Ez a hét volt a „Depeche Mode hét” sok magyarnak. Két koncert is volt a közelünkben, ami jó, de ilyen szégyen utoljára 1998-ban ért minket, hogy nem jönnek hozzánk egy turné szakasszal. És pont amikor elterveztem, hogy valamilyen választ próbálok meg kicsikarni a Live Nation-ből, akkor hallottam egy igazságnak nevezett infót erről. Ehhez Pozsonyig kellett menni. Atom részletes beszámolóba most nem mennék bele, így csak érdekességeket írok.
Pozsony
Maga a csarnok – nekünk – tök új. Soha nem lépett még itt fel a Depeche Mode. Én úgy tudtam, hogy pici lesz, de nem! Megkockáztatom, hogy nem sokkal kevesebben férnek bele, mint a Papp László Sportarénába. Egész korán megérkeztünk és egy számomra új jelenséggel kellett ismerkedni. Egyfajta rajongói önszerveződés indult meg, mint egy helyi „polgárőrség” akik filctollal jelölik az érkezőket, így adva nekik sorszámot, védve saját pozíciójukat. (Ennek majd Bécsben „lesz” jelentősége.)
Volt egy csapat, akik a nézőtér jobb oldalán kiterítettek egy kurva nagy lepedőt, amin a Halo klipből ismert festményt használva a „Strongest Fans Of The Universe” szöveget festették. Nagyon jól nézett ki! Első gondolatom az volt, hogy miért nem nekem jutott eszembe?! Amikor kiterítették az egész aréna tapsolt. Tök jó transzparens volt még mellettem az orosz kollégák által, akik szintén nagyon zsír cuccal készültek. Megcsinálták a Delta Machine logóját az orosz zászló mintájára és azt írták rá, hogy Russian Machine. Tényleg jó volt. Ezt Dave és Andy is jelezte nekik, amitől kikészültek. Nekem fura volt, hogy a szlovákok performance-át le se szarta a zenekar, pedig nagyon komolyan nézett ki.
Jópofa volt az egyik szám után, hogy a közönség elkezdte kántálni: ANDY FLETCHER… Nem akarták abbahagyni, majd Dave is beszállt a bíztatásba. Poén volt, főleg azért, mert ez most tényleg spontán volt.
Volt egy helyi szlovák sajátosság. Nem engedték a fényképkészítést! Valamit nagyon félreértettek az eligazításon, mert nincs hely a Földön ahol ezt tiltanák, kivéve ha cserélhető objektívessel próbálkoznál. Persze „fair” volt, hogy ezt csak az első három sornak voltak fizikailag képesek tiltani. Ez az első koncertem a Devotional óta, hogy egy képet sem tudtam készíteni.
Ja és hogy miért nem volt nálunk koncert! Egy szintén várakozó, aki a Magyar Televízió szlovákiai tudósítója mondta, hogy utánament Szlovákiában a témának és megtudta, hogy erre a napra ráment természetesen Budapest és Pozsony is. Licitálás indult rá. A szlovákok fölénk ígértek, ha náluk lehet. Sajnos ilyen egyszerű és érthető.
Egy kis magyarázatot azért adnék arra, hogy miért gondoltam meg magam a tiltakozó transzparenssel kapcsolatban. Az az igazság, hogy nagyon nagy szerencsében/kegyben/ajándékban részesülhettem. Ugye tudjátok nem volt jegyem. Végső elkeseredésemben fordultam a videó rendező cimborámhoz, aki megígérte, hogy vendég leszek Pozsonyban és Bécsben is. Amikor megtudtam, azt hittem kiugrom a bőrömből. Ezek után igen furán vette volna ki magát, hogy behányok. És milyen jó is, hogy nem tettem, mert mindkét koncerten hallhattam olyat, amit eddig nem. És ez így volt fair. Én magam elégedett voltam.
Magát a pozsonyi koncertet én olyan közepesnek éreztem. Ami jó volt, azok az eddig nem hallott dalok, illetve kifogtuk az atom ritka In Your Room-ot. Ami viszont nem tetszett, az a hangzás volt. Valahogy most nem érintett meg. Szinte cirkuszi mutatványba hajló szólókat mutatott be Christian Eigner. A zenekaron is azt éreztem, hogy lehozták a kötelezőt. Ettől függetlenül tök profi és jó volt minden. „Kívülálló” semmit nem venne észre, de nekem ez nagyon távoli volt attól a zenekartól, amit én megszerettem.
