David így írt a ma jubiláló kislemezről: 

"Ma már annyira szokványos a gitár a modern Depeche Mode hangzásában, hogy szinte meglepőnek tűnik, ha Martin a billentyűs hangszerek mögött áll. Pedig a Personal Jesus megjelenéséig a gitár a Depeche Mode-ban vagy meglepetésszerű kíséret volt (Love In Itself), netán egy minta, amely kiemelkedően szerepelt egy dalban (Strangelove, Never Let Me Down Again), vagy egy meglehetősen visszafogott hangzású valami, amely inkább a dalok textúráját adta hozzá, mint bármi mást (Behind The Wheel, Nothing). A Personal Jesus vezetett be mindannyiunkat abba a fogalomba, hogy egy Depeche Mode-dalban a hangszer dominál, szóval nincs más hátra, minthogy belevessük magunkat a DM 1989-es új hangzásába. 

A Personal Jesus Milánóban lett rögzítve Flood-dal, és ez volt a legelső dal, ami elkészült a Violator-höz. Anton Corbijn 1989 májusában készített néhány fotót a kislemezhez, szintén Milánóban. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány fotót egy 17 éves meztelen lánnyal, amit aztán a Spin magazinban (és a kislemez belsejében) használtak el. Ez volt Dave első "nézd, milyen kemény vagyok" fotója a Violator-érából. A fotózás után pedig elmentek a Almeírába, Spanyolországba, a Tabernas sivatagba, a Texas Hollywood Theme Park-ba, hogy leforgassák a videót az új dalhoz

A Personal Jesus-t Milánóban vették fel a Flooddal, és ez volt az első kész Violator szám. A kislemez artworkjéhez készült Anton Corbijn-fotózás (amelyről még lesz szó) szintén Milánóban zajlott 1989 májusában. Még arra is találtak időt, hogy készítsenek néhány olyan fotót, amin nem egy meztelen 17 éves szerepel, de itt készültek el Dave első "Nézzétek, milyen kemény vagyok" fotói is. 

Szinte rögtön a fotózás után, 1989 júniusában a zenekar és Anton a spanyolországi Almeriában, a Tabernas sivatagban található Texas Hollywood Theme Parkba indult, hogy leforgassák a kislemezhez készült, egészen elképesztő klipet, kétségtelenül magukkal hozva a már betört cowboykalapokat is. Ha úgy szeretnél megemlékezni a Violator 30. születésnapjáról, ahogyan ezt a blog szívből támogatná, akkor újrajátszhatod a videót - a díszletet még mindig itt bérelheted ki (kattints ide és érintsd meg a hitet).

Amit sokat fogsz tőlem hallani ebben a hónapban, az az, hogy hihetetlen, hogy mennyire klappolt minden a Violator időszakában. Minden stimmelt, a banda, a zene, Anton hozzáadott imidzse, a World Violation Tour monumentalitása, és az se titok, hogy a banda sose nézett ki coolabban. A szemcsés témájú videók, amiket Anton a Music For The Masses korszakban kezdett el, folytatódott ebben az időszakban is. Ne felejtsük el, hogy mindössze 4 évvel vagyunk később az It's Called A Heart napsütötte pojácáitól. A Personal Jesus videó egy mestermű, egy ikonikus Depeche Mode pillanat, amely egyszerre hangulatos és komoly, ugyanakkor mégis szórakoztató, főleg, mikor a ló fenekét mutatják a "lélegző/huhogó" sample-nél. De Fletchet a hintalovon sem érdemes kihagyni (és ha egyszer lenne szerencsém megkérdezni Martint a dalszerzéseivel kapcsolatban, akkor az első 5000 kérdésben tuti benne lenne az, hogy "mi volt ez a lélegző/huhogó dolog a Personal Jesus-ben? Honnan jött ez?"
 
A Personal Jesus videójával a tarsolyban folytatódtak a Violator felvételei. Fontos tudni, hogy ekkor még a 101 promóciója zajlott (hiszen a koncertlemez csak ez év márciusában jelent meg), és Martin pedig éppen a szólólemezének készítésével volt elfoglalva (Counterfeit e.p.). 1989 egy hihetetlenül zsúfolt év volt az együttes számára, és úgy tűnik, hogy ez volt az a pillanat, hogy a régi, szégyenlős, szintetizátoros, véletlenszerűen stadiontöltő Depeche Mode átváltott egy új, magabiztos, teljesen tudatosan stadionokat töltő zenekarrá. A különbség elég jól látható, ha megnézzük az Everything Counts (Live) videóját, majd utána a Personal Jesus-ét.
 
