Depeche Mode összes

Depeche Mode összes

Az első Bitstream remix 2005-ből

2020. december 12. - Szigi.
A Northamptonshire-ből származó testvérpár, Steve Conner és Dave Conner formációja, a BITSTREAM is két remixszel képviselteti magát a ma kereken 15 éve megjelent A PAIN THAT I'M USED TO kiadványon! Az ő feltűnésük egyértelműen Martin műve: tipikusan az a fajta jó értelmeben vett izgága, "beteg" elektronika jellemzi a formációjukat, ami Martint is foglalkoztatja az elmúlt 20 évben. Ráadásul a legbiztosabb "figyelmeztető jelző" is feltűnt, hogy szerepelni fognak DM kiadványon remixelőként: Martin ugyanis a 2004-es, Being Boiled címet viselő DJ szettjében egyik dalukat (Bass Movements) kétszer is eljátszotta! Az első remix a BITSTREAM THRESHOLD címet viseli, és a már említett izgága, kifacsart elektronika jellemzi, amelyhez ráadásul régies, a DM, vagy még inkább a Kraftwerk korai napjaiba kalauzoló hangok párosulnak. A mix végén az Aphex Twin-szerű szétesés mellé nagyon jól illenek a szinte templomi jellegű Dave-vokálok! Nem egy könnyen emészthető remix, de többször hallgatva egyre több értékét mutatja meg. A limitált 12'' vinyl és a promo CD mellett a digitális kiadványon a remixnek egy editált változata található meg a remixnek.
 

Az előző bekezdésben említett Stuart Price remix egy másik változata

Egy újabb Stuart Price remix: az A PAIN THAT I'M USED TO (JACQUES LU CONT DUB) kemény, torz, "zsizsergő" gitárral kezdődik, majd nagyon hasonlóan folytatódik, mint az előző Stuart Price-átdolgozás: némiképp kevesebb a szöveg és talán a remix táncos jellege is jobban ki van domborítva. Amúgy minden benne van ebben is, ami 2005-ben divatos volt: sietős, erősen klubos, enyhén zajos, túlvezérelt hangzás. A Dub változat az eredeti kiadvány 12'' vinyljének B oldalán található meg, de a CD változaton is megjelent; sőt, a Remixes 2 81-11 digitális kiadványdömpingjében is felbukkant, változatlan formában. Ebből a változatból tehát nem létezik "edit" verzió, mint az eredeti Jacques LuCont remixből.
 

Az egyik leghíresebb Depeche Mode remix kacskaringós története

Az A PAIN THAT I'M USED TO (JACQUES LU CONT REMIX) a Depeche Mode egyik leghíresebb remixe: nagyon kevés átdolgozás futott be ekkora pályát, mint ez. Már a megszületésekor "hájpolva" volt: emlékszem, hogy egy felvételt hallottam, amikor egy diszkóban lejátszották az ekkor még nem ismert remixet, és valaki a felvételen áradozott, hogy milyen jó ez az átdolgozás! Hamar kiderült persze, hogy a Jacques Lu Cont álnév a világhírű DJ-t és producert, Stuart Price-t takarja. Price-nak ez amúgy is nagy éve volt: ekkor jelent meg Madonna "diszkós" lemeze, a Confessions On A Dance Floor, amelyen produceri feladatokat vállalt, és az aktuális New Order lemezen (Waiting For The Sirens' Call) is producer volt a rockos hangvételű lemez két "diszkós" dalában. Ebből az egyik remix aztán nagyon emlékezetes lett: a Jetstream-hez készült Jacques Lu Cont remix ugyanis tartalmazza a dal jellegzetes basszusgitárjátékát. Meglepetésre Stuart ennek a basszusgitár-dallamnak az első 4, gyorsan emelkedő, majd további 3, süllyedő dallamát bő fél évvel később újra felhasználta az A Pain That I'm Used To remixben is (de a két remix másban is eléggé hasonlít egymásra). Sietős, "lucskos" hangzás, jellegzetesen 2005-ös elektronikai hangulat, fokozódó négynegyed, abszolút táncolható verzió, felgyorsított Dave ének, és szünet a sorok között: Price a dal egész dinamikáját megváltoztatta. A remek remix aztán a "tízes években" kezdett diadalmenetbe: először rákerült 2011-es remixválogatásra, a Remixes 2 81-11-re, utána pedig a némi meglepetésre a turnésetlistbe visszakerülő A Pain That I'm Used To alapjául szolgált, nemcsak a Delta Machine, hanem még a Global Spirit Touron is! Nem túlzás, hogy a Playing The Angel nyitódala ennek a változatnak köszönhetően vált napjaink koncertkedvencévé. Még ha az a basszusgitár egy New Order dalból származik is! ;) A remix a 12'' változat és a CD mellett - rövidített, "edit" formájában - digitálisan is megvásárolható volt.
 

