Vagy ezt a törékeny éjszakai dalt, amit a drogos Dave alig tudott felénekelni, és csak a tiszta Dave tudott befejezni - hogy aztán koncerteken onnantól csak Martin adja elő?

Vagy ezt a még dögösebb, bluesosan kérődző hanyag, és mégis elemi erejű mestermunkát?

Vagy ezt a simulékony, régi időket idéző dögös, tökös popdalt?

Vagy a máig utolsó Martin által énekelt kislemezes dalt, ezt a gyönyörű halálhimnuszt, a végzet alázatos köszöntését? Amiből aztán koncertklasszis lett, hosszú percekig tartó közönségénekeltetéssel és jammelgetéssel?

Vagy ezt a fennkölt és nyugodt, a Depeche Mode egyik rejtett gyöngyszemét, amit Martin vett elő a Counterfeit 2-höz tartozó turnéra (A Night With Martin L. Gore)?

Melyik dalt emeljük ki a ma 20 éve kiadott csodálatos Ultráról? Talán ezt, a sistergős, kőkemény visszatérő dalt, a lázas, torzított rémlátomást, a rettegés és a szexualitás riasztó és mégis izgalmas keverékét?

Ez a nap is elérkezett: pontosan ma 20 éve jelent meg a Depeche Mode egyik legnagyobb slágerdala, az IT'S NO GOOD! A korszak legpoposabb dala hatalmas siker volt, köszönhetően a hódító szintidallamának, a megcsukló refrénjének, a régi időket idéző hangszerelésének és az önironikus klipjének. Nézzünk…

Ma 20 éve a Depeche Mode ismét csak fejest ugrott az ismeretlenbe...Hosszú, gyászos, drogokkal és alkoholizmussal sújtott évek után, Alan Wilder nélkül, Tim Simenon producer irányításával készítették a "visszatérő" nagylemezüket, az Ultrát. A fennkölt, nyugodt, szépséges…

A HDMFC honlapjáról származnak a fordítások, köszönet nekik! Martin: Ez az egyik kedvenc klipem. Nagyon élveztük az egész forgatást, amely Marokkóban zajlott, ahol még egyikünk sem járt azelőtt. Így maga ez a tény önmagában is vonzóvá tette számunkra. Már a forgatás közben…

A HDMFC honlapjáról származnak a fordítások, köszönet nekik! Dave: Nagyon vicces, jópofa klip. Anton ötlete zseniális; egy zenekar, akik próbálnak együtt maradni. Lecsúszott, alvilági klubkoncert, New York városában. Jó korszaklenyomat a '90-es évek második feléről. Imádtam…