A kislemez egy érdekes promóciós kampány után 1989 augusztus 29.én jelent meg. A brit újságokban megjelent néhány hirdetés: "A saját személyes Jézusod", alatta pedig egy telefonszám. Amikor valaki tárcsázta a számot, ahelyett, hogy valaki megnyugtató hangját hallotta volna, helyette hallhatta az új Depeche Mode dalt."

És milyenek voltak a Personal Jesus visszajelzései? A pozitív viszont nem egy olyan szó, ami brit sajtóban gyakran társítottak a Depeche Mode-hoz. Ezek után, vajon mit gondoltak az új Depeche dalról, 1989-ben?
 
Az Aberdeen Evening News és a Nottingham Evening Post például megtagadta a tegnap említett "Your Own Personal Jesus" hirdetést az újságjaikban, azon az alapon, hogy ez bűncselekményhez vezethet. Mit is mondhatnánk: a promóciós munka elvégezve.
 
Az NME-ben Stuart Maconie és Martin Gilks írt kritikát az új kislemezekről. Martin ezt írta: "Nagyszerű, hogy nem tartják be a Radio One összes szabályát, hogy függetlenek maradjanak, és tök jó, hogy csinálják ezeket a furcsa felvételeket, de nem mondhatom, hogy kedvelem őket. Nem érdekelne, ha soha többé nem hallanám ezt a dalt. Annyira hideg és élettelen. Elismerem őket, de nekem semmit sem jelentenek".
 
Az érdeklődés hiánya természetesen nem akadályozta meg a Violator sikerét. Stuart Maconie valamivel pozitívabb volt: "A Depeche Mode bűnösen briliáns popdalokat csinál Istenről, halálról, őrült szexről és az elidegenedésről, és amennyire aggodalmaskodtam korábban, nem mondhatom, hogy rossz lenne az új dal. A Personal Jesus úgy hangzik, mint a The Glitter Band, valami intenzív személyes válságban"
 
A Smash Hits szeptember 20.-i száma tartalmazza a Personal Jesus dalszövegét, de kritikát egyáltalán nem ír a dalról.
 
A Record Mirror a hét kislemezének választja 1989 szeptember másodikán a dalt. Az újság cikkírója, Iestyn George ezt írja: "Basildon büszkesége kifosztja a múltat, bőrnadrágba öltözteti és ráadásnak egy Duane Eddys gitárriffet ad hozzá. Sosem gondoltam, hogy egy napon valami jót mondok a Depeche Mode-ról, úgyhogy ma személyes mérföldkőhöz érkeztem."
 
A Personal Jesus kislemez 1989 szeptember 9.-én érkezett a brit slágerlistára, a 25. helyre, aztán a következő héten a csúcspontot jelentő 13. helyre kapaszkodott fel. 9 hétig maradt a slágerlistán, így csúszva vissza: 13, 14, 19, 30, 43, 65, 75, és végül 86. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy akkora dal, aminek ekkora a jelentősége a Depeche Mode életművén belül, robbanás helyett inkább valami nyöszörgéssel jött világra. Persze, a Personal Jesus eladását nem segítette a Top Of The Pops fellépésük sem (más fellépésük nem is volt). Ahogy a videón látható, Alan Dylanra, vagy Neil Youngra hajazó, harmonikaszerű dolgot visel, minden érthető ok nélkül.
 
Az együttes szerencsére figyelmen kívül hagyta a kritikákat, visszatért a munkához, és 1990-ben, év elején egy újabb, hasonlóan fontos dallal jött elő. El kell mondani, hogy az Enjoy The Silence kritikái egészen másmilyenek voltak. "

Itt a cikk eredetije.

Ma 35 éve jelent meg a PERSONAL JESUS kislemez!

