Az I Feel You 2001-ben az Exciter Touron is a setlist kirobbanthatatlan része maradt, ráadásul visszakerült a Devotional Touron megszokott helyére, a koncert kb. háromötödéhez. Ismét a Devotional Touros változatot hallhatjuk. Christian még kevésbé bír magával a dal felvezetőjében, mint a The Singles Touron, jóval több „hergelő“ eszközt használ, cineket, lábdobokat - végülis hatásos! A dal közepénél váratlanul egy egzaltált zongorás résszel jelentkezik Peter Gordeno - nem állítható biztosra, hogy erre nagy szükség van. A dal vége már-már kakofón: fülsértő szintieffektek jönnek be az agresszív dob-gitár hangzás mellé - és itt sincs plusz „i feel you“ a háttérvokalisták részéről. Dave mindenesetre elégedett: egy hatalmas „yeah!“ üvöltéssel zárja a dalt.
Depeche Mode összes
I Feel You, 1998
Az I Feel You természetesen a The Singles Tour-on is a setlist része maradt, ráadásul igen előkelő helyen; az első ráadás zárult ezzel a dallal, azaz ez volt a koncertek utolsó előttiként felcsendülő száma. Itt nem minden alkalommal játszották: amikor Dave hangja elment Zürichben, akkor utána ezt a nehezen kiénekelhető dalt pihentették 3 fellépés erejéig. A The Singles Tour változatot jól ismerhetjük, hiszen ezzel zárult a híres-hírhedt 8 számos kölni fellépésükről készült videó. Az 1998-as változat természetesen a Devotional-verzió hű mása - ami feltűnő, hogy Christian nem olyan fegyelmezett, mint Alan, mivel különböző cinekkel, belepörgett lábdobokkal „hergeli“ a közönséget a dal felvezetésében. A dal további részében is feltűnően többször használ cineket, mint elődje, de ezenkívül kísértetiesen ugyanazt a változatot halljuk, mint a Devotional Touron. Aztán a végén mégis van egy fontos különbség: ezúttal nincs az instrumentális levezetésben „i feel you“ beleéneklés a háttérvokalisták részéről, ellenben viszont Christian kicsit „horpaszt“ a végén és dupla lábdobbal zárja le a dalt.
One Caress, 1994
A One Caress itt a setlist nagyjából aktív tagja maradt az 1994 eleji Exotic Tour-on: persze Martin ekkor kezdte el variálni az általa előadott dalokat. Ez a johannesburgi felvétel ugyanaz a szintetizátorokkal előadott „SOFAD Live“ változat, amit 1993-ból megismerhettünk. Utoljára 1994 áprilisában, Sao Pauloban csendült fel a dal, az amerikai turnészakaszra véglett le lett cserélve az I Want You Now-ra - ekkortájt kevesen gondoltuk volna, hogy lesz még a One Caress Depeche Mode koncerten.
I Feel You, 1994
Nem kérdés: az I Feel You 1994-ben, az Exotic és a US Summer Touron is a setlist része maradt. Némiképp új háttérvetítést kapott, és kicsit jobban meg lett effektezve a fékcsikorgás a bevezetőjében. Természetesen maradtak az élő dobok (ezt a dalt minden alkalommal élő dobokkal játszották). Alan dobjátéka nem tűnik annyira feszesnek ezen a felvételen, mint a Devotional Touron, de persze lehet, hogy csak a fáradtságról, vagy kiégettségről lehet szó. Itt dobolta utoljára Alan a dalt: a további turnékon Christian Eigner ült a bőröknél.
One Caress, 1993 Crystal Palace, vonósokkal
A One Caress-t nemcsak szintetizátorral és zongorával, hanem - néhány helyszínen - igazi vonósokkal is kísérték. Ilyen alkalom volt a július 31.-ei londoni Crystal Palace koncert: itt a dalt jóval lassabban játszották, és sajnos a vonósnégyes sem tudott kellően „hangdússággal“ megszólalni. Érdekességnek mindenesetre jó a videó (amiben egy tévedés biztos van - a videó 1993-as, de Martin sem tűnik részegnek).
