"Már nem szeretem a Somebody-t, túl lágy" - nyilatkozta Martin a nyolcvanas évek végén, és valóban, 1986 és 1993 között alig néhányszor csendült fel ez a dal DM koncerteken (Pasadenában pont játszották, ezért került rá a 101-re). Aztán 1994-től sokadvirágzását éri a dal, mindegyik turnén felcsendül:…
Depeche Mode összes
Stories Of Old - ami szintén felcsendült 2009-ben, csak nem ott, ahol vártuk
Amikor a Sounds Of The Universe kiadványon a studio session-ök között felcsendült a STORIES OF OLD, sokan azt hittük, hogy végre, ezt a soha nem játszott dalt előveszik és játszani fogják a Tour Of The Universe során. Nos, ebben csalódnunk kellett: az említett turné során jónéhány különlegességet…
"A sok szaké volt az oka" - az It Doesn't Matter szokatlan debütálása Tokioban
Az It Doesn't Matter első előadása igencsak emlékezetesre sikerült! A tokioi koncerten az egyszámos Martin blokknál Alan leült a zongorához, és - mint addig a turné minden előadásán - a Somebody-t kezdte el játszani. Meglepetésre Martin viszont - a turné során először - a Some Great Reward másik…
People Are People - a nyolcvanas évek koncertkedvence elfeledett dal lett a kilencvenes évekre
A People Are People gigaslágerként indult, ám aztán 1988 óta nem csendült fel koncerteken; az együttes már "kissé nyálasnak" tartja az alkotást. Mi most némileg szokatlanul nem az 1984-es hamburgi és nem is a 101-verzióval idézzük fel az erőteljes koncertkedvencet, hanem a Black Celebration…
Lie To Me - a túlhasznált akkordváltás és egy be nem váltott ígéret a Touring The Angel során
Martin: "LIE TO ME - nem tudom, hogy végül a legjobb változatot készítettük-e el a lehetségesek közül, de így is eléggé kedvelem ezt a dalt."
Daniel Miller: "A Lie To Me volt, azt gondolom az egyik legjobb dal, amit Martin addig írt. Azt gondoltam, hogy nagy érzelmek vannak…
Blasphemous Rumours, a gyászos albumzáró
Az If You Want vészjósló hangulata egy percig sem enged az album végére sem, ugyanis a Some Great Reward az egyik legsötétebb Depeche Mode alkotással, a BLASPHEMOUS RUMOURS című dallal zárul. A dalt végigkísérő, kísérteties kezdő szintidallam, a szaggatott dob, a térben zörgő fazekak az…
If You Want, a félelmetes(en jó) eksztáziskereső dal
Vészjósló hangokkal indul a következő alkotás, az album egyetlen Alan Wilder által írt dala, az IF YOU WANT. A hosszas instrumentális felvezetés (ami legalább 6 And One nagylemezt inspirált) Dave "fenyegető" hangjával egészül ki: aztán jön néhány fémes effekt és máris indul a második versszak, egy…
Master And Servant, a pörgős mumusdal
"Daniel Miller sziszegésével induló dal, mániákusan csattogó hangjaival Nagy-Britanniában egészen a 6. helyig, Németországban pedig a 2. helyig repítette őket. Gore szadomazo képeket használt metaforaként a mindennapi életre vonatkoztatva (rabszolgamunka a melóhelyen, kormányok…
Somebody, az ultimátumszerű intim koncertklasszis
Az album zárt, klausztrofób világába hirtelen a külvilág zajai szűrődnek be, sőt, akkor sem szűnnek meg, amikor megszólal Alan zongorája és Martin lágyan elkezdi a Depeche Mode egyik leggyönyörűbb alkotását, SOMEBODY című dalt. Martin lágyan, szelíden énekel - a hírek szerint a jobb beleélés…
Stories Of Old, a rövid, ütős, ám feledésre ítélt dal
Az andalító It Doesn't Matter után máris jön Dave kemény hangja és egy rövid, ám annál ütősebb alkotás, a STORIES OF OLD! Hatalmas mennyiségű szöveg hangzik el viszonylag rövid idő alatt, és mégsem feszül szét a popzenei keret: van itt refrén (háromféle szöveggel), van hódító szintidallam, sőt a…