Két éles, tiszta szintihang (ami nem kerül elő többé a dalban), majd egy egyre közeledő, végül a fülünkbe robbanó Dave hang, ami aztán berúgja a kilencvenes éveket: "Reach out, and touch faith!" És máris elindul a kultikus gitárjáték, a jellegzetes dobalap, a cuppogó hatású "videójátékeffektek" és Dave "fémes", kissé torzítottnak tűnő éneke. Az első versszak alatt egy újabb "vadnyugatias" effekt érkezik, bár lehet, hogy a gitárt és az effektet is a klip miatt érezzük így? Az első versszakot dübörgő dobok és újabb "reach out and touch faith zárja". A második "your own personal Jesus" résznél új ütős- és (már megint "vadnyugatias") gitárhang érkezik, majd a második versszak előtti középrészben "huhogás" hallható, ami a klippel együtt szexuális felhangot kap. Jön a második versszak, ami ugyanaz, mint az első, illetve még rövidebb is, hiszen nincs benne a "take second best..." rész. Ezután pedig már csak a "your own personal Jesus" és a "reach out and touch faith" részek ismételgetése következik, a fokozó hatású, dübörgő dobbal kísérve. Van egy külön, koncerthatású "reach out!" bekiabálás is, majd a dal végén a meglepetés: az utolsó "reach out and touch faith" már nem fémes, hanem a régi "bársonyos" hangú Dave-et hozza a fülünkbe. Aztán jön egy, a dalhoz nem illő, némiképp áhítatos hatást keltő gitárjáték a végén. Nagyon szokatlan sláger: sem az első, sem az utolsó pár másodperce nem illeszkedik a többi részéhez; a dübörgő zene, és a kissé mániákusan ismételgetett szöveg mégis a DM egyik legnagyobb slágerévé tette a dalt.

Andy így beszélt a klipről:

Fletch: "Talán az első színes Anton Corbijn videóklip. Valószínűleg mi sarkaltuk Anton arra, hogy ezúttal színesben dolgozzon, és ne a megszokott fekete-fehérben. A 'Personal Jesus' az egyik legnépszerűbb videónk, a dal végül 'Violator' albumra került fel. A forgatási helyszín egy kis városka volt, ahol annak idején a spagetti western filmeket forgatták. A klipben számtalan ponton tetten érhető a humor. Valahol a végén van egy képkocka, amikor egy hintalovon ülök. A forgatás legvégére volt betervezve egy jelenet, amikor lovagolnom kellett volna. Ezzel szívattak legalábbis. Mivel nem tudok lovagolni -amit ezerszer elmondtam mindenkinek- ez a záró jelenet a forgatás egész ideje alatt félelemmel töltött el. Mindennek a végén persze kiderül, hogy egy hintalovat kellett megülnöm csupán, haha. A klip tökéletesen passzol a zenéhez, a hangulathoz. Szép lányok, fekete ruhák, és hát bordélyház hangulat. Anton sokszor elég merész dolgokat talál ki, de az bennük a jó, hogy rend szerint a megvalósítás mindig tökéletes, és talán még jobban is sikerült, mint ahogyan azt az elején elképzeljük. Ezért szeretjük igazából Antont, na meg azért, mert a megszokottnál kisebb filmes crew-al dolgozik. Korábban nagy filmes stábbal forgattunk, és üdítő volt, hogy Anton minimálban dolgozik, ami sokszor gyorsabb. A klip egyébként még a 'Violator' nagylemez felvételei közben készült, hiszen a kislemez jóval korábban megjelent. Az 'Enjoy The Silence' lett végül a 'Violator'-t beharangozó kislemez. A 'Personal Jesus' sikerében egyáltalán nem voltunk biztosak. Na, pont itt van a hintalovas jelenet... Jóval az album előtt adtuk ki, és volt ideje megnőni az emberekben. Tudtuk, hogy az 'Enjoy The Silence' kiváló sláger lesz a nagylemezhez, így nem izgultunk sokat a 'Personal Jesus' fogadtatása miatt. Ez amúgy egyike lett a legtöbbet játszott klipeknek az MTV történetében." (A fordítás a HDMFC honlapjáról származik)

Dave Gahan: "Jóval-jóval az album megjelenése, és a 'Personal Jesus' rádióba kerülése előtt kiadtunk egy maxi lemezt. A kiadvány hatalmas siker lett, főként Amerikában. Több mint egy millió példányt kelt el belőle, ami igazán lélegzetelállító. Ma ez már elképzelhetetlen lenne. "
 
Flood (producer): "Volt egy nagy produkciós megbeszélés, mielőtt belekezdtünk volna a munkába. A megbeszélésen az együttes, jómagam és Daniel vett részt, hogy meghallgassuk Martin összes demóját. A 'Personal Jesus' messze kimagaslott a többi dal közül, mondhatni tökéletes üzenete miatt, mely szerint "újra itt a Depeche Mode, de nem úgy, ahogy azt megszokhattátok!" "
 
Dave Gahan: "A dal letette az alapjait annak a jövőnek, amelyről fogalmunk sem volt, hogy milyen lesz." (a fordítások a HDMFC honlapjáról származnak).