Bécs
Mondhatni a szokásos magyar különítmény érkezett meg. Bizton állítom, hogy a mi országunk adta a legtöbb külföldit szombaton, a bécsi koncertre.
Ezen a napon csúcsosodott ki a rajongói önszerveződés egészen elképesztő formája. Mikor odaértünk már egyből billogozni akartak minket. Én már akkor jeleztem, hogy ez nekem nem annyira tetszik. Tiszta új és egészen a ’80-as éveket idéző őrület van megint és elmebeteg rajongók előző nap is képesek odamenni, vagy hajnali háromra, ötre, strázsálni. Ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat, mert mindenki ezen fölbuzdulva „rálicitál” a másikra. Erre találták ki ezt a filctollas rendszert, aminél igen túlzásba estek. Ugyanis mi ebben nem akartunk részt venni. És nem álltunk be az ő sorukba. Egy másik ajtót céloztunk, ott várakoztunk. Nem hiába. Mikor megtudták, hogy azt is nyitják, fellázadtak és követelték, hogy adjuk át, mert ők jogot formálnak mindannyian(!) az összes bejárati ajtó összes helyére. Gondolom sejtitek mi volt erről a véleményünk. Kurva nagy balhé lett. Először elhajtottuk őket a faszságukkal, de hívták a Securityt. Nagy poén volt, mert elhajtották őket. Nem törődtek bele és valahogy eljutottak magához a Depeche Mode biztonsági főnökéhez, akit körbeálltak egy csomóan és elsírták magukat. Legnagyobb megdöbbenésemre odajött az a zsírparaszt és felszólított hogy adjam át ezt a kordont is, mert minden őket illeti. Ha nem teszem, nem enged be a koncertre. Kérték ezt úgy, hogy ők maguk már az egyik bejáratnál elsők voltak. Soha nem találkoztam ilyen ellenséges rosszindulattal. Nem volt mit tenni. Kénytelen voltam engedni. (Kezd hosszúra nyúlni, úgyhogy röviden.) Csak nem szívattak meg - pedig még kétszer akartak kidobatni minket az Andrissal - mert a legvégén mi kerültünk előre, személyes ügyként kezelve ezt az egészet. Mondtam nekik, hogy nagyon csalódott vagyok, mert én azt hittem, hogy tök összetartóak vagyunk és ekkora geciséget én még nem tapasztaltam rajongó társtól. Ja, amúgy németek voltak. Nem tudom ez számít-e. A koncert kezdetéig basztatott még egy csaj, hogy adjam át neki a helyem, mert az őt illeti. Még lehet meg is tettem volna, ha nem lettek volna ilyen szemetek, de így… Ja, amúgy szörnyűek a nők! Hihetetlenül durvák és agresszívek. Szintén döbbenet, hogy az első sorban szinte csak nőket láttam.
Ezen a ponton mindent visszavonok, ami negatívumként elhangzott a Depeche Mode-ról a pozsonyi koncerttel kapcsolatban! KURVA JÓ VOLT! Az egyik legjobb Depeche Mode koncert volt amin valaha voltam! Fantasztikus volt hangulat. A zenekar is nagyon elemében volt és a közönség is. Csak hogy viszonyítsak, ha a bécsi 5-ös, akkor a pozsonyi csak egy 3-as! Ezerszer jobb volt! Nagyon köszönöm a zenekarnak, hogy a kedvemre tettek. Nagyon szerettem volna elcsípni a Blue Dress-t. Amitől nekem nagyot ütött, az az, hogy már tudtam, hogy nem lesz, erre… A Behind The Wheel új értelmet nyert nekem, pedig előző turnékon tudomásul vettem, de most odabaszott az A Pain That I’m Used To-val egyetemben. Nem volt szám amit ne élveztem volna. Mindet! Mekkora poén volt, hogy Peter elrontotta az A Question Of Time-ot. Jót nevetett rajta. Nekem tetszett, hogy végre egyszer ő is hibázik! ;-) Soha le nem adott setlist volt. But Not Tonight is meglepetés volt mindenkinek, hiszen biztosak voltunk a Shake The Disease-ben. Nekem hatalmas élmény volt és akit kérdeztem, mindenkinek.
És végre tudtam fotózni és használhattam a vadiúj atomgépemet! RAW-ban készültek! Szép souvenirek lettek.
Nagyon boldog vagyok, hogy a végén minden jól alakult és hogy így zárom le a Delta Machine Tour-t.
Köszönök mindent!
Akik még mennek, nekik a legjobbakat kívánom! És még mindig a…
DEPECHE MODE A LEGNAGYOBB KIRÁLY!!!