Egy csodálatos remix a Newborn-ból

A NEWBORN (FOSTER REMIX BY KETTEL) volt az első változat, ami ilyen-olyan illegális módon eljutott az érdeklődő DM rajongókhoz, bennem legalábbis máig él egy olyan fura érzet, hogy ez a dal az "eredeti" (ugyanezt érzem a Route 66-nál, amit a Beatmasters mix után ismertem meg, vagy éppen a Dangerous-nél, amiből a Sensual Mixet ismertem meg hamarabb). Pedig ez egyértelműen remix; Kettel ugyanis finom, elegáns kortárs elektronikával öntötte nyakon a "soul dalt", ami - érdekes módon - számomra is "soulosabb" lett, mint a később megismert eredeti verzió. Pedig itt teljesen kimarad a dalszöveg fele; Kettel el se jut a kissé megosztó refrénig (az "I've got someone who cares for me" részig - sőt, már az első versszak utolsó sora sincs benne a változatban, az "I've just started walking" sor sem). Lebegő elektronika, finom megoldások - ezután már csak egy lépés volt Kettel: Volleyed Iron című 2004-es lemezének felfedezése! A remix az említett A Pain That I'm Used Go Goldfrapp mixének a B-oldalán található (ez az a bizonyos 7'' vinyl picture disc), de a CD-n, sőt, a DVD kiadványon is (!) megtalálható, változatlan formában.
 

Goldfrapp újabb probálkozása 2005-ben

Az egy évvel korábbi Halo-remixe után - és figyelembe véve azt a tényt, hogy ő is a Mute Records-ot erősítette 2005-ben és erősíti mindmáig - nem volt meglepetés akkortájt, hogy újabb remix fog fűződni GOLDFRAPP nevéhez. Az A Pain That I'm Used To-hoz készített átiratuk (hiszen a formáció Alison Goldfrapp mellett Will Gregory nevéhez is fűződik) hasonlóan lassú, álomvilágba repítő, mint a Halo remixük a Remixes 81-04 albumverzióban. A végén azért pár másodpercig beindul a dob és az "ítéletnapi harsona", de aztán újra visszaáll minden nyugalomba. Be kell vallanom, nekem egyik Goldfrapp remix sem tetszik, de kíváncsi volnék az ellenvéleményekre :D A remix tetszetős 7'' vinyl picture disc-en is napvilágot látott, a CD változat mellett.
 

Newborn: az A Pain That I'm Used To furcsán szóló B-oldalasa

Eredetileg úgy volt, hogy a Better Days lesz az A Pain That I'm Used To B-oldalasa, ám végül úgy alakult, hogy a NEWBORN című felvétel került rá a kislemezre. Teljes értékű középtempójú B-oldalas, Martin szerzemény, Dave énekével: lassan, lágyan kezdődik, aztán a dal csúcspontján szinte agresszíven jön be kissé talán a Precious-ra emlékeztető dallamrész. A dal rajongói kedvencnek számít, legalább annyian követelték lemezre, mint a Free-t. Nekem a dal keverése nem igazán tetszik, túlzottan elválik egymástól a már-már fülsértő "refrén" és a dal finom, többi része. Szerencsére az egyik remixelő később nemes egyszerűséggel elhagyta a refrént, de erről majd hamarosan ;) A Newborn az A Pain That I'm Used To kiadványok közül csak kétszámos CD-n jelent meg, a kiadványdömpingben sehová máshová nem "fért fel", még a digitális kiadványok közé sem. A Ben Hillier szerint "már-már soul" dal nem rossz tehát, én várnám azért a kevésbé zajos, jobban kikevert változatát :D
 

15 éves az A Pain That I'm Used To! Egész hétvégés bejegyzéssorozat következik

Kerek évfordulóra virradtunk: ma 15 éve került a boltokba a Depeche Mode A PAIN THAT I'M USED TO címet viselő kislemeze! A Playing The Angel album második single-jéről fog szólni az egész hétvége itt a Depeche Mode Blogon.
 
Először is, íme a videóklip, amely alatt egy olyan verzió szól a dalból, amely sehol máshol található meg! A klipváltozat az albumverzió, az egyik radio edit, és a korai élő stúdiófellépéseken játszott dalok egyfajta összegyúrása, de audio formátumban máig sehol nem jelent meg. Talán a legjellegzetesebb a tompított kezdés, valamint az első refrén után a dupla ideig tartó "ítéletnapi harsona".
 