---
Martin 1998-ban: "Ez a szám gyakorlatilag az első közös munkánk Flooddal és Francois Kevorkiannal. Az eredmény hallatán nem voltuk biztosak az együttműködés sikerében... Magával a számmal meg voltuk elégedve, sőt még kislemezt is csináltunk belőle. De, hogy ekkora érdeklődésre tart majd számot, arról álmodni sem mertünk volna. Hogy a stúdióban hogyan vélekedtünk róla? Hát azt gondoltuk: "Itt van egy szám, amelyik tetszik nekünk, de a rádiók biztosan utálni fogják ahogy van! Talán ha a Top 25-be bejut...!?" Amerika miatt különösképpen aggódtunk, hiszen ha ott egy szám címében szerepelteted a Jézus nevet, akkor már semmi jóra nem számíthatsz - ennek ellenére, a Personal Jesus lett minden idők legnagyobb eladási statisztikájával büszkélkedő 12"-es lemez a Warner Brothers történetében!" (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)

A Personal Jesus-t Priscilla Presley: "Elvis és én" című könyve ihlette.
 
Martin: "Ez a dal arról szól, hogy milyen Jézusnak lenni valaki más számára, valakinek, aki reményt és törődést nyújt. Arról szól, ahogy Elvis volt Priscilla számára az Ember és a Támogató, és hogy ez milyen gyakran megtörténik párkapcsolatokban; ahogy mindenki szíve istenszerű lesz valahogy. Játsszuk ezeket az istenszerű szerepeket az embereknek, de senki sem tökéletes, és hát ez nem egy túl kiegyensúlyozott látásmód, nem igaz?"
 
Alan: "A dal jelentős előrelépést jelentett, ugyanakkor továbbra is megőrizte a DM felfedező kedvének az elemeit. Például az ugráló részt úgy vettük fel, hogy 2-3 ember ugrált fel és le, miközben Martin próbálta a John Lee Hooker-gitárriffet a Kraftwerk stílusú szintirészekre. "

Public Spain TVE fellépés:

Dave, 1998-ban így beszélt a Personal Jesus-ről: „Van valaki, akiben igazán megbízhatsz, akivel beszélhetsz, és akitől megkapod a megfelelő válaszokat. Ez egy nagyon optimista dal. Azt üzeni, hogy ha meg tudsz ragadni valamit, ami sokkal nagyobb nálad, és hiszel benne, akkor van egy hited, és az mindig ott van. Tényleg, szerintem ez csak arról szól, hogy higgy magadban. A válaszok ott vannak benned, ha elég mélyre ásol.”

Vince Clarke, 2001-ben: "Számomra a „Personal Jesus” elég rockos hangzású, azt hiszem. Nem igazán olyan, mint egy tipikus amerikai rock. Szerintem sokkal okosabb és fantáziadúsabb annál. Ha 1981-ben azt mondod nekem, hogy lesz egy olyan lemez, mint a Violator, hogy esetleg Violator-t írtak volna a DM tagjai, nem hittem volna neked. Visszatekintve ők egy óriási hatású zenekar."

Sacrée Soriée fellépés: 

Charlie Marchino zenész, aki a Logic stúdióban tartózkodott a „Personal Jesus” felvételei alatt, a Libero Quotidiano számára adott interjúban írja le az élményt:

"A Depeche Mode a Violator felvételén dolgozott, és egy nap az egyikükkel pingpongoztam. Minden nap pingpongoznak és körbe-körbe kihívják egymást. Aztán felvették a „Personal Jesus”-t, és azon tűnődtem, hogyan csinálják a dobolás loopját katonai menetelési stílusban a dal elején. Kíváncsi vagyok, milyen hangszerelést használnak, milyen technológiai effekteket. Szóval követtem őket, és leesett az állam. A fémlépcsőn mászkáltak fel-alá, és annak a korlátját is használva, a lábukkal dobolnak a lépcsőn, mindannyian együtt, tum, tum, tu tu tu tum. Hihetetlen."

A Peter's Pop Show-ban így játszották a dalt:

A ma 35 éve megjelent Personal Jesus a 13. helyig jutott a brit kislemezlistán, és a 28. helyig az amerikai Billboard Hot 100-on. Ez a kislemez volt az első, amely az 1984-es People Are People óta bekerült az amerikai top 40-be, és ez volt az első arany minősítésű kislemezük az USA-ban. Németországban pedig ez lett a zenekar egyik leghosszabb ideig listavezető dala, 23 hétig maradt a nyugatnémet kislemezlistán.

