és az észak-amerikai turnészakaszon volt I Feel You - ismét utolsó előtti helyen a setlistben - ám a téli európai turnészakaszra kikerült a setlistből, innentől csak az A Question of Time cseredalaként szolgált. Korábban elképzelhetetlen módon nem hallhattuk 2018 februárjában a Sportarénában és 2018 júniusában Sopronban sem. Az I Feel You Global Spirit Tour-verziója teljesen szokatlanul „in medias res“, a bluesos gitártémával kezdődik, és csak ezután érkezik meg a mormogó basszus és Christian meglehetősen túldíszítettnek tűnő dobjátéka. Az I Feel You ezen változatának a vége megint egy „mini jammelés“, Christian dobjával és Martin félénk gitárjátékával. Itt a 2017-es londoni fellépés videója, amellyel búcsúzunk is a kétnapos I Feel You (és One Caress) maratontól!
I Feel You, 2013-2014
Az I Feel You 2013-ban is majdnem minden koncerten volt (néhány amerikai helyszínen a hangját kímélendő kihagyta Dave), ráadásul visszakerült a koncert utolsó előtti helyére, közvetlenül a záró Never Let Me Down Again elé. A Delta Machine Touros változat ismét eltér a korábbiaktól: a megszokott Life’s Too Short mix helyett ezúttal a Mark ‚Spike‘ Stent-féle Helmet At The Helm Remix vonathangjaival indul a remix, majd aztán a bluesos gitár megérkezésével a megszokott mederben haladunk tovább. Az eredeti változat „szélsuhogós“ effektjei itt jobban hallatszódnak, mint a korábbi verziókban. És akárcsak a Walking In My Shoes végén, itt is jön Dave „Christian!“ kiáltása, Gordeno idegtépő effektjei és a némi meglepetésre plusz témát játszó Martin gitárjátéka mellé.
One Caress, 2010, vonósokkal
A One Caress 2010-ben, Londonban, a Teenage Cancer Trust koncerten élő vonósszekcióval is hallható volt, nekem ez a kedvenc koncertváltozatom a dalból.
One Caress, 2009-2010
A Tour Of The Universe téli szakaszára megdöbbentő módon újra a setlist része lett a One Caress - persze cseredalként, nem mindenhol játszották, de azért 26 helyszín nem olyan rossz! A One Caress ezen verziójában Peter Gordeno játssza a „vonós részeket“, ezáltal ez a verzió igen hasonló, mint a Songs Of Faith And Devotion Live-on található változat. Felkerült a dal a Live In Barcelona DVD-re is a bónusz dalok közé, íme:
Hivatalos az új őszi-téli észak-amerikai turné
Ahogy arra számítani lehetett, a ma lefutó visszaszámlálás végén az őszi-téli észak-amerikai turnét jelentették be. A nagy menetelés szeptember 21.-én Mexikóvárosban kezdődik (egyelőre 1 dátummal, de ide szinte le lehet fogadni minimum egy duplázást), és december 15.-én Los Angelesben zárul (ide ugyanaz ideírható, amit Mexikóvárosnál írtam). Így viszont Európába maximum tavasszal térhet vissza a Depeche Mode.
A visszaszámláló most 35 napra ugrott vissza, ami a Memento Mori március 24.-i megjelenése. Ez keserves csalódás azoknak, akik Ghosts Again kislemezre várnak, hiszen erről továbbra sincs semmi hír - még csak hivatalos mix sem készült eddig. Reméljük, ez nem marad így.
I Feel You, 2009-2010
A Tour Of The Universe-ön is volt I Feel You minden fellépésen, ezúttal is a setlist háromötödénél. Gyökeres változást jelentett viszont, hogy ebben az évben szakított a zenekar a Devotional-felvezetéssel: egyből a fékcsikorgással indítottunk, majd némi mormogó basszus után már jött is Christian dobjátéka. A verzió további különlegessége, hogy mintha Martin duplán játszaná a gitárdallamot, elég érdekes összhatást keltve ezzel. A hosszú „Devotional-intro“ elhagyásával máris több, mint 1 percet rövidült ez a verzió.
Interjú és régi slágerek új köntösben az új MOJO magazinban
Az új Mojo magazinban lesz egy exkluzív interjú a Depeche Mode-dal, akik egy "izgalmas és meglepő" új albummal jelentkeznek. Hogyan hat az alapító tag Andy Fletcher elvesztése a 15. albumra, a Memento Morira? És vajon a világ egyik legnagyobb zenekara valaha is megbarátkozik-e önmagával? "Mindig is mi voltunk a különc, a furcsa kölykök a sarokban..."
A magazin CD mellékletében egy akusztikus Enjoy The Silence és egy "alternatív" Never Le Me Down Again is található!
I Feel You, 2005-2006
A Touring The Angel-re minden visszatért a megszokott medrébe: az I Feel You természetesen minden egyes koncert volt, szigorúan a setlist háromötödénél, és ezúttal is a Devotional Touros változatot hallhattuk - első ízben háttérvokalisták nélkül. Christian mellett Peter Gordeno is beszállt a felvezető rész „hergelésébe“ egy valószínűtlen szintiszólóval. Gordeno később is kicsit túl sok részt vállal a dalban, zongorafutamai - szerintem - elvesznek a dal őserejéből. A háttérvokált ezúttal Martin vállalja magára, és derekasan ki is tesz magáért, főleg a „this is the morning of our love“ részeknél. A dal ezután a megszokott mederben csordogál, csak Gordeno zongorázik egy kicsit többet a kelleténél. A felvétel Londonból, a Wireless Festival-ról származik:
I Feel You, 2003
Dave 2003-ban is játszotta az I Feel You-t a saját szólóturnéján, a Paper Monsters Tour-on, mégpedig az első ráadás első dalaként. Fékcsikorgás után egyből jött a bluesos gitárjáték, majd Dave igencsak furcsa éneke, aki a „feel“-t egy hangon énekelte fel. A „you take me there“ rész után aztán beindult a zenekar, és a „Dave Gahan Band“-től megszokottan valamivel az eredetinél valamivel gyorsabban, és jóval rockosabban játszották el a dalt. Itt legalább variálódik a gitárjáték, de Dave furcsán énekelt „feel“-je számomra valahogy idegenné teszi ezt a változatot.