Nagy meglepetésre a bemutatkozó Speak & Spell után Vince Clarke elhagyja a már befutott zenekart, hogy egyebek mellett egy Yazoo-t majd egy Erasure-t is életre hívjon. Tud a csávó!
De mit tud a vezérét vesztett 3 fiú? Hallgassuk meg az A Broken Frame-et!

Leave in Silence. Ezzel indul. Nem is lehetne máshogyan, a korong legjobbja! A zenekar elkezdte komolyan venni magát, persze ez még mindig szintipop, de halljuk a dalon és a szövegen is: szintet léptek! Kristálytiszta, gyönyörű darab! A következő 3 szerzemény (My Secret Garden, Monument, Nothing To Fear) a ragyogó nyitány egyenes folytatásaként fogható fel, mesebeli utazásra hívó, jóleső érzés hallgatni őket (OK, a Monumentet egynél többször kell meghallgatni a cél érdekében).

A lemez derekán találjuk az első slágert, See You. Martin régóta tartogatott dalszövege, most jött el az ideje. Bugyuta dalocska, sosem szerettem, most sem fogom. Tőlem függetlenül persze kislemezen landol és a korszak legismertebb szerzeményévé válik. A további dalok minősége változó, a kifejezetten előremutató (Satellite) témákat mókás, bohókás, az első albumot idéző limók (Meaning Of Love) váltják, míg végül visszakapjuk az album elején tapasztalt minőséget és hangulatot: The Sun & The Rainfall. A Leave In Silence méltó párja, csodálatos szintetizátorzene, kettősük foglalja tökéletes keretbe (A Broken Frame!) ezt az érdekes, útkereső albumot. A fiúk ekkor jöttek rá, hogy több van bennük. Még nem szakítottak teljesen az „egynyári” Speak & Spell hagyatékkal, de az album gerincét már az útkereső szerzemények alkotják. A srácok ekkor játszottak utoljára vegytiszta szintetizátoros popzenét és nem is voltak különösebben ismertek, mégis a mai napig nagyjából ebben a szintipop „skatulyában” tartja őket számon a közönség nem különösebben jólértesült (= nagyobbik) része. Az A Broken Frame igazi közönségkedvenccé sosem vált, néhány dalával a világból lehet kikergetni a fanatikusokat, de a nyitány és a zárás mindenképpen meghallgatásra érdemes!

A lemezborító érdekessége, hogy amíg az első albumon látható kép a világon talán a legrosszabb, addig a második albumon látható fotó egyike a legjobbaknak!
Két dalt hallgassunk meg róla, egyik legyen a közismert See You. Eléggé el nem ítélhető módon két klip is készült hozzá (egyik rosszabb, mint a másik), nézzük a kvázi ismeretlen, viszont rosszabbik (ún. „csirkés”) változatot:

A másik pedig legyen a Leave In Silence. Eredetileg az albumon egy tömörebb, 4 perces változatban hallható, de nektek most a gyönyörűséges hosszabb verzióját mutatom, annak ellenére is, hogy a rövidet a hozzá tartozó röhejes klippel együtt tehetném be ide. A dalt lezáró fülbemászó, közel egy perces szintiszólót minden jóérzésű ember és Jean-Michel Jarre, akár végtelenítve is tudná hallgatni!