2004-ben a „Personal Jesus” a 368. helyen szerepelt a Rolling Stone „Minden idők 500 legjobb dala” listáján, 2006 szeptemberében pedig a Q magazin a „Minden idők 100 legjobb dala” közé választotta. 

Ez pedig egy mexikói tévés fellépés: 

A Personal Jesus kislemez B-oldalán a DANGEROUS című dal található. Kemény, szintisztán elektronikus, érzéki, mély alkotás. Nyögések, effektek, húzós basszusok, abszolút Violator-hangzás - a Depeche Mode megérkezett a kilencvenes évekbe, hiába 1989-es a dal... Dave mindent belead a szövegbe, Martin szövege pedig tele van kétértelmű szexuális célzásokkal, amiket Dave is néha úgy ejt, ami kissé zavarba ejtő (most akkor I will come to harm? vagy I won't come to harm?). Emlékezetes Martin beleéneklése a dal lehalkulásába: "when I'm in your arms..." Vannak olyan vélemények is, hogy ha ez a dal jelenik meg a Personal Jesus helyett, mint a felfokozott várakozás utáni visszatérő dal, akkor ez is sláger lett volna. 35 éves a Dangerous is :)

A ma 35 éves Personal Jesus kislemez egyik legmeglepőbb darabja a PERSONAL JESUS (ACOUSTIC). Martin gitározik, Dave énekel, a zenekar többi tagja nem szerepel ezen a felvételen. A Love In Itself "jazz"-mixe és a Master And Servant Slavery Whip remixének félrészeg lezárását leszámítva sose volt ennyire élő a Depeche Mode - legalábbis 1989-ben, a dal megjelenésekor! Talán innen jött az ötlet a World Violation Tour akusztikus előadásaihoz? Visszafogott, enyhén vészjósló változatú változat. 

Egy ide kapcsolódó idézet:

Riporter: "A "Personal Jesus" akusztikus változata nagyon nagy népszerűségre tett szert a rajongók körében. Gondoltatok valaha arra, hogy akusztikus koncertet, unplugged fellépést csináljatok és esetleg arról felvételt készítsetek?"
Martin: "Ez azon dolgok egyike, amelyet soha nem vettünk fontolóra, bizonyos okok miatt,...többek között a szó, hogy unplugged, vagyis minden elektronika áramtalanítva, eléggé lehangol engem." (a fordítás a HDMFC honlapjáról származik)

Nézzük a Personal Jesus mixeit! Elsőként itt a régies elnevezésű mix, a PERSONAL JESUS (HOLIER THAN THOU APPROACH) mixe. A Francois Kevorkian által készített átdolgozás mintha a hosszabb verziója lenne az eredeti alkotásnak: erőtől duzzadó, táncos, közkedvelt mixről van szó. Az utolsó bő másfél perce rákerült a Violatorön található albumverzióra is. Kiváló remix!

A következő mix a 35 éves Personal Jesus kislemezen a B-oldalas dal, a DANGEROUS hosszabb változata, SENSUAL MIX néven. A mix Flood keze munkáját dicséri. Ha mindigis idegesített, hogy a Dangerous a legjobb résznél halkul el, akkor ez a te változatod: itt végigmegy a dal és nincs lehalkulás a végén. Viszont érdekes, hogy két sort "elveszít" a dal: az eredeti verzió "And I couldn't take it any other way - But there's a price I have to pay" nem került bele ebbe a változatba. Talán kevésbé kompakt, mint az eredeti Dangerous, kicsit terjengős a vége felé, de úgy is fel lehet fogni, hogy többet kapunk a gyönyörből :)

A következő mix a ma 35 éves Personal Jesus kislemezen a PERSONAL JESUS (PUMP MIX). A táncos, ám kissé monoton mix Francois Kevorkian érdeme (ahogy az összes többi Personal Jesus remix is). Innen származik a később a koncerteken visszatérő sample is: "The Lord Jesus Christ himself!". 4:12-nél pedig kicsit megbicsaklik a ritmus, egy pillanatra mintha a Soft Cell nagy slágere, a Tainted Love akarna elkezdődni, de aztán minden marad a régiben, egészen a végéig, ahol érdekes, visszhangosított ütőshangokat hallunk, sőt, egyszer váratlanul egy gyermekkórus énekli azt, hogy "reach out and touch faith!". A remixet később érdemesnek tartották kiválogatni az első remixválogatásra, a Remixes 81-04-re.

