40 éve Stockholmban folytatódott a Some Great Reward Tour észak-európai szakasza. A DM Live Wiki szerint Andy így nyilatkozott a buliról: "„Ragyogó volt. Eltekintve attól a ténytől, hogy 3000 ember próbált sikertelenül bejutni... Ez rossz hír volt. Nagyon rossz hír volt.”

Egész jó minőségű teljes audio koncertfelvétel itt:

Ma 40 éve - egy brit szigeteken tett turné után - a "kontinensre" lépett a Depeche Mode és a Some Great Reward Tour. Az első koncert Koppenhágában zajlott és van is róla teljes audio koncertfelvétel, ami ráadásul a jobb minőségűek közé tartozik a turnén. Hallgassuk:

Ma 10 éve jelent meg a Delta Machine Tour hivatalos audio és videókiadványa, a LIVE IN BERLIN CD és DVD. A rendező Anton Corbijn volt. Mivel a DVD már 10 éve is elavult formátum volt, ezért a HD kiadás elmaradása miatt nagyon sok élcelődést kapott a holland rendező, aki ekkor mondta az elhíresült "I prefer the old-style" mondatát.

A koncertet 2013 november 25-én és 27-én forgatták a berlini O2 World Arénában. A két DVD és a két CD mellett megtalálható a deluxe kiadványon a Delta Machine album 5.1-es mixét is. További extrák, érdekességek és a zenekarral, illetve a rajongókkal készített interjú helyett kaptunk két akusztikus dalt (Condemnation, Judas), amelyet a Salon Bel Amiban, Berlin legrégebbi létező bordélyházában vettek fel. 

Szerintem a Live In Berlin a zenekar talán legjobban szóló koncertkiadványa. Kicsit kár, hogy a dalok és a zenei összeállítás nem a legérdekesebb, illetve nem is mindegyik dal a legjobb verziójában szerepel a kiadványon (szerintem nagy kár a lelassított Halo-ért és Black Celebration-ért), de ettől még ha igazán jól szóló DM koncertkiadványt akarok hallgatni, akkor ezt teszem fel. A Walking In My Shoes vagy a Policy Of Truth szerintem egyenesen itt a legjobb a koncertéletműben, de nagyon élvezetes a két szép akusztikus  old-school dal balladásított változata, a But Not Tonight és a Shake The Disease. Rengeteg a közönségénekeltetés, és néhány dalt nagyon hosszan játszanak (Personal Jesus, Soothe My Soul), de ettől még szerintem felüdülés ez a lemez, főleg az előző koncertkiadványhoz képest (Tour Of The Universe: Live In Barcelona). A zenekar is nagyon él a színpadon, és ez az a videókiadvány, ahol Dave utoljára vetkőzik félmeztelenre.

Ma egy kicsit alaposabban megnézzük ezt a kiadványt. Elsőként itt a teljes videóanyag, 

Itt egy unboxing videó:

A kétszámos Bordello Acoustic Session volt a ma 10 éves Live In Berlin kiadvány (sovány) bónusz matériája. A két szám kisebb meglepetésre a Songs Of Faith And Devotion két klasszikusa, a Condemnation és a Judas lettek, amik egyébként nincsenek is rajta a Live In Berlin kiadványon, sőt, a Delta Machine Touron sem játszottak főszerepet (statisztikák kedvelőinek: a 106 állomásos turnéból a Judas 17x volt, a Condemnation 3x). 

A felvételeket Salon Bel Amiban, Berlin legrégebbi létező bordélyházában vettek fel. Martin és Peter Gordeno egy kanapén pihenő hölgy társaságában adja elő a Condemnationt pontosan abban a változatban, amit a turnén is játszottak ők ketten néhányszor. Szép, szép, de az eredeti verzió szenvedélyétől és dögösségétől nagyon messze járunk.

Itt pedig a második "Bordello Acoustic Sessions" minifellépés a mi 10 éves Live In Berlin DVD extrái közül, amelyben Peter Gordeno és Martin zongora kíséretében adja elő a Judas 2013-as koncertváltozatát. A kanapén ismét feltűnik a Halo kivetítőjéről ismerős hölgy is. A Condemnation-höz hasonlóan a suttogás itt is megvan a végén. 

 A Live In Berlin már 10 éve is alaposan megosztotta a DM rajongókat. Engem személy szerint külön-külön is :) A "skizofrén párbeszédben" két ellentétes véleményt fogalmaztam meg, amelynek mindkettőjével tudok azonosulni. A Shockmagazin írója pedig nagyjából osztotta a pozitív gondolataimat. 

Egyik kedves pillanatom a lemezről, amikor a Halo alatt bejön a háttérvetítés főszereplője a közönség soraiba. Íme: 

Itt a borító, valamint egy vinyl kicsomagoló videó:

15 éve Valenciában járt a Tour Of The Universe. A turnéblog így írt: 

"Viva Espana! Jó újra itt lenni. Csodálatos időjárás és kitűnő ételek. Jó volt, hogy egy időre elpakolhattam a nehéz télikabátot. A helyszín - Recintal de Ferial - modern építészetű volt. Többszintes épület, a tetejét üvegburkolat fedte. A környéket gyönyörű szökőkutak szegélyezték, amelyek éjszaka világítottak. Belül éppolyan pompás volt, mint kívül, és a tömeg is ennek megfelelően fergeteges hangulatot varázsolt."

Itt a teljes koncertfelvétel:

Itt a borító és a lemezt nyitó The Dark End Of The Street.

Minden idők egyik legfurcsább válogatáslemezéről is elmondtam mindent tavaly, de most teszek ide egy playlistet is: 

15 éve Genfben lépett fel a Depeche Mode, de nem minden ment zökkenőmentesen. A turnéblog kivételesen közlékenyebb, mint szokott: 

"A genfi repülőtéren leszállva az első dolog, amit meglát, a Palexpo - a levegőből jól látható, és közvetlenül a repülőtér mellett található. A Depeche Mode koncertjére a 6-os csarnokban került sor (az 1-5. csarnokok valamivel kisebbek). A Halle 6 az első benyomás alapján egy hatalmas, hideg repülőgéphangár volt - vagy ahogy Jez Webb gitáros-technikus nevezte: „egy kicsit olyan, mint egy régi pajta” -, és aligha tűnt megfelelő helyszínnek egy Depeche Mode koncert megrendezéséhez. Amint a DM kamionok megérkeztek a helyszínre, az átalakulás elkezdődött, és szerencsére valaki bekapcsolta a fűtést. Az eredeti terv egy kifutó volt - és ez valóban készen is volt -, de a kifutó magassága túlságosan korlátozta volna az elöl lévő rajongók kilátását - így mindent elpakoltak. Néhány utolsó pillanatban végrehajtott módosítás után - beleértve egy speciális hangszóró felakasztását csak a VIP szekció számára, és néhány fekete függönyt itt-ott - a dolgok tökéletesen néznek ki!!! Este 6 óra és az ajtók kinyíltak - és a kint várakozó több száz rajongó újra elkezdte tapogatni az ujjait és a fülét - mivel kint különösen hhideg volt. Körülbelül egy órán belül a hely lenyűgözően megtelt, és a teljes látogatottság valahol 18000 körül volt. A műsor nagyon jó volt, az újonnan hozzáadott „World In My Eyes” és „Sister Of Night” is fantasztikusan szólt. A rajongók egy kicsit későn kezdték el a „Home” skandálását - de a végén odaértek, és Dave gratulált nekik az „érvényes próbálkozásukhoz” (Dave szavai, nem az enyémek). A keverőpultnál bemutattak a kedves Mike-nak és Sandynek - két amerikai rajongónak, akik beutazták Európát, hogy megnézzék a zenekart. Genf volt a 16. fellépésük, és minden jel szerint nem az utolsó. A zenekar legközelebb Valenciában lép fel, remélhetőleg melegebb éghajlaton!!!"

Nézzünk egy rövid videót a koncert blogban is említett nehézkes előkészületeiről:

15 éve Stuttgartban járt a Depeche Mode. Martin befejezte a kísérletezést a setlistben, ezúttal is a Sister Of Night-ot játszotta. 

A turnéblog igazi női távolságtartással ír a fociról: 

"Egy újabb nagyszerű éjszaka Németországban, és sajnos az utolsó november 28-i Erfurtig. A németországi koncertjeink mindig is rendkívüliek voltak. Miután sok időt töltöttünk itt, kialakult egyfajta ismeretség és így második otthonunkká vált!

A szezon szellemében a fiúk lelkesen néztek egy újabb focimeccset - csakhogy ezúttal Andy drukkolt szeretett Chelsea-jének. Minden munka leállt (na jó, nem teljesen), és minden szem a chillout szobában lévő tévékészülékre tapadt. Voltak csöndes pillanatok, és olyanok is, amikor kifejezetten lelkesek voltak, különösen akkor, amikor a Chelsea 1-0-ra győzött a Manchester United ellen.

Vicces véletlenszerű tény: a brazil futballlegenda, Pelé igazi neve Edison Arantes do Nascimento. Ezt az apró információmorzsát köszönhetitek a rendkívüli gitártechnikusunknak, Jez Webbnek."

Így szólt Stuttgartban 15 éve a World In My Eyes, ami ekkor még újnak számított a Tour Of The Universe setlistjében: