2001 szeptember 12, Kisstadion. Egy nappal a new-yorki terrortámadás után. Bizonytalanság, hogy most lesz-e koncert. Nagyon hűvös van: vastag pulcsiban vagyok egész este. Őszies, borongós idő, gyakran szemerkélő eső, az Enjoy The Silence-nél csap át csak komolyabb esőzésbe, de aztán visszaáll szemerkélésre. Óriási tömegnyomor a Kisstadionban, csurig vannak a lelátók (ma már mennyire komolytalan ötletnek tűnik oda száműzni őket). Még nincs kiemelt állóhelyes bohóckodás, rohanással érjük el az első sort. Előzenekar a Fad Gadget. A koncert meglehetősen halk, és valahogy nagyon visszafogott a későbbiekhez képest, mind látványra, mind együttesre. Még úgy tekintünk rájuk, hogy azért mégiscsak nemrég tértek vissza a halál torkából. Még ez is egyfajta terápiás turné. A színpadkép nagyon minimál, a setlist így visszatekintve meglepően bátor. Nincs Stripped, Question Of Time, Behind The Wheel, Policy Of Truth, World In My Eyes. Van viszont Halo, Waiting For The Night, Clean, Black Celebration. A Halo-nál amikor Dave nagyot ugrik és nagyot nyekken, azt hisszük, hogy vége a koncertnek, de persze nem. Dave sálban énekel, ő is fázik. Minden a stadion felett elzúgó repülőre aggódva nézünk fel, hogy nehogy belénkcsapódjon. Közepes koncert, némi csalódottság.
2006, március, BS. Óriási tömeg, de valahogy nincs koncerthangulat. Előzenekar az akkortájt felkapott The Bravery, meg se dobálják őket, szépen lenyomják a műsort. Aztán DM. Messze állok a színpadtól. Rosszkedvű koncert, személyes okok miatt. A Personal Jesus-re és a Just Can't Get Enough-ra nagyot ugráltam azért.
2006, nyár, Népstadion. Dögmeleg, előzenekar Yonderboi és Placebo, tökéletes érdektelenség közepette. Aztán a koncertre persze eső, meg az első pár számnál fakezű hangmérnök. Aztán az illető megtalálja a hangerő gombot, az eső eláll, a koncert pedig összeáll. A Judas simogató, a Photographic-ért pedig örök hála, szétszedjük a stadiont. Talán ez a legjobb mind közül.
2009, nyár, Népstadion. Előzenekar Zagar, meglepően jók, a Wings Of Love-ot tapsolják a németek is mellettünk, bár a női kórust csak playbackkel tudják megoldani. Aztán DM, de a komótosan ballagó koncert aztán defektet kap. A Fly On The Windscreen-nél esni kezd az eső, a Peace-től pedig nagyon durván rákezd. És egy másodpercnyit sem enged, ömlik az eső a koncert végéig. Dave nagyon elrontja a Master And Servant-ot, és a betegsége miatt ez is megint egy ilyen terápiás koncert. A végén még ugrálna a sok ázott veréb egy elkeseredettet, erre lenyomják teszik a tökringató Waiting For The Night-ot. Egy szám, ami arról szólt akkor, hogy hogy a picsába fogok én taxit.
Ezeknél csak jobb lehet ma.