A következő mixünk a 35 éves Personal Jesus kislemezről a DANGEROUS (HAZCHEMIX). A mix neve a "hazardous chemicals" rövidítése lehet, ami a veszélyes vegyi anyagokat szállító teherautókon található piktogramot takarja. A mix - egyedüliként a Personal Jesus kiadványon - nem Francois Kevorkian, hanem Daniel Miller munkája, és egyszerre ad még táncosabb és egyben még hidegebb megközelítést az eredeti dalnak, ráadásul csempész bele egy csepp egzaltáltságot is (lásd disszonáns hangok). Hallgassuk:

Egy újabb Francois Kevorkian által készített mix következik a 35 éves kislemezen, ez a PERSONAL JESUS (TELEPHONE STOMP MIX). Igazi Electric Café-s hangulat, csattogó dobokkal, és telefonhangokkal - ízig-vérig Kevorkian-mix!

Itt pedig az utolsó mix a ma 35 éves Personal Jesus kislemezről: Daniel Miller agymenésének egy rövidebb változata, a DANGEROUS (HAZCHEMIX EDIT)!

Létezik egy ritka Personal Jesus mix is, ez a PERSONAL JESUS (KAZAN CATHEDRAL MIX), ami csak az 1990 végén megjelenő Just Say Da válogatáson jelent meg. (az oroszos elnevezésű válogatás miatt nevezték el ezt a mixet a Szentpétervárott található Miasszonyunk-Székesegyházról. Ez is egy Francois Kevorkian által készített verzió, és igazából mintha a Pump mix egy változata lenne mindössze. Nézzük:

Erről mindent megírtam tavaly.

15 éve Denverbe érkezett a Tour Of The Universe. Ahogy azt megszokhattátok már, ezúttal is a turnébloggal és a koncert teljes felvételével emlékezünk. Íme:

"Denver! Buja, zöld, liberális és tiszta. Azt hiszem, ide költözöm.

Ahogy épp írom a blogot, a Depeche Mode játszik a csodálatos Red Rocks Amphitheatre-ben, Denverben, Colorado-ban. Ez volt az első utam ide, szóval nem voltam felkészülve erre a festői és mégis valóságszerű képre: egy kis koncerthelyszín fészkeli be magát Denver három sziklája, a Stage Rock, a Creator Rock és a Ship Rock közé - ez 3 vörös szikla, amely Denver hegyvidékéből nő ki.

Ez volt az egyik leginkább élettel teli közönség, akit valaha láttam. Ma este minden tökéletesen a helyén volt. Hangzás. Fények. Lelkes közönség. Beállítások. Az este végül az egyik legemlékezetesebb előadásunk lett."

Sokáig úgy tűnt, hogy itt láthatjuk őt utoljára: ma 30 éve Dave még beállt harmonikázni a Reading Festivalon a Primal Scream Loaded című dalába. Aztán jó ideig eltűnt a szemünk elől...

"Véletlenül" a hosszú verzióhoz tartozó klipet tettem be :)

Ma 15 éve a tűzforró Phoenixben járt a Tour Of The Universe. A turnéblog így írt az eseményről: 

15 éve Las Vegasban járt a Tour Of The Universe. Dave ezen a koncerten kétszer köszönt el :)

Nézzük a turnéblogot: "Vegas, Baby! A Tour Of The Universe egyik legkisebb helyszínén, Las Vegasban, a rajongók által egyik leginkább várt koncert következett. A fiúk nem okoztak csalódást. Attól a pillanattól kezdve, hogy a rajongók berohantak a küzdőtérre, egészen a koncert végéig (amikor Dave - miután lejött a színpadról - még visszasétált a mikrofonhoz, hogy a hirhedt "Viszlát legközelebb!" elköszönését elüvölthesse) a koncert tele volt szüntelen energiával, izzadsággal és sikolyokkal. "

Íme a teljes koncertfelvétel:

Ezen a fellépésen las vegasi fellépésen volt egy aranyos tiszteletadás Dave részéről: a Strangelove-ban a "Pain" résznél egy jellegzetes Michael Jacksonos sikolyt hallatott (azóta aztán ezt többször is megismételte). Mint ismeretes, a pop királya mindössze 2 hónappal korábban hunyt el. Állítólag Jackson gyermekei, valamint a legidősebb Jackson-testvér, Rebbie Jackson végignézték a koncertet a VIP-ban. Nézzük az említett Strangelove-részletet a Tour Of The Universe official video blogjáról!