One Caress, 1993
Természetesen nemcsak az I Feel You, hanem a B-oldalas dal, a ONE CARESS koncertverzióit is áttekintjük ma. A dalt a Devotional Touron kb. a fellépések felén játszották, zömmel szintetizátoros és zongorás kísérettel. A nagyjából hűséges prezentálás sem feledteti azt, hogy a vonós hangszerelést nem igazán tudja helyettesíteni egy mégoly virtuóz szintetizátorszólam sem. Véleményem szerint ez egy jóval haloványabb változat, mint az albumon található. Persze, ez is rákerült a Songs Of Faith And Devotion Live lemezre. Itt az orlandoi fellépésen látható a dal (bár valószínűbb, hogy a New Orleans-ben felvett SOFAD Live verzió lett alákeverve a videónak).
A hivatalos oldal teasere: új észak-amerikai turné ősszel
A Depeche Mode hivatalos Facebook oldala rövid teaserrel jelentkezett. Ez alapján a ma délután 4 órakor lepörgő visszaszámláló a már régóta rebesgetett, pár percig ki is szivárgó új, őszi, észak-amerikai turnét fogja bejelenteni. A banda október-november folyamán az Egyesült Államok mellett Mexikóban és Kanadában is színpadra lép.
Új Martin interjú. "ciao!" :D
Új Martin interjú. "ciao!" :D
Néhány részlet az interjúból:
- A Ghosts Again-ről: ""Dave azt mondta, (amikor elküldtem neki a dal demóját), hogy azonnal egy nagyon különleges érzés fogta el. Megvan benne a melankólia és a vigasztalás keveréke. Annak ellenére, hogy a készítés során ezerszer meghallgattuk, mégis sikerült úgy megcsinálnunk, hogy nem untuk meg. Ami elég elképesztő, nagyon ritkán fordul elő ilyesmi".
- A Memento Mori album címéről: ""Már az összes dalt megírtuk, és volt egy ötletünk az album címére, ám ekkor Andy Fletcher meghalt. A dalok nagy része amúgy is a halálról szólt valamilyen módon, és szerettünk volna valami olyat, ami ezt reprezentálja. Soha nem hallottam ezt a kifejezést egészen valamikor tavalyig. Valaki mondta nekem, és úgy gondoltam, hogy a Memento Mori remek cím egy albumnak"
- Arról, hogy Andy halála milyen hatással volt a stúdiómunkára: "Más szemszögből kezded el hallgatni a dalokat és az összes szöveget, és teljesen más érzéseid támadnak. Dave elmondta, hogy amikor az album vokálját vette fel, teljesen másképp látta és hallotta a dalokat, mint a korai demóverziókban. Mert Andy még élt, amikor megkapta a demókat. Úgy volt, hogy mindhármukkal elkezdjük a felvételt, körülbelül három héttel Andy halála után. Így ezután csak el kellett döntenünk, hogy folytassuk-e vagy sem, megváltoztassuk-e a kezdési időpontot vagy bármi mást. Végül úgy döntöttünk, hogy talán a zene lenne a legjobb módja annak, hogy túljussunk a halálán".
- Marta Salogni bresciai producerről: "Ez az első alkalom, hogy vele dolgozunk. Sokan ajánlották nekünk, és tényleg fantasztikus. Ő a lemez hangmérnöke, ő keverte a lemezt, és nagy hatással volt a hangzásra. Az első szám megírásában is sokat segített, mert az egy sor loopolt szalaggal készült, ami az egyik specialitása".
- Arról, hogy milyen volt visszatérni a világjárvány után: ""Azt hiszem, számomra egy kicsit ijesztő volt újra visszatérni a nagyvilágba, de apránként csináltuk. Berlinbe mentünk, hogy bejelentsük a turnét, aztán elkezdtük a próbákat, és két hetet töltöttem New Yorkban, és azt hiszem, minden egyes nappal, ami eltelt, egyre jobban éreztem magam, szinte úgy, mintha utaznék. Mire a turné elkezdődik, újra készen állok arra, hogy bejárjam a világot".
- Arról, hogy Andyt pótolni fogják-e a színpadon: "Nyilvánvalóan át kellett gondolnunk, hogyan fogunk színpadra lépni, hiszen Andy nem lesz ott velünk. Úgy döntöttünk, hogy kvartettként lépünk színpadra. Úgy gondoltuk, hogy nem lenne helyes még egy embert, egy másik billentyűst felvenni, így tehát négytagúként fogunk turnézni. Ezen kívül ott van Anton Corbijn, az örökös díszlettervezőnk, aki ezúttal is részt vett az összes kiadott vizuális anyagunk elkészítésében. A turnéra is ő készítette el a mögöttünk futó filmeket. Azt hiszem, ez mindig nagyszerű elemet hoz a műsorba, valamit, ami egy kicsit mélyebbé teszi azt".
Koncertfelvételek: I Feel You, 1993
Ma pedig a tegnap 30 éve megjelent I FEEL YOU koncertváltozatait vesszük sorra. Mindjárt az első egy legendás változat, amelyet aztán később jónéhány évig újrahasznosítottak. Az I Feel You a Devotional Tour koncertjein a Mercy In You (vagy a Get Right With Me) után következett, a setlist felén túl. Ez volt az a pillanat, amikor Alan a szintetizátorok mögül átült a dobok mögé. Az eredetileg igen kompakt, rétegezett I Feel You koncerten egy, az albumverziónál jóval hosszabb „rock monster“ lett! A hirtelen kezdés helyett sejtelmes zenei felvezetést kapott, amely a Life’s Too Short mixéből lett kivágva. A dal közeledtét a bejátszott fékcsikorgós effektek sejttették. A második ilyen bejátszás után jött Alan fejleszakító dobja, majd csak utána Martin bluesos fő gitártémája. Jön Dave vérbő éneke, és a „this is the downing of our love“ résznél a háttérvokalisták éneke. Sajnos - ami a dal élő változatának fájó pontja számomra - ezután nem lép szintet a dal, nem jön be az új, kicsit megvariált gitárjáték, Martin továbbra is ugyanazt a két hangot játssza a hangszerén - ráadásul a háttérbe beszökő „Enos“ „szélfújós“ effekt is erősen a háttérbe szorul. Innentől tehát ez a koncertverzió nem olyan rétegezett és építkező, mint az albumváltozat, ráadásul kicsit túl is van nyújtva - de sok rajongó nagy kedvence ez, tehát ezzel a véleményemmel talán kisebbségben vagyok. A második „this is the downing of our love“ előtt a vokalistahölgyek már „óóóó“z-nak is, és aztán ezzel a hanggal kísérik végik az „I feel you, your precious soul, and i am whole“ részt is. A dal megnyugvós középső része is hosszabb, jópár másodpercig csak Alan dobjátéka hallatszik a korszak jellegzetes mormogós basszusával. Aztán persze jön a harmadik versszak is („I feel you, each move you make“), és a „where angels sings“ résznél visszatér a dalt fémjelző gitárjáték és a vokalistahölgyek is. Érdekes, hogy az utolsó 2 „this is the morning of our love, it’s just a dawning of our love“ részt már nem éneklik a háttérénekesek, azokat Dave a közönséggel próbálja énekeltetni. Érdekesség még, a dal levezetése nem teljesen instrumentális, a vokalisták háromszor is eléneklik, hogy „i feel you!“. És persze a szám nem lecsengéssel zárul, hanem Alan viszonylag hirtelen véget vet a dalnak. Így lett az albumverzió 4:37-es hosszúságából egy 7:12-es szörnyeteg! :)
Prága, Memento Mori, Andy, Jägermeister