A klip az "Uwe Flade-triológia" záró darabja. Uwe, már a Bottle Living klipjénél betette a lábát a DM univerzumba, és már az Enjoy The Silence '04 klipje is az ő nevéhez fűződik. A Playing The Angel-időszakban viszont új szerepet kapott: nemcsak a Precious és az A Pain That I'm Used To klipjét, hanem a Making The Angel werkfilmet is ő rendezte. Ez a klip volt viszont a búcsúdala a DM-nél, több klipet nem rendezett a fiúknak.
 
Az A Pain That I'm Used To klipje sokkal kevesebb animációt és speciális effektet tartalmaz, mint a fent említett klipek (habár a villámok gyanúsan gyakran csapnak le a háttérben :D ). A klip érdekesnek mondható, kérdés, hogy mennyire illik a dalhoz: a DM - ezúttal Christian Eigner-rel kiegészülve - egy női autóversenyzőknek tartott roncsderbyn játszik a színpadon, miközben a háttérben látunk látványos ütközéseket, koszt és a végén még egymással dulakodó női autóversenyzőket is. Mindehhez pedig a "nullás évek közepének", azaz a 2005 körüli időszaknak a szinte kötelező, "rángatózó", rengeteg vágást és közeli-távoli váltást tartalmazó képi világa tartozik.
 
Nektek mi a véleményetek a klipről?
 

KROQ Almost Acoustic Christmas, 2005

Ma 15 éve lépett fel a Depeche Mode Los Angelesben, a KROQ Almost Acoustic Christmas fellépésen. Ez volt a DM második, egyben utolsó ilyen akusztikus-jellegű fellépése 1998 után. Talán azért sem volt azóta, mert volt egy elég komoly leállás az I Feel You alatt: a dal kezdése után leállt a technika, és több perc csend után indult el csak újra a zene. Dave csiszészes mosollyal mondta is, hogy "hiába, ez mégiscsak egy elektronikus zenekar".
 
A banda 12 dalt játszott, nagy részüket átdolgozott verzióban. A Personal Jesus volt a kezdőszám, majd egy meglepően visszafogott, már-már unalmas Walking In My Shoes-verzió következett. A harmadik Precious is jóval lassabb volt, mint az eredeti, a negyedik I Want It All viszont plusz elektronikus hangokkal gazdagodott, talán ez a legjobb verziója. Az A Question Of Lust "semmi különös" verziója után a The Sinner In Me következett, majd jött az I Feel You malőrje. A főprogramot záró John The Revelator-Behind The Wheel-Enjoy The Silence hármas meghozta a bulihangulatot is; majd jött az este nagy meglepetése, hiszen Martin a ráadás első dalaként a Shake The Disease-t énekelte el, ami bombameglepetésnek számított ekkortájt, hiszen a dalt 1990 óta nem játszották DM koncerten (2003-ban a szólóturnéján azért játszotta Martin). Mindenképpen ez a fellépés csúcspontja, a közönség reakciója leírhatatlan - kevesen hitték volna, hogy az elmúlt 15 évben a Shake The Disease szinte "túljátszott" dallá vált, főleg a Touring The Angel második felében és a Delta Machine Touron. A koncertet az elmaradhatatlan Never Let Me Down Again zárta. Nézzük meg a fellépést!
 

Korai Depeche Mode dalok nyomában, ötödik rész: Addiction

Az Addiction egy korai Vince Clarke-szerzemény volt, amelyet 1980-ban játszottak koncerteken, ám végül nem került fel az egy évvel későbbi Speak And Spell nagylemezre. Szerencsére ebből van felvételünk: egy meghökkentően kemény, "ostorszerűen" visszatérő effekttel megbolondított, egész jó kis dalról van szó, ami szerintem elfért volna a Speak And Spell-en is, de B-oldalasként is simán kiadhatták volna. Érdekesség, hogy néha "Ghost Of Modern Time" vagy "Closer All The Time"-ként hivatkoznak rá, mivel Dave ezt a sort énekli el többször a dalban.
 
A DM Live Wiki oldalnak köszönhetően itt a dalszöveg:
 
I can't help it, not sure what to do
Does seem crazy, not good for my health
I've seen the doctor, he's come to look at me
If you don't believe me, don't believe
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
But I'm saying that I need a pill
I need you like a drug to keep my feel
I can't handle everything I do
Now I'll prove I'm only good to you
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
You just have to look me in the eye
I kept running, I don't know why
It's an addiction, an image of love
Your heart pushing angel from above
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Closer all the time
Closer all the time
 
Close!
 
Itt pedig a dal:
 

süti beállítások módosítása
Mobil