A HDMFC honlapjáról származnak a fordítások, köszönet nekik!
Dave: Nagyon vicces, jópofa klip. Anton ötlete zseniális; egy zenekar, akik próbálnak együtt maradni. Lecsúszott, alvilági klubkoncert, New York városában. Jó korszaklenyomat a '90-es évek második feléről. Imádtam ezt a karaktert, amibe Anton belerakott. Ez az egész Las Vegas-t idéző hangulat nagyon vicces, és ismét azt kell mondjam, jól passzolt az akkori karakteremhez. Hangulatban és mondanivalóban egyaránt. Anton a Top Of The Pops felvételen még dobolni is beszállt hozzánk. Személy szerint számomra ez egy korkép, ekkortájt kezdett minden kitisztulni, felszakadozott a körém gyűlt probléma halmaz, és tulajdonképpen ekkor költöztem New York-ba. Jót tett a változás, új város, új emberek - séta és ismerkedés. Ekkor még nem ismertem New York-ot, de viszonylag gyorsan szert tettem új barátokra. Itt ismertem meg Jennifert, a feleségemet. Tulajdonképpen ekkor kezdtük felfedezni egymást, és rengeteg embernek bemutatott. Ekkortájt még Los Angeles és New York közt ingáztam, de az elhatározás már megvolt a költözésre. Életem legjobb döntésének bizonyult. Így, ahogy nézem, ez talán a Chelsea Étterem, bár az is lehet, hogy csak egy forgatási set. A Hotel Lobby valahol Alphabet City-ben volt, ha jól emlékszem, de megesküdni már nem mernék rá. Vélhetően a 'Hotel Ultra' is egy valós hotel és épület valahol a West Side-on, de már meg nem mondom hol. Haha, hát ez a bemutatás a végén nagyon rendbe van. Szeretem ezt a fajta band humort... kész, vége, ennyi volt srácok.
Andy: Nézzük emlékszem-e?! Hát, persze hogy emlékszem, haha. Ez a Tony Cognac féle életérzés. Ez a klip a régi időket idézi. Történet, forgatókönyv, szerepjáték és Anton, akiben mint annyiszor, most is tökéletesen megbíztunk. Anton, mint egy Teddy Boy... és a lányok, akik közül az egyik a baráti társaságunkba tartozott, míg a többiek fizetett statiszták, modellek voltak. Gyakorlatilag egy egész forgatási napot töltöttünk együtt. Dave számára ez egy jó lehetőség volt, hogy kipróbálhatta magát a karakterbe, és kvázi egy másmilyen előadói stílusban. Anno, Julian Temple ugródeszkaként kezelte a videóklipeket, saját filmes karrierje szempontjából. És igazából nem volt meg a bizalom köztünk. Mi ugyan próbáltuk komolyan venni a dolgot, de bizalom híján az egész nem működött. Anton Corbijn-nal kezdettől fogva megvolt a feltétlen bizalom. Meg aztán, Dave egyre többet és többet szerepelt a klipekben. Az évek folyamán egyre inkább előtérbe került, mint ahogy ez a frontembereknél lenni szokott. Lám csak, ott vagyok - a nagybőgős basszer! Anton soha nem adott ki a kezei közül rossz klipet, vélhetően a feltétel nélküli bizalmunk ebből táplálkozik. Ebben a műfajban nagyon fontos a bizalom. Hogy rá bízhatod magad valakire. Nézd csak, erre a dobos fazonra emlékszem, Anton és a sok apró részlet. Amúgy, ez nem volt egy nagyon drága klip. Akkortájt ennél sokkal, de sokkal nagyobb költségvetésű videók készültek. Anton sajátos humora szintén fontos kapcsolat köztönk. Itt van például a 'Hotel Ultra' felirat. Ezek és az ehhez hasonló apró dolgok teszik különlegessé a klipjeit, és ezeket az apróságokat szeretik benne a rajongók is.
