Ezen a szürke szombaton ismét a Depeche Mode legkorábbi napjaiba teszünk kirándulást.
Ott hagytuk abba a Composition Of Sound bemutatását, hogy a Rough Trade Recordsnál Scott Pering Daniel Miller figyelmébe ajánlja a fiatal Composition Of Sound-ot, de Danielnek nincs ideje és kedve velük foglalkozni egyelőre.
Daniel: "« Ott voltak ezek a szörnyű, pattanásos kis újromantikus ficsúrok - és akkoriban gyűlöltem az újromantikusokat. Éppen Fad Gadget borítójával volt valami nyomdai probléma, rájuk néztem, és arra gondoltam, semmi szükségem rá, hogy most meghallgassam őket, így mentem vissza végezni a dolgomat.”
Dave: "„Épp a Rough Trade-nél voltunk, akik a végén azt mondták: elég jó, csak nem Rough Trade, de van valaki, akit esetleg érdekel. Daniel [Miller] besétált, megkérdezték tőle: »Mit gondolsz, Dan?« Mire ő ránk nézett megfordult, becsapta az ajtót és kiment. Arra gondoltunk: mekkora egy köcsög!" (az idézetek Jonathan Miller: Stripped című könyvéből származnak).
De ki is ez a bizonyos Daniel Miller?
Daniel Miller Londonban született, 1951 február 14.-én, a nácizmus elől menekülő zsidó származású, Monarchiában született szülők gyermekeként. Daniel édesapja, Martin Miller neves színész volt, és 1899-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén született, Kremsier-ben (ma Csehországhoz tartozik a terület; csehül Kroměříž, magyarul Kromerzsízs). Daniel édesanyja is színész volt. A fiatal Danielt korán művészi pályára szánták, film-és televízió szakon tanult 1969 és 1972 között.
Daniel: "Mindigis imádtam a zenét, és szerencsémre a '60-as években nőttem fel, ami a rock és a pop zene igazi csúcspontja volt... 1964 és 1968 között igazi robbanás történt a zenei stílusokban, de a '60-as évek végére, mikor elkezdtem a főiskolát, már megcsömörlöttem a sok rockzenétől. Már nem tudtak újat kitalálni, nem volt több kísérletezés a zenében, úgyhogy elfordultam a free jazz és az elektronikus zene irányába. Olyan német bandákat fedeztem fel, mint a Can, Faust, Amon Düül és valamivel később a Neu!, valamint a Kraftwerk. Úgy gondoltam, hogy amit ezek a bandák csináltak, az fantasztikusan eredeti és izgalmas volt. Új hangzást kreáltak, teljesen új dolgokat, olyanokat, amiket hallani akartam. Akkoriban eléggé cikinek éreztem Brian Eno-t, a Roxy Music-ot és David Bowie-t, hisz már teljesen be voltam zsongva a Neu!-tól és a Kraftwerktől. Úgy éreztem, a brit előadók eléggé lenyúlták ezeket az ötleteket és beépítettek a saját zenéjükbe. Természetesen később rájöttem, hogy mindezt nagyon okosan csinálták. Akkoriban minden brit progresszív rockbandát gyűlöltem, még az olyanokat is, mint az ELP, mert teljesen odáig voltam a német elektronikus zenétől.
Daniel egy ideig Svájcban volt DJ ("alapjában egy tróger voltam a havas hegyekben"), majd hazatért Angliába. Ekkor egy ideig a punkzene hatása alá került, nagyon sokra tartotta a stílus energiáját és izgalmát, valamint vonzotta a "csináld magad" attitűd, a zene színpadokról közemberek közé való visszatérése. A punk friss fuvallata aztán később - a szintetizátorok olcsóbbá válásával - lassan átszivárgott az elektronikus zenébe, ahol a punk energiája, polgárpukkasztása és "nem feltétlenül zenélni tudása" találkozott az új technikai követelményekkel, és egyfajta érzékenyebb, a punknál feminimebb, introvertáltabb hozzáállással. Később ezt a stílust nevezték el "new wave"-nek.
Daniel: ""Nem vagyok biztos abban, hogy egy cég akkor kel életre, amikor a lemezkiadás ötlete megszületik, vagy amikor az ember eléri célját, de 25 éves múltam már, és egészen kiskorom óta mindig a magnóval játszottam, mikor a dolog létrejött. A 70-es évek elején a német zenekarokat hallgattam, és amikor a punk bejött, újraélesztette zene iránti érdeklődésemet. A punk különböző embereknek különböző dolgot jelentett, és számomra a szintetizátor volt az ideális punk hangszer, mert ezzel bárki, akinek jó ötletei vannak érdekes dolgokat tud művelni anélkül, hogy zenésznek kellene lennie." (az idézet a HDMFC honlapjáról származik)
A punk és a korai elektronikus szcéna ekkortájt már nemcsak Németországban, hanem Angliában is kitermelte a maga figyelemre méltó produkcióit.
Daniel: "A punk műfajon is végigsöpört ez a robbanásszerű alkotási láz, és azt vetted észre, hogy a brit bandák, mint pl. a Cabaret Voltaire és a Throbbing Gristle is elkezdtek rendkívül érdekes elektronikus zenét játszani. Mindezek együttesen arra sarkalltak, hogy kezdjek valamit az életemmel - de csak poénból. Mielőtt Svájcba mentem, filmvágó voltam, úgyhogy amikor visszatértem, bevállaltam egy-két filmes melót, hogy legyen pénzem. Elképesztő sokat güriztem, de így a végén tudtam venni magamnak egy olcsó szintit meg egy négysávos zenekari kazettás magnót." (az idézetek Steve Malins: Black Celebration című könyvéből származnak).
A szintetizátor egy Korg 700S volt, a négysávos magnó pedig TEAC márkájú. Ezek az eszközök - és a Throbbing Gristle és a Cabaret Voltaire közvetlen hatása, valamint a punk és a new-wave sürgető, csináld-magad attitüdje - zenekészítésre, zenei formáció alapítására késztette a 27 éves Daniel Millert. Ez a formáció volt a THE NORMAL.
