Welcome To My World:
Jééééézusoooom!
Ez meg milyen gecijól szól már!!!!!!
Kissé elhamarkodottan: ez sztem jobb lesz, mint a Devotional hanganyag! :ooo
Szegény fülesem nem bírja a basszust full hangerőn :DDD (filléres Hama)
De meghallgatnám/nézném valami komoly házimozin (majd a remélhetőleg később kiadott Blu-ray verziót)!
Na, nézem a fórumot :)
Fórum: sémaunalom.
Angel új live hangjai üdítőek
WIMS: szokásos, hatásos, kihagyhatatlan koncertdal, pár új hangon kívül semmi extra, szívesen hallanék helyette sok más dalt, de én se hagynám ki, ha szavazati jogom lenne a dalmenet összeállításában.
Precious itt a felvételen nem ütött úgy, mint élőben, de a BC már ismét igen :) (Fura, hogy a többség csak az izmot hallja meg, pedig nagyon intelligens helyenként a dob sound.)
Should Be Highernél megjött az első libabőr, pedig ezzel a fülessel ritkán történik meg velem! :))))
Amit írtál Lacc a Policy-ról, az eléggé egybecseng a dm összes blogra is bemásolt élménybeszámolómmal:
"Policy Of Truth:
Második mini-csúcspont, ezt már a spoileresben is írtam, sokkal jobban tetszik az albumverziónál és az összes korábbi koncertverziónál is!"
Az élődobbal jobb a dinamikája és húzása a dalnak, míg a szintik pszichedelikusabbak a többi verziónál. Legalább eggyel jobb így a dal, mint amennyire előtte szerettem.
Sztem ez a koncert Gábornak is bejönne, ha lenne ideje meghallgatni otthon a Dynaudio dobozokon :)
The Child Inside - értem, hogy miért nem kedvelik ez a vibratós, áriázós éneklést, de én szerencsére nagyon szeretem. Szerencsére, mert így élvézhetem Martin csodás hangját, zseniális (és kissé eltúlzott) stílusát.
Finom dal, kellemes sound.
But Not Tonight - sajnálom, hogy nem hallhattam élőben, bájos dal, jól áll neki ez a csupasz verzió, nagyon érzékeny az ének - zongora kettőse. Mi ez a vokál a végén? :ooo Playback sáv? Vagy ki énekel? Gordeno?
Közönség remekel a dal után :)
A Heaven alatt pedig éppen könnyezem :')
Őszintén sajnálom, akit nem talál meg ez a dal. (persze más dalok meg engem nem találnak meg érzelmileg, amiért irigykedem néha) Popzenei műremek, érzelmi túlcsordulás - pozitív értelemben.
Nem csodálom, hogy a bandának is ez az egyik kedvenc dala. Egy dolog hiányzik nekem az élő verzióból: a "Surrender to my will" sor végén először hallható, "elfogyó" hangok, melyek olyanok, mint amikor az ébrenlét - alvás határán az lassabb agyhullámok legyőzik a tempót és kezdünk belealudni(/belehalni) a világ fáradtságosabb állapotába. Ez számomra az egyik leghatásosabb dm effekt, evör.
(Mostantól "Elillanás-effektnek" fogom hívni. :] )
Kibaszott jó a SMS! :) Félelmetesen jók az arányok, Dave éneke, a programozott hangok és az élő hangszereké, a dobé, a gitáré és a billentyűké, az effekteké. Így kell egy húzós slágert elektro-rock live-osítani kéremszépen! (kicsit hosszú a lezárás, de ez a koncerten nem tűnt fel, valószínűleg élőben nem túl hosszú)
És az APTIUT is kiváló! :))))
Mennyire töketlen/lassú volt ehhez képest a TTA verzió! :)
Éééés igen!
A (második) legjobb AQOT! :)
De jó lemez! :)
ETS - ez egy érdekes dal. Nagyon szeretem, de konzerven szinte soha nem hallgatom, koncertlemezen sem vágyom rá, míg élőben mindig jól esik. Ezen a hanganyagon a kiállásig semmi extra, a közönség fasza, a felújított instrumentális rész tetszik.
Personal Jesus első hangjai izgalmasak, aztán király ez a belassított gitár - tiszta Twin Peaks hangulat - Martin Jesuuus-e beteg :D (...) azért ideje már, hogy begyorsuljon. :) Innentől átlagos, a végét imádom.
STD-t köszi, semmi extra.
Halo félelmetesen jó, az eredetit nem igazán kedvelem, de ez a bevállalós mix az egyik legkedvesebb koncertdalommá teszi. Gyönyörű, tiszta, érzelmekkel teli, nem csodálkozom, hogy a saját változatok helyett ezt játsszák. Sokkal jobban illik a dalhoz ez a hangszerelés, sound. Fantasztikus! Dave is fürdik a zárórészben, áhítatos pillanat.
JCGE - bulidal, semmi extra, a közönségénekeltetés ér benne valamit.
I Feel You - emlékszem, május 21-én nem hatott annyira, de így felvételről nagyon is rendben van. Szeretem az elején a mix hangjait. Középjó verzió, Eigner tesz érte, hogy ne csak átlagos legyen, a végére akkora őrület lesz a dalban, amekkorát illik odatenni.
NLMDA - Imádom a dalt, itt csak átlagos, az instr. betét az Ali G által felkonferált MTVEMA-n volt a kedvencem, de itt sem rossz, csak volt már jobb.
Goodbye - de jó, hogy a végén van, nem az encore előtt. Ezt albumverzióban jobban szeretem.
Összegzés:
Nem, nem jobb számomra a Devotionalnál, de ott van mögötte, szorosan.
Szerencse, hogy a kilencvenes évek már nem a rockzenéről szóltak és így a DM azzá válhatott, ami mindig is volt - egy elektronikus rockzenekarrá. Talán 93-ban nyilatkozta Dave, hogy ők magukra mindig is rockzenekarként tekintettek, én örülök, hogy nem maradtak hűvös szintibanda, bármennyire is szerettem az ipari, majd később elektropop koncertjeiket, ha a Violator után nem tekernek egyet(-kettőt-ötöt) magukon, nem hiszem, hogy ma is kedvelném, hallgatnám őket.
Remélem hallhatom még őket élőben!
Depes-rock rulez!
