A februári hónapom azzal telt, hogy az új lemezre való felkészülésként végighallgattam az eddigi összes DM-lemezt. Ehhez váratlan ihletet adott egy alkalom, amelyben a Some Great Reward egy nagyon különös "torzszülöttjével" találkoztam. Az elején nem is igazán értettem, hogy mi ez; kilenc fájl, kétségtelenül a SGR dalai, ám mindegyik valahogy sokkal erősebben, élőbben, organikusabban szólalt meg. Ami még érdekesebb, hogy sok részlet egészen határozottan máshogy volt benne, mint ahogy azt már a bitről bitre kielemzett eddigi hallgatásaim során megismerhettem. A SGR esetében pl. a Something To Do végén Martin erősödő "uuuuuuúúúú!!!" hangot ad ki, amit én nem hallottam ki a gyári felvételből. A People Are People-ben a refrént egy robothang kíséri ;) A Master And Servant egy helyen megbicsaklik. A Lie To Me-ben plusz szintiszóló van (?). És ahol nincs eltérés, ott is csomó meglepetés: az If You Want keményebb, és támadóbb, mint eddig; a Somebody sokkal-sokkal intimebb; a Blasphemous Rumours viszont tufább és kevésbé éles. A dalok pedig összességében sokkal inkább megmutatták felépítettségüket, jobban elkülöníthetőek voltak a különböző zenei részek, az énekes pedig szinte az "agyunkban" énekelt.

Fogalmam sem volt, mi lehet ez, de aztán Ultraviolator barátom elmondta, hogy miről van szó. (Itt most az én szavaim következnek, ő ezt sokkal szakmaibban el tudná mondani). A kettőezres évek közepén kiadott SACD-csomagban volt egy olyan felület, ahol a dalok 5.1-ben szerepeltek, illetve volt egy olyan is, ahol ezek az 5.1-es fájlok, a lejátszó program egy algoritmusa alapján "lekeverődtek" 2.0-ba. Én pedig ezt hallottam! Ez nagyon érdekes: mintha ott lennék a stúdióban, és noha nem pont azt hallanám, ami ott volt, de legalábbis mást hallanék, mint amit végül a lemezen ismerek. Egy kicsit a stúdiózás, a lemezkészítés alkímiájába vezetett be ez az egész folyamat.

Például a What's Your Name-ben a P.R.E.T.T.Y. résznél mindannyian tudjuk, hogy kiállás van. Nos, ebben a verzióban nincs! Mintha a végső keverésben azt a sávot nullára halkították volna, mi viszont itt beleláthatunk abba, hogy melyik sáv az, ami végül "ki lett takarva" előlünk.

Fontos, hogy nem mindegyik dal lett jobb, sőt! A hangmérnökök, és a stúdiós emberek nem akarnak nekünk rosszat, az általunk ismert verziók gyakran jobbak, mint a lentiek (a Blasphemous Rumours a legjobb példa erre). Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a korábbi lemezek több érdekességgel szolgálnak. Mégis, ez a másik látásmód egy nagyon érdekes megközelítést ad a daloknak. Nagyon ajánlom minden DM-ínyencnek!

Mert hát hogy persze leszedtem az összes lemez SACD verzióját ISO-ban és különböző bonyolult programokkal és plugin-variálgatásokkal az összes SACD-n megjelent lemezt megosztottam az Indexes DM Fórummal. És most veletek is. Jó szórakozást!

Some Great Reward:

http://www.upload.ee/files/3088044/Some_Great_Reward_MC.zip.html

Black Celebration

http://www.upload.ee/files/3091946/Black_Celebration.zip.html