Ma pedig a tegnap 30 éve megjelent I FEEL YOU koncertváltozatait vesszük sorra. Mindjárt az első egy legendás változat, amelyet aztán később jónéhány évig újrahasznosítottak. Az I Feel You a Devotional Tour koncertjein a Mercy In You (vagy a Get Right With Me) után következett, a setlist felén túl. Ez volt az a pillanat, amikor Alan a szintetizátorok mögül átült a dobok mögé. Az eredetileg igen kompakt, rétegezett I Feel You koncerten egy, az albumverziónál jóval hosszabb „rock monster“ lett! A hirtelen kezdés helyett sejtelmes zenei felvezetést kapott, amely a Life’s Too Short mixéből lett kivágva. A dal közeledtét a bejátszott fékcsikorgós effektek sejttették. A második ilyen bejátszás után jött Alan fejleszakító dobja, majd csak utána Martin bluesos fő gitártémája. Jön Dave vérbő éneke, és a „this is the downing of our love“ résznél a háttérvokalisták éneke. Sajnos - ami a dal élő változatának fájó pontja számomra - ezután nem lép szintet a dal, nem jön be az új, kicsit megvariált gitárjáték, Martin továbbra is ugyanazt a két hangot játssza a hangszerén - ráadásul a háttérbe beszökő „Enos“ „szélfújós“ effekt is erősen a háttérbe szorul. Innentől tehát ez a koncertverzió nem olyan rétegezett és építkező, mint az albumváltozat, ráadásul kicsit túl is van nyújtva - de sok rajongó nagy kedvence ez, tehát ezzel a véleményemmel talán kisebbségben vagyok. A második „this is the downing of our love“ előtt a vokalistahölgyek már „óóóó“z-nak is, és aztán ezzel a hanggal kísérik végik az „I feel you, your precious soul, and i am whole“ részt is. A dal megnyugvós középső része is hosszabb, jópár másodpercig csak Alan dobjátéka hallatszik a korszak jellegzetes mormogós basszusával. Aztán persze jön a harmadik versszak is („I feel you, each move you make“), és a „where angels sings“ résznél visszatér a dalt fémjelző gitárjáték és a vokalistahölgyek is. Érdekes, hogy az utolsó 2 „this is the morning of our love, it’s just a dawning of our love“ részt már nem éneklik a háttérénekesek, azokat Dave a közönséggel próbálja énekeltetni. Érdekesség még, a dal levezetése nem teljesen instrumentális, a vokalisták háromszor is eléneklik, hogy „i feel you!“. És persze a szám nem lecsengéssel zárul, hanem Alan viszonylag hirtelen véget vet a dalnak. Így lett az albumverzió 4:37-es hosszúságából egy 7:12-es szörnyeteg